Challenge of love

Feel the music

November 1. (hétfő)

Nem is tudtam, hogy a párnák mozogni szoktak. Főleg nem ütemesen dobogni. Szóval furcsálltam a dolgot, de túl fáradt voltam ahhoz, hogy kinyissam a szemem és utánajárjak a dolognak. Aztán megéreztem a kezet, ami félig átölelt. Mi a fene? És hol vagyok?

Mikor kinyitottam a szemem, szekrényeket láttam. Majd lenéztem a lábamhoz, ahonnan nem messze egy zongora állt. Mit keresek a zeneszobában? Aztán minden eszembe jutott. 

Adam. Elforgattam a fejem és azt láttam, hogy ő békésen alszik. Nagyon aranyos volt. De attól még hihetetlen, hogy a mellkasán aludtam. Megpróbáltam ,amilyen óvatosan csak lehet, lefejteni a karját magamról, de aztán elkezdett mocorogni.

- Hmm. Ne mocorogj. Még aludni akarok- mondta, majd magához húzta a kezem, így tulajdonképpen ráborultam. Kábé rajta feküdtem.

- Ööö Adam- szólítottam.

- Hm?

- Adam.

- Mi van m... Stephanie? Te meg hogy kerülsz ide?

- Ugye milyen jó kérdés ez? Tegnap volt a halloweeni buli. Emlékszel valamire?- kérdeztem.

- Asszem.- mondta majd felült és a fejét fogta.

- Oké, szerintem ez az egész maradjon köztünk, jó?- kérdeztem.

- Rendben.

Amilyen gyorsan csak tudtuk, összeszedtük magunkat, kilopóztunk a folyosóra, majd visszasunnyogtunk a terembe. A többiek mind aludtak még. Odamentem Abbyhez, és megráztam a vállát.

- Szia Abby!

- Jó reggelt! Steph! Hol voltál? Nem találtunk sehol.

- Pedig itt voltam végig. Biztos csak elkerültük egymást.- láttam rajta, higy mindjár újra elalszik, úgyhogy újra megráztam.

- Abby! Ne aludj el! Még annyi, hogy én most hazamegyek. Majd talizunk a szünetben.

- Hmm. Jó- mormogta, majd megint visszaaludt.

Összeszedtem a cuccom, de láttam még, hogy Adam pakol, úgyhogy nem zavartam és elmentem. Hihetetlen milyen csöndes volt a suli... Biztos mindenki húzta a lóbőrt. Egyedül hazacaplatni most jól esett. Legalább tudtam gondolkozni. Adammal ami most köztünk van, az egy törékeny béke. Nem tudom meddig fog tartani. KI tudja, hogy komolyan gondolja e amit mond. Ha szándékai vannak kettőnkkel kapcsolatban, akkor meg már szakítania kellett volna Brittanyval. Tényleg, mostanában nem is láttam a csajt. Mindegy.

Másik kérdés, hogy mit csináljak Daniellel. Kicsit lelkifurdalásom van, amiért így bántam vele, igaz, ő se volt semmi. Rendben. Ma kezdődik az őszi szünet, remélhetőleg mindenki lehiggad, kipiheni magát, és újra a legjobb formánkat fogjuk tudni hozni.

November 5. (péntek)

Már egy ideje tart az őszi szünet, bár eddig nem igazán csináltam semmit. Jó, még vasárnap megcsináltam az összes házit (amit amúgy nem értek miért adnak fel, mert kb annyival halmoznak el, mintha suliba járnánk, csak mellette nincs élő okítás), de utána végig csak filmeztem, olvastam. Érdekes, a szünetekben nem igazán szoktam a többiekkel tartani a kapcsolatot. Amolyan, ők a sulis barátaim. Nem mintha lennének nagyon külsősök is, de akkor is. A szünet az enyém.

Ma már megebédeltem, mikor anyu hívott.

- Szia Anya!

- Szia Édesem! Csak azért zavarlak, hogy megkérdezzem, van e mára valami programod?