Elkezdődött életem első napja így ,hogy egy urat szolgálok. És hát persze , hogy amióta felkelltem nem áll másból a délelöttöm mint UNALOMMBÓÓÓÓL!!......
-Misaki mit csináljunk????
-Hát várjunk.
-mégis mire?
-Erre...
Valami idős úr jött oda hozzánk.
-Kaname király küldött értetek.
-Véégre valami érdekes dolog- ásítottam eggyet.-________________________________
Újra a királlyal találkozunk. Kissé remegnek a lábaim, és bizseregnek a végtagjaim. Misakit elkuldették máshova mert valami más feladatott aggattak rá.
Miért engem kell ő hozzá küldeni?-siránkoztam magamban.
Odarendeltek a szobája elé.
Kopogtam és hallottam egy halk "igen szabad"-ot. Remegő kezekkel kinyítottam a már kissé túlaranyozott és cicomázott ajtót. Megint leginkább futni akartam. De nem tehettem.
M-miért hivatott felség? -mondtam kissé lehajtott fejjel. Ajjaj elfelejtettem meghajolniii.. lassan meghajoltam elötte még mindíg rá sem nézve. Államon éreztem azt a puha és meleg kezét. Fejemet felfelé tollta s igy a szemem is rá szegeződött. Nagyon hófehér ing volt rajta egyszerűen mint a téli táj amit a nap borít el.
Ragyog.
-U-uram..
Elengedte az államat és megfordúlt egy ablak felé.
-Iori milyen fegyvert tudsz használni?
-É-én? Még nem volt szerencsém máshoz csak pusztakezes harchoz.
-Értem.
Hangja valahogyan most.. mindtha.. komolyabban , mélyebben csengett volna.
Hátrasimíttota fekete hajtincseit. Komoly arcal rám nézett. Végigmért majd egy szekrényhez vezetett.
Kinyította és mindenféle harci ezköz terűlt a szemem elé. Elképedve láttam ahogy elkezd kutatni.
-Felség mit csinál?
-Ezt.
Egy kardot adott a kezembe. Nehéz, mesterek készítette kard volt. Néhol egy egy vörös rubint vagy más ékkő csillant meg rajta.
Túl szép volt h ezt a kezemben tartsam.
Letérdeltem és a király kezéhez nyújtottam.
-Királyom ez a kard túl szép ahhoz , hogy az enyém legyen.
-Megérintette a kezemet és lassan ráhajtotta a pengére az ujjaimat.
-Iori. Véddj meg ezzel a kardal. Védj engem. Védd a népem. Védd a szeretteidet. Védd magad.
Annyira .. ez a király.. talán de csak talán kedvelem..
- Köszönöm Uram!
Lágy mosollyal illetett meg. Kissé belepirúltam.
-Iori. Várj meg az arénában. Hozzd a kardod.
-I-Igenis Uram!
Már indúltam volna mikor a király megfogta a vállamat. Letérdelt és a derekamra kötötte a kardhoz járó tok szerűséget.
-Most már mehetsz.
Most sem futottam. Eléggé hangos lett volna amúgy is. Misakit sehol sem találtam. De sajna amúgy is az arénaba kellett mennem.
...Az aréna eléggé meleg volt
Ezen a napon még a cipőmben a lábam is égett. Ilyenkor eléggé kimerűlt vagyok de most , most kicsattanok az erőtől. Persze ez addig tartott amig a király meg nem jelent. Lenge ruhában volt. Vörös felső és barnás térdig érő nadrág. Nála is egy kard volt.
-Iori tudod mi jön ugye?
-U-Uram? Mit jelentsen ez?
Kissé elmosolyodott.
- párbaj. Tanúlj egy kis kardforgatást.
-Ön-Önnel? De Uram. Ez a kard és én is az ön védelmében vagyunk itt.
-Ez jó jel. Látom a kardra már úgy tekintesz mint az én védelmi fegyveremre.
-Mi van Misakival? Őt miért nem tanítja?
-Misaki barátod nem harcra készűlt gyermek. Ő inkább pontosabb, okosabb , mint te. Őt másra tanítom meg.
-De miért pont ön? Maga a király!
Kissé felnevetett.
-Kedvellek Iori. Ezt ne kérdőjelezt meg kérlek. És most fogd a kardot és küzdj meg velem!
Kihúzta a saját , és én is a saját kardom. Hihetetlenűl remegett a kezem és a lábam. Olyan férfiasan nézett ki. Az a test , az izmok, és az az elszántság az ami megfogott benne e pillanatban.
Futni kezdett felém. Futni akartam én is. De nem előre hanem előle.
Magam elé emeltem. Kardot és igy valahogy kivédtem az első csapást.
Nem tudtam mit kéne tennem. Féltem újra a királytól. Féltem.h megsebesítem. Futni kezdtem de elestem a saját lábamban. Égette a bőrőm a homok. Pár karcolást is bekaptam néhol egy egy kődarab miatt.
Felnéztem és a penge hegye a torkom felé nézett.
Kardom karnyújtásnyira volt tőlem. De féltem megmozdúlni.
-Ka-Kaname úr..
Ezzel a mondattal egy tized másodpercre hasra vetödtem gurultam eggyet és a kard a kezembem volt. Persze a király sem volt rest
Rögtön rám ugrott.
Kardomat a fejem fölé emeltem. Egyik kezemmel a kard markolatát másikkal az éles pengét fogtam ami a tenyerembe vágott. A vérem a karomon folyt le. Az arcomra csöpögött. Odahajolt hozzám és az eggyik csepp véremet lenyalta. Nagyon meglepődtem , és meg is remegtem az érintésbe. Meglendűltem és a király egy perc alatt alattam volt. Szédűletes volt. Nagyon jól éreztem magam abban a pillanatban.
Megadóan letette a kardját, és kiterűlt a földön.
-Gratulálok Iori. Tudtam , hogy sikerűlni fog.
-köszönöm Uram.
Elengedtem és mimdketten felálltunk. Hangosan felnevettünk. Gondolom a sok adrealrintól. Nagyon boldog voltam abban a percben. Eldöntöttem. A királyomért hatalmas kardforgató leszek. Mellette leszek mig kell.
Boldogan néztem ahogy rám néz és nevet azon a gyönyörű , édes hangján.
YOU ARE READING
Királyom ( Befejezett)
RomanceÁlltam és néztem ahogy megfordúl és kimegy a szobából. Derekamon még éreztem az ölelés nyomait. Olyan boldog lennék ha megengedhetném magamnak ezt. De pozícímóm miatt ez tiltott gyümölcs számomra. Könnyek gördűltek le arcomról. - Francba... Vajo...