Királyom ( Befejezett)

5. fejezet

Homályos emlékeim vannak.
Lódobogás, és egy meleg test, ami biztonságban tart. Hiába fúj a szél a sebesség miatt. Mocorogni kezdtek s érzem , hogy a ló lassít.
Ködös még az elmém. Nehezen látom meg a király arcát. Most úgy néz ki mint egy fáradt öregember.
- Iori. Ébredj kérlek!
Kezemet az arcához emelem. Végigsimítom kissé borostás arcát. S egy percre elözönlöttek az emlékek.
Megcsókolt.
Most fáztam. A kezeim lefagytak.
-Sajnálom. Sajnálom, hogy megtettem. Nem szabadott volna.
- Uram. Én...
Leálította a lovat.
- te....?
- Miért én?
- Nemtudom. Benned van valami ami megfogott. Te sem érzed rosszúl magad mellettem ugye?
- Uram. Én kedvelem önt. Talán.
Elmosolyodott. Fekete haja ujra szállt s ezzel tudtam, hogy újra vágtatunk.
Elnyomott az álom. Nem fáztam. Most már nem.

____________________________________

Meleg ágyamban éreztem magam. Fájt a fejem. Egy meleg kéz szorította a kezemet. Kiralyom aludt az ágyamra hajtott fejjel.
-Uram? -suttogtam, hogy felkelljen- uram kérem ébredjen!
- Ébren vagyoook- ásított eggyet és lágy mosolyával üdvözölt.
- Jol vagy?
- Igen, azt hiszem.
- Ennek örülök. Felmennt a lázad és két napig ki voltál ütve.
- két telljes napig?
Látszott ,hogy alig aludt. Karikás szemei mindent elárúltak.
- Sajnálom, hogy gondot okoztam! Nekem kéne önt védenem.
De helyette maga véd engem. Bocsásson meg!
- Iori, Iori, még gyermek vagy. Nem küldthetlek csatába, nem engedhetek meg neked semmit amiből károd származna.
Láncomat felmutatta. Halkan csilingelt ahogy a nyakamba rakta.
- elszakadt amikor lesegítettelek a fáról.
Szemügyre vettem ezt a láncot. Semmit sem változott. De én igen.
Csak egy csók volt. De ebből miattam hatalmas baj lett.
Elöntöttek az érzelmek. Lehajtottam a fejem és könnyemet már nem tarthattam vissza. Takarómra csöpögött ami rögtön el is nyelte.
Nagyon fényes volt most a szobám. A nap sugarai semmit sem engedtek elrejtve maradni. Sajna könnyeimet sem.
Nem másnak magamnak okoztam csalódást.
Királyom letörölt egy könnycseppet és lágyan elmosolyodott.
Kezeit széttárta. Magához ölelt.
Most éreztem elöször az illatát. Mélyen beszívtam ezt az illatot ,úgy , hogy agyam örökre megjegyezze.
Lassan elaludtam ebben az ölelésben. Már nem fájt a fejem.
Már csak a szívem fájt.