Challenge of love

Sleep Tonight

Adam?- kérdeztem csodálkozva. - Te hogy kerülsz ide?

- Hát, az egy jó kérdés. Kimentem a srácokkal levegőzni, mikor láttam, hogy a keleti szárny egyik termében ég a villany. És hát kíváncsi voltam. Bár az életben nem gondoltam volna, hogy te vagy itt, Steph.

- Igen, ezen én is elgondolkodtam. Amúgy tök szuper ez a hely. Csomó hangszer van itt. Te tudsz valamelyiken játszani?- kérdeztem.

Adam körbenézett, majd eljutott a zongoráig, végül rám emelte a tekintetét.

- Nem igazán.- rázta meg a fejét. - Vagyis még nagyon kicsi koromban anyuék befizettek zongoraórára, de a vége az lett, hogy a tanár felmondta a munkát.- nevetett fel. Ezen én is elmosolyodtam.

- Akarsz még egy kísérletet tenni?- kérdeztem.

- Ha nem félsz, hogy téged is elüldözlek- nevetett fel.

- Dehogy.- mondtam, majd kicsit odébb csúsztam a széken, hogy Adam is elférhessen mellettem. Fura volt ilyen közel ülni hozzá. Igaz, hogy a rendes tanórák többségében mellettem kell, hogy üljön, de sosem ilyen közel.

- Mutass valamit.- kért meg.

- Jólvan.- mondtam, majd lázasan elkezdtem gondolkozni, hogy mit is játsszak neki. Majd eszembe jutott egy - igaz szomorú,- de remek ötlet.

Csak az első pár ütemet játszottam le, máris felismerte. Én mosolyogva bólintottam, mikor kimondta a címet: See you again. Elkezdtem énekelni, de Adam is beszállt, amin meglepődtem.

  It's been a long day without you, my friend
And I'll tell you all about it when I see you again
We've come a long way from where we began
Oh, I'll tell you all about it when I see you again
When I see you again  

Sosem gondoltam volna, hogy fel tud lángolni a parázs, amit Adam iránt érzek. Csak úgy hirtelen jött, és egyáltalán nem számítottam rá. Ez van. Nem tudok ellene mit tenni. Ha vele vagyok, megváltozik minden. Ő úgy lát, amilyen valójában vagyok, nem kell megváltoznom, adhatom az igazi önmagamat. Kár, hogy ő nem érez így. Hiszen barátnője van. Bár, ki tudja meddig. 

Eljátszottam a dalt, és mikor befejeztem, ő mosolyogva kérte hogy tanítsak neki valamit. Volt egy régi négykezes nóta, ami nagyon egyszerű, de tök jól hangzik, úgyhogy úgy gondoltam, megtanítom neki azt. Az elején nehezen ment. Folyton félreütötte a hangokat, és nem emlékezett, hogy mi jön egy adott hang után. De nagyon vicces volt. De aztán mintha átlépett volna egy láthatatlan falat, és lejátszotta hibátlanul. 

- Még egyszer.- mondtam, hogy bebiztosítsuk a tudását.

- De már annyiszor eljátszottam.- nevetett fel Adam.

- Hát gondolj bele, nekem mennyiszer kellett- emlékeztem vissza. - Na gyerünk- mosolyogtam rá.

- Jól van- vett egy mély levegőt majd elkezdte. Én is becsatlakoztam hozzá. Gyönyörűen csengett így együtt. Olyan jó volt. A vége felé viszont Adam elrontotta és a keze hozzáért az enyémhez. Mind a ketten meredten néztünk az összeért kezünkre. Adam rám nézett, és közelebb éreztem magamhoz, mint valaha. 

Aztán a következő pillanatban ajkaink összeértek. Abban a pillanatban egy szikra pattant köztünk. Hihetetlen volt. Nyelve ajkaim közé furakodott, így nem is próbáltam ellenállni, szabad utat engedtem neki. Felemelő érzés volt. Nem is akartam abbahagyni. Örökre így akartam volna maradni. De két dolog megakadályozott. Egy, elfogyott a levegőm; kettő,  már megint eszembe jutott Brittany. Hihetetlen, amit művel velem ez a srác. Pár napja, pár órája még úgy voltam vele, hogy kihunyt köztünk a láng. Erre tessék, fogja magát, csak úgy megcsókol, hozzátenném, úgy, hogy barátnője van, és már megint felforgatja az életem. Miután megszakítottam a csókot, egy ideig csendben egymás homlokának támaszkodtunk, és így hallgattuk egymás dübörgő szívverését. Majd én szólaltam meg előbb.