Királyom ( Befejezett)

12. fejezet

Egy vörös köpenyt láttam elsuhanni szemem sarkából. Még éppen húztam volna ki a kardom, de lesokkoltam.
Egy Férfi csókolta meg királyom orcáját.
- mi- Mit.... - Sokkolva álltam mikor karjai közé fogadta a szőke hajú férfit, hasonlított királyomra, mintha ikertestvére lett volna hajától eltekintve- királyom...
Kardom kirántottam és a két ember közé szúrtam. Az idegen elhátrált felemelt kezekkel, s egy pillanat múlva már a földön kötöttem ki. Csuklómat megrúgta majd ezt követően a kard a köldre kerűlt. Mögém lépett majd eggyensújomat elvesztve a földre taszított vállamat a combjához feszítve másik kezemet pedig a magasba emelve tartotta.
Köpni nyelni nem tudtam. Elkerekedett a szemem, s fájt ez a feszítés.
- Áljj! Keisuke! Ő nem bánt! - királyom halk de határozott szavai elérték a férfit aki elengedett. Sajgó karomat és vállamat kicsit megmaszíroztam majd kardom segítségével felálltam.
- Kaname. Hogy merészel ez az ifju kardot rántani a testvéredre?!
- Tessék? -Fordúltam a férfi felé- T-Testvért említett?
- Igen. Nem törvényes mivel az apánk eggy de az anyánk más. Az ő anyja királyné volt az enyém meg egy szolgaleány.
Alig hittem a füleimnek.
Királyom felém nyúlt.
-Iori jól vagy?
- Ne érjen most hozzám uram. - válaszoltam a tőlem tellhető legridegebb hangomon.
- Kaname ilyen Király vagy aki megengedheti magának , hogy egy szolga így beszéljen vele?
- Keisuke. Bemutatom,  Iorit aki,  a személyes testőröm. Iori. Tudom sosem beszéltem róla de igen ő a testvérem.
- 9 évig elhalgatta ezt uram. Miért? Miért érdemeltem ki ezt?
- miért kéne ezt tudnod Iori?- fordúlt felém Keisuke úr. -
- M-mert.... Haggyuk.
Felderítem a terepet magamnak. Kaname Uram. Ne várjon ébren.
Kardom tokjában nyugodott s elviharoztam nagy sietve.
Azt sem tudtam merre menjek. Csak mentem.
Egy kisebb folyó állta utamat. A sodrása nem erős. Szerencsére egy tutaj szerűséget is találtam. Ráléptem majd áteveztem a túlpartra.
Letelepedtem a vizes fűre lábamat belelógatva a kicsit langyos vízbe.
A nap már kezdett lenyugodni de még élvezem az utolsó sugarakat amíg lehet.
Csendes egy hely. Szép is.
Persze furcsa számomra. Hisz most járok itt elöször.
Elterűltem a fűben. Borzasztóan viselkedtem. Most jól lejárattam azok elött akik nevelték. A Testvére elött.
Emlégszem régen is ilyen voltam. Kicsit elmosolyodtam.
Huh nem változtam e téren.
Hírtelen egy egy árnyék takarta el a fényt. Becsuktam a szemeimet.
- Kaname uram. Kértem , hogy most ne. Vigyáznak most önre helyettem is.
- Téves.
Ez a hang nem a királyé volt. Ez azé a..
- Keisuke ur!
Kicsit meglepődtem. Felűltem de nem néztem rá.
- Iori ki vagy te Kanaménak?
Titokban kell tartanom a kapcsolatunkat. Ezt fogadtam meg Kaname uramnak.
- Én vagyok a testőre. Már 9 éve.
- Oh. Értem.
Tekintetem rá emeltem. Tényleg mint az ikrek. Csak a szeme. Nem kék. Hanem mogyoró barna s írísze körűl narancssárga.  Szép szemei vannak.
Hangja mély s parancsoló. Kicsit kiráz tőle a hideg. Még ezen a meleg időben is.
- Mit akar tőlem?
- Hm. Bocsánatot kérek azért ahogy letámadtalak. Ha tudom , hogy a testőre vagy , hozzád sem érek.
- Megbocsátok. Hisz van más választásom?
- Talán. Mindíg van választás.
Ezen elmosolyodtam. Igen ,elhiszem, hogy testvérek.
- Uram. Gondolom nem csak ezért jött még. Mondja mit kíván hallani tőlem?
- Eszes ember vagy. Igen nem csak a bocsánatodért jöttem. Tudni szeretném Kaname mikor ohajt Feleséget szerezni magának?
Mikor akar gyermekeket?
- Ne-nem tudom. Sosem volt ez beszédtéma. Én csak a testőre vagyok.
- Miért akadtál ki, hogy nem beszélt rólam?
-Nem tudom. Vagyis.. uram kérem n zargasson ilyenfajta kérdésekkel.
- Rendben. Ha nem, akkor nem. Köszönöm neked ezt a kis beszélgetést. De kérlek hamar gyere vissza. Kaname aggódik érted.
Nem válaszoltam. Hagytam hadd menjen. Úgy beszél velem mintha ismerne. Pedig nem.
Körűlnéztem.
Már csak néhány napsugárcsík szelte át az eget.
Csendes minden. Hallani a folyó lassú folyását s, persze a madarak nem akarták abbahagyni éneküket.
Annyira elnyugodva éreztem magam , hogy én is fütyültem velük eggyütt. Fülyült egy rigó. S én is leutánoztam dallamát. S váram. Ujjat talált ki s várt ,hogy válaszoljak neki.
Így folytattuk míg egyszer el nem hallgatott s nem szólt többé.
Beletörődtem s észrevettem e kis idő alatt besötétedett. Mostmár tücskök, baglyok s más éjjeli állatok hanja hallatszott.
Előszedtem nyakláncomat. Nem tellt el úgy nap vagy hét , hogy ne gondoljak arra a varázslatos napra mikor elöször hallottam meg hanját.
Tényleg szeretem. Persze makacs vagyok és sosem mondtam egyenesen a szemébe.
Hangokat hallottam a folyó másik feléből.
Fákjafény s a nevem kiáltása.
Tudtam ki az.
- Uram!
- Iori hát megvagy!
- Uram ne..
Beleugrott a vízbe és átúszott hozzám. Segíteni akartam neki felállni de olyan nehéz volt, hogy rámesett és mindketten a földön kötöttünk ki immáron mindketten vizesen.
- Uram tiszta víz és meg fog fázni!
Köpenyem kicsit szárazabb volt mint a többi ruhadarabom így azzal törölgettem vizes haját , arcát s semmit sem értem el vele de ráterítve egész testét.
- Mondtam , hogy ne jöjjön utánam. Ezt az utat egyedűl tette meg anélkűl,hogy bárki lett volna önnel, meg is ölhették volna!
Megfogta a kezemet és megszorította.
- Akkor maradj mellettem! S ha mellettem maradsz soha nem leszek veszélyben!
- Uram ha elhalgat dolgokat , hogy bízzam önben?
- Nem direkt hallgattam az öcsémről.
Sosem kerűlt témába a család.
Egyszer ígyis úgyis eljöttél volna ide.
És..
- Többé ne hallgasson el semmit uram! - mondtam majd hideg, vizes ruhában átöleltem.
- Az öccse .. miért beszél velem úgy mindtha ismerne?
- Levelezünk. Rólad s Misakiról is tud.
- T-tud rólunk?
- Nem. Itt nem elfogadott a két azonos nem közti szerelem.
- Titkolózik a saját testvére elött?
- Jobb ha nem tud róla.
Fáradtan kifújta a levegőt , majd felállt.
-Menjünk Iori.

_______________________________

Hazaérve rögtön a meleg gőzfürdőbe rohantunk. Szerencse, hogy este van így vele mehettem a nemesi fürdős részbe.
Persze egy ilyen alsó féleséggel takartam azt amit lehetett. De persze királyom telljes Ádámruhában jelent meg.
Arcomba szökött a vér és eltakartam kezeimmel.
- K-Királyom..
- Na ,ennyire öregszem? -Nevette el magát majd megfogta a kezemet és bevezetett a forró vízbe- nyugi nem harapok! 😂
Telljesen vörös arcomat már nem tudtam eltakarni. Háttal ültem neki kissé féloldalasan de még így is éreztem, hogy alúl kiába van rajtam egy kis ruhadarab a vér már nem az agyamban van leginkább.
Egy csobbanást hallottam.
Uram kezét véltem megérezni bőrömön.
-Uram bármikor bejöhetnek.
Se hang se kép.
Megfordúltam.
A víz alatt volt s nem mozdúlt.
Lebuktam majd a víz tetejére úsztam vele. Éreztem egész teste ég. S nincs eszméleténél. Szíve hevesen dobogott. Segítségért kiáltva úsztam ki a peremhez ahol kiemeltem majd elterítettem a földön.
-URAM ,KÉREM! MARADJON VELEM!!