Királyom ( Befejezett)

3. fejezet

Elkezdődött életem első napja így ,hogy egy urat szolgálok. És hát persze , hogy amióta felkelltem nem áll másból a délelöttöm mint UNALOMMBÓÓÓÓL!!......

-Misaki mit csináljunk????
-Hát várjunk.
-mégis mire?
-Erre...
Valami idős úr jött oda hozzánk.
-Kaname király küldött értetek.
-Véégre valami érdekes dolog- ásítottam eggyet.-

________________________________

Újra a királlyal találkozunk. Kissé remegnek a lábaim, és bizseregnek a végtagjaim. Misakit elkuldették máshova mert valami más feladatott aggattak rá.
Miért engem kell ő hozzá küldeni?-siránkoztam magamban.
Odarendeltek a szobája elé.
Kopogtam és hallottam egy halk "igen szabad"-ot. Remegő kezekkel kinyítottam a már kissé túlaranyozott és cicomázott ajtót. Megint leginkább futni akartam. De nem tehettem.
M-miért hivatott felség? -mondtam kissé lehajtott fejjel. Ajjaj elfelejtettem meghajolniii.. lassan meghajoltam elötte még mindíg rá sem nézve. Államon éreztem azt a puha és meleg kezét. Fejemet felfelé tollta s igy a szemem is rá szegeződött. Nagyon hófehér ing volt rajta egyszerűen mint a téli táj amit a nap borít el.
Ragyog.
-U-uram..
Elengedte az államat és megfordúlt egy ablak felé.
-Iori milyen fegyvert tudsz használni?
-É-én? Még nem volt szerencsém máshoz csak pusztakezes harchoz.
-Értem.
Hangja valahogyan most.. mindtha.. komolyabban , mélyebben csengett volna.
Hátrasimíttota fekete hajtincseit. Komoly arcal rám nézett. Végigmért majd egy szekrényhez vezetett.
Kinyította és mindenféle harci ezköz terűlt a szemem elé. Elképedve láttam ahogy elkezd kutatni.
-Felség mit csinál?
-Ezt.
Egy kardot adott a kezembe. Nehéz, mesterek készítette kard volt. Néhol egy egy vörös rubint vagy más ékkő csillant meg rajta.
Túl szép volt h ezt a kezemben tartsam.
Letérdeltem és a király kezéhez nyújtottam.
-Királyom ez a kard túl szép ahhoz , hogy az enyém legyen.
-Megérintette a kezemet és lassan ráhajtotta a pengére az ujjaimat.
-Iori. Véddj meg ezzel a kardal. Védj engem. Védd a népem. Védd a szeretteidet. Védd magad.
Annyira .. ez a király.. talán de csak talán kedvelem..
- Köszönöm Uram!
Lágy mosollyal illetett meg. Kissé belepirúltam.
-Iori. Várj meg az arénában. Hozzd a kardod.
-I-Igenis Uram!
Már indúltam volna mikor a király megfogta a vállamat. Letérdelt és a derekamra kötötte a kardhoz járó tok szerűséget.
-Most már mehetsz.
Most sem futottam. Eléggé hangos lett volna amúgy is. Misakit sehol sem találtam. De sajna amúgy is az arénaba kellett mennem.
                              ...

Az aréna eléggé meleg volt
Ezen a napon még a cipőmben a lábam is égett. Ilyenkor eléggé kimerűlt vagyok de most , most kicsattanok az erőtől. Persze ez addig tartott amig a király meg nem jelent. Lenge ruhában volt. Vörös felső és barnás térdig érő nadrág. Nála is egy kard volt.
-Iori tudod mi jön ugye?
-U-Uram? Mit jelentsen ez?
Kissé elmosolyodott.
- párbaj. Tanúlj  egy kis kardforgatást.
-Ön-Önnel? De Uram. Ez a kard és én is az ön védelmében vagyunk itt.
-Ez jó jel. Látom a kardra már úgy tekintesz mint az én védelmi fegyveremre.
-Mi van Misakival? Őt miért nem tanítja?
-Misaki barátod nem harcra készűlt gyermek. Ő inkább pontosabb, okosabb , mint te. Őt másra tanítom meg.
-De miért pont ön? Maga a király!
Kissé felnevetett.
-Kedvellek Iori. Ezt ne kérdőjelezt meg kérlek. És most fogd a kardot és küzdj meg velem!
Kihúzta a saját , és én is a saját kardom. Hihetetlenűl remegett a kezem és a lábam. Olyan férfiasan nézett ki. Az a test , az izmok, és az az elszántság az ami megfogott benne e pillanatban.
Futni kezdett felém. Futni akartam én is. De nem előre hanem előle.
Magam elé emeltem. Kardot és igy valahogy kivédtem az első csapást.
Nem tudtam mit kéne tennem. Féltem újra a királytól. Féltem.h megsebesítem. Futni kezdtem de elestem a saját lábamban. Égette a bőrőm a homok. Pár karcolást is bekaptam néhol egy egy kődarab miatt.
Felnéztem és a penge hegye a torkom felé nézett.
Kardom karnyújtásnyira volt tőlem. De féltem megmozdúlni.
-Ka-Kaname úr..
Ezzel a mondattal egy tized másodpercre hasra vetödtem gurultam eggyet és a kard a kezembem volt. Persze a király sem volt rest
Rögtön rám ugrott.
Kardomat a fejem fölé emeltem. Egyik kezemmel a kard markolatát másikkal az éles pengét fogtam ami a tenyerembe vágott. A vérem a karomon folyt le. Az arcomra csöpögött. Odahajolt hozzám és az eggyik csepp véremet lenyalta. Nagyon meglepődtem , és meg is remegtem az érintésbe. Meglendűltem és a király egy perc alatt alattam volt. Szédűletes volt. Nagyon jól éreztem magam abban a pillanatban.
Megadóan letette a kardját, és kiterűlt a földön.
-Gratulálok Iori. Tudtam , hogy sikerűlni fog.
-köszönöm Uram.
Elengedtem és mimdketten felálltunk. Hangosan felnevettünk. Gondolom a sok adrealrintól. Nagyon boldog voltam abban a percben. Eldöntöttem. A királyomért hatalmas kardforgató leszek. Mellette leszek mig kell.
Boldogan néztem ahogy rám néz és nevet azon a gyönyörű , édes hangján.