Királyom ( Befejezett)

6.fejezet

Majdnem elájultam e szavak hallatán. Nem akartam hinni a füleimnek.
- Uram  ,ismételje meg kérem!
- Iori csak egy két hét. Muszály elmennem. Misakit kell magammal vinnem.
Kezdtett türelmetlen lenni velem. Hangjából mindent leszűrtem.
- Uram , vigyen engem is!
- Nem. Te itthon maradsz. Gyakorolsz ,tanúlsz míg meg nem jövünk.
Úgy éreztem magam mint egy kisgyerek akitől megvonták a kedvenc játékát. Dühösen körűlnéztem. Nem láttam kedves , eggyetétrő, szempárt. Még a királyomét sem.
Dühösen csaptam be magam után az ajtót, s az én szobám ajtaját. Hallatszott ahogy viszhangzik a robaj a folyosokon.
Bevetettem magam az ágyamba.
Nagyon roszúl esett , hogy itthagy. Meg ha csak két hétről is van szó.
Csak  bámúltam a falat. Dühöm kezdett felszívódni. Nem dühöt hanem leelkifurdalást éreztem.
Most úgy viselkedtem mint tényleg egy kisgyerek. Mindta ha ki akarnám sajátítani a királyt. Ő nem az enyém, de én viszont ,az övé vagyok.
Halk kopogás törte meg gondolataim viharát. Letöröltem könnyeimet amik időközben előbújtak. Kinyögtem egy "Szabad"-ot.
Most vettem észre elöször miota a kastélyban élek, hogy a szobám ajtaja nyikorog. Királyom lépett ágyam mellé. Háttal feküdtem neki. Nem akartam a szemébe nézni.
Mély hangon szólt hozzám.
-Iori mi volt ez a kirohanásod?
- Nem fog többé előfordúlni.
Vállamnál fogva elterített az ágyamon. Leült és két csuklómat leszorította.
- engedjen el Uram!
Bilincsként fogtak közre az ujjai csuklóimat.
- Nem teszek semmi olyat amit nem szabadna még.
Ajkai ajkaimhoz értek. Nyelve bebocsájtást kért. Nem akartam megadni de egyik csuklomról levéve a kezét államhoz helyezte, így kényszerítve számat a kinyílásra.
Fekete haja arcomra hullot. Teste melege mint a tűz úgy égett felettem.
Keringőt jártak a nyelveink, s a szobát a halk nyögéseim áraztották el. Ez amiatt volt, hogy néha meg-megszívta puha ajkaimat, vagy nyelvemet. Néha meg megállt s ennek levegőhiány volt az oka. De rögtön folytatta.
Nem ellenkeztem. És ez megrémít. Férfi vagyok és ő is. Ő egy nemes. Megteheti velem. Akarom őt. De van hogy nem. Most nem akartam vele lenni. Nem akartam, hogy így érintsen.
- Uram elég...
Mély levegőt vett. Felegyenesedett de nem állt fel. Kezemet elengedte.
Hajtincseit hátrasimította, és gondterhelt arcal nézett rám.
Kissé megilyesztett ez az arc. Nem mosolygott. A szeme sem.
-Sajnálom. Hiba volt tőlem ez.
Felülten vele szemben. Félénken fürkésztem arcát. De nem olvastam le róla semmit.
Felállt és az ajtóhoz lépett.
Odamentem hozzá. Megfogtam a ruháját és magamhoz húrva megcsókoltam.
Elmosolyodott. Kinyitotta az ajtot és néztem ahogy elrohan.

______________________________

Fekete kocsi újra. Utoljára látom királyom arcát.
Lóra ültem , és kardot rántottam. Vágtattam a lovaskocsi után.
Királyom kinézett a kocsi ablakából. Mosolygó arcával találtam szembe magam.
Kardot rántottam és hagytam , hogy a lovam felágaskodjon.
A kocsi eltünt a dombok között , s egyedűl maradtam.