Challenge of love

A párbaj

Buenos Días! (Szept. 12. Péntek)

Hát, eléggé eseménydús nap. Hol is kezdjem? Jó, mondjuk az elején kellene. Akkor hajrá.

A napom egy kis izgulással telt, hiszen a gördeszkaverseny ma volt.

Mint minden nap, a suli előtt találkoztam a többiekkel.

- Sziasztok!

- Szia! -köszöntek vissza- már aki visszaköszönt.

- Felkészültél?- kérdezte Aeron.

- Ja. Asszem. De, ugye eljöttök?- kérdeztem.

- Ki nem hagyjuk!-válaszolt mosolyogva.

- Akkor jó- mosolyodtam el.

Az órákon nem sok mindent csináltunk, vagy továbbhaladtunk az anyaggal, vagy feleltünk. Az ebédszünetben kimentünk az udvarra. Természetesen Daniel is kint volt. Ahogy észrevett, egyből odajött hozzánk.

- Szóval, háromkor a Deszkaparkban, ahogy megbeszéltük.

- Jó. Jönnek a barátaid is?- kérdeztem.

- Természetesen. Neked?

- Elvileg. Te is jössz?- löktem meg Brent oldalát.

- Aha.

- Akkor jó- mosolyodtam el.

Amikor véget ért a suli, az előtt gyülekeztünk, mi többiek.

- Na, akkor mindenki menjen haza, egy óra múlva találkozunk ugyanitt. Oké?

- Oké- vágták rá kórusban. Végül is a legfontosabb emberek eljöttek. Vagyis Adam, Abbie, Nikole, Aeron, Brent. Hát nem sok. 

Én érkeztem elsőnek. Nagyon izgultam. Éreztem, ahogy izzad a tenyerem. Pár perc múlva Daniel, és a barátai tűntek fel.

- Szia, cicám- üdvözölt nagy mosollyal Daniel.- A barátaid?

- Még nem érkeztek ide. De még nincs is három óra.

- Oké, akkor várunk egy kicsit. Felkészültél?- nézett rám.

- Aha. Már amennyire lehet a deszkézéshoz.- Daniel barátai röhögtek valamin.

- Már bocs, de min röhögtök?- kérdeztem szemrehányó pillantással.

- Rajtad- szólalt meg az egyikük.- Szerinted van esélyed Daniel ellen?- röhögtek fel újra.

- Na jó, mostmár elég- csendesítette a fiúkat Daniel.- Neki legalább volt mersze kihívni egy párbajra. Nektek még a három év alatt egyszer sem sikerült.- tolta le őket. Ekkor láttam meg az én barátaimat. Valamin nagyon röhögtek és valamit (vagy valakit) körbeálltak. Aztán vettem csak észre, hogy Abbie Ben kezét fogja. Hirtelen elérzékenyültem. Elmentek az öcsémért? Milyen kedves!

- Mi az?- nézett rám Daniel.

- Csak elhozták az öcsémet is.

- De aranyos! Hány éves?

- 11. De figy. Lehet, hogy van köztünk viszálykodás, de ne bátsd az öcsémet. Ő nem csinált semmit.- magyaráztam.

- Neem, dehogy! Csak téged szívatlak- mosolyodott el. Én csak egyszerűen belebokszoltam a karjába.

- Sziasztok!- köszöntöttem a barátaimat.- Hát mind eljöttetek? És elhoztátok még Bent is? Nagyon kedvesek vagytok!- öleltem át Bent.

- Hát persze, hogy eljöttünk!- mondta Brent.- Legalább látjuk a bénázásodat.