Királyom ( Befejezett)

10. fejezet

Álltam és néztem ahogy megfordúl és kimegy a szobából. Derekamon még éreztem az ölelés nyomait.
Olyan boldog lennék ha megengedhetném magamnak ezt. De pozícímóm miatt ez tiltott gyümölcs számomra.
Könnyek gördűltek le arcomról.
- Francba...
Vajon ez, a Tiltott szerelem?
Nagyon fáj. S csak magamnak csináltam. Lehet örökre megutált. Elveszítem a munkámat is. Vagy megtarthatom a munkám de nem beszélgethetünk úgy , ahogy régen. Túlpilázom igaz? De , akkor miért fáj , hogy elutasítónak kell lennem?
Leültem oda, ahol ő ült néhány percel ezelött. Könnyeimet letöröltem köpenyem szélével.
Talán bocsánatot kéne kérni tőle.
Igen! Ezt kell tennem!
Már a kilincsen volt a kezem mikor kinyílt az ajtó. Királyom nyitott be egy örrel az oldalán.
- Iori hol voltál!?
- I-Itt hol máshol?
- Nem , nem most hanem amíg nem voltam itt.! Eltűntél két napra igaz katona?
Mélyen meghajolt -Igen őfelsége-
Kiegyenesedett majd a király engedélyével elment.
-Sírtál?
- N-Nem dehogy! Belement a szemembe a por.
- Hol voltál Iori?
Agyam tüzetesen keresett valami kis füllentést.
- Kicsit kirándúltam , aztán eltévedtem ,de hazataláltam uram.
- Lóval mentél de egyedűl jöttél igaz? Mond ez , hogy lehet?
- Öhm... A ló...... Elcsavargott.?!
- Ezt most tőlem kérdezed?
- Nem uram..
Haragot láttam a szemeiben. Tudta ,hogy hazudok. Igaz. Mindíg is pocsék hazudozó voltam.
Fülem biztos égett annyira piros volt. Az arcom sem lehetett külömb.
Nagy levegőt vettem és elmondtam neki mi történt.

________

A történetet végighallgatta s mikor befeneztem lágy mosoly üllt arcizmaira. Fehete haját hátrasimította.
-Szóval engem kerestél mert beleőrűltél , hogy nem lehetsz mellettem? Igy értelmezzem szavaidat?
-Ne-Nem vagyis...
Igen.. -Hajtottam le a fejemet- öhm..
- Az a férfi.. bántott?
- Nem. Fűvész és a munkája szerelmese szóval..
- Megbüntessem? Tömlöcbe vessem?
- Ne kérem!
- kívánságod számomra parancs Iori.
- Uram. Ne tegye ezt. Nem szabad.
Szemei megcsillantak. Testartása megváltozott. Fura mosolyra húzta ajkait.
- Miért utasítasz el?
- Uram a válasz eggyértelmű.
Ön a király. Én szolgálom. Önnek felesége lessz. Én önöket szolgálom majd. Gyermekeik lesznek. Én azokat szolgálom. Amig meg nem halok.
- Iori... - ködössé vált a szeme. -Iori én...
Újra könnyekkel telt meg a szemem. Tissztáztam vele mindent. Fájtak a szavaim.
Fájt....
Odajött közel hozzám. Lágyan letörölte a sós vizet az arcomról. Keze végígsímított arcomtól a nyakamig majd vállamon pihent meg.
Újra hallottam azt a hellemes hangját mely a fülemben csengett.
- És ha nem akarok feleséget? Gyermekeket?
- Azt nem teheti. Nem lessz trónörökös.
- Azt elintézem. Efelől ne aggódj.
- Uram ön a férfiakat szer...
- Igen.
A választ már előre tudtam. De meg kellett kérdeznem.
- Iori tetszik ha megcsokollak?
- Öhm.... Nem rossz.
Közelebb hajolt.
- és tetszik ha magamhoz húzlak?
Derekam szabad kezével magához húzott. Lábát két lábam közé rakta ezzel elérve , hogy ne szabadúlhassak. Kicsit remegtem.
Erősen tartott.  Közelebbhajolt
Éreztem forró lehelletét az ajkaimon.
Vállamon lévő keze a hajamba túrt.
- Megengeded hű katona?
- Ighen...
Ajkait gyengéden az enyémhez préselte. Néha néha meg megharapta puha párnáimat amit egy jóleső nyögéssel díjaztam.
Persze féltem. Meg furcsának találom , hogy nem ellenkezem.
De olyan finom az ajkai. Vagy a nyál amita nyelvünk tánca hozta magával.
Olyan biztonságos a kar és az öl ami tart.
Bár így maradnánk örökre.
Tudat alatt vagy tudatosan , de beleszerettem a királyba.

~( Nagy ugrást teszünk, mert kifogyram ebből a részből. Sajnálom ha valakinek nem tetszik de igy alakult)~

{________9 év eltet____________}

                            

Lovon ülve szállok a szélben. Versenyt futok királyommal. Hosszú derékig érő hajam és kék köpenyem szálltak velem eggyütt. Kardot rántok. Elöre nyújtom.  Mindtha csatára inteném hadiflottámat.
Hát igen. Kapitány lettem. A lovas osztag kapitánya. Tavaszias idő van. Lovam fáradhatatlan. S királyom hatalmas mosollyal követ. Még mindíg fiatalosan néz ki. A szemei. Még óceán színübbek mint valaha.
Abból akik voltunk már csak hamu maradt. Én a félős gyermekből hadvezér, királyom hatalmas király lett. Bölcs, és fáradhatatlan.
Ez alatt az évek alatt maradtunk akik voltunk. Vagyis elcsattant néha egy egy csók. De nem mentünk tovább. Bálokat táncoltunk át, fákat másztunk meg. S eggyütt lovagoltunk, harcoltunk. Repűlt ez a néhány év. De nem bántam meg. Csendes volt itt minden.
Misaki hadi flotta tervező lett. Földeket szereztünk meg az ő eszével.
De ez a csend hamarosan elhallgat. Háború lessz. Hamarosan. De még a háború sem tántoríthat meg attól,hogy védelmezzem az országot.
Kaname uram megelőzött és megálítatta lovamat..
- Iori. Mit tennél ha meghalnék?
- mennék önnel! Amúgy sem engedem meg h meghaljon.
Mosolygott. Ez a mosoly semmit sem változott. Megnyugtatott.
Szerelmes vagyok ebbe a mosolyba, ebbe a két szempárba.
- Uram elengedné a lovamat?
- Kéne? - húzta csinytalan kosolyra a száját- akkor gyere vedd el a kantárt!
Felnevettem. Macskaszerű mozdulattal átugrottam a lovára. Megkapaszkodtam a ruhájában majd a kezéhez kaptam.
- Ilyen könnyen uram?
- Nem nem.
Derekamat megfogta. Majd kaptam egy csókot.
Sajna még kisebb vagyon nála fél fejjel. De erőlétben már leköröztem.
Puszit nyomva homlokára viszzaugrottam saját lovamra.
Kilovagoltam egy dombra mely egyszer mar elnyelte királyom.
Vihar lessz. Nagy vihar.