Királyom ( Befejezett)

14. fejezet

- Uram -tekintetem a már papír színű királyra vetűlt- Mit tegyek?
- Fog..add elh! (Köhhintés)
- Haru cs-csináld...
Felültettem s megtámasztottam a fejét. Haru a tálba vizet öntött s osszetörte a tartalmát.
Királyom remegett s gyenge volt mint a harmat. Ujjaimat összekulcsoltam az övéivel mikor Haru a szájához emelte s nyelni kezdte a barnás folyadékot néha néha öklendzve.
Lassan fogyott de közben a remegés egyre ritkább lett. Kezemet szorította szinte ujjaink összeforrtak, s egyszerre csak elgyengűlve lehunyta szemeit és nem monzdúlt. Szíve vert mellkasa fel-le mozgott.
- Haru mi ez?
- Hat a gyógyszer.
- Meddig marad ilyen állapotban?
- holnap reggelre friss és üde lessz.
Ezt az éjszakát bírd ki , aztán azt csinálsz vele amit szeretnél -kaccsintott felém egyet egy mosollyal a száján-
- Haru.. hálásan köszönöm a segítségedért. Hogy hálálhatnám meg?
- Segíts innen kijutnom. És rejts el!
-Az országomban tudják ki vagy? Vagy az apádat ismerhették?
- Nem.
- Megvan! Menj akkor oda ha megkeresel egy Misaki nevezetű embert ő segíteni fog neked.
De én nem mehetek veled!
- Tudom az utat. Nálatok annyi gyógyfű terem amiről nem is tudtok.
Misaki.. megjegyeztem.
De adok valamit.
Kezemet megfogta és egy kisebb dobozt adott.
Kinyítottam és kisebb bogyók vannak benne.
- Ez micsoda?
- Mivel fél szemére vakk lessz a másik szeme gyengűlhet a megerőltetéstől. Ha hetente beszed ezekből egyet akkor olyan éles látása lessz mindtha két szeme lenne.
- Köszönöm. Mindent köszönök.
Nem válaszolt csak egyet bólintott majd egy köpenyt akasztott le az egyik székről. Barna színű , csukjával ami mikor felvette eltakarta az arcát.
- Mennem kell.- Mondta majd egy ugrással az ablaknál termett. Utoljára visszafordúlt majd leugrott. Köpenye sarkát még éppen szememmel elkaptam majd odafutottam az ablakhoz. Láttam ahogy felugrik egy lóra majd a kapukat megelőzve "elszálgúld"
Megkönyebülten sóhajtottam majd aggódva kiralyom ágyához mentem. Hosszú fekete haját (néhol egy egy ősz hajszálait ) elrendeztem s kifésűltem.
Mivel kezdett esteledni már nem zavarhatott senki ezért úgy döntöttem nem alszom éjjel és mindent elintézek addig is.
Kendőket hoztam be, rózsa illatú szappanokat,  s egy nagy tál vizzel teli tálat.
Kiralyom már nem verejtékezett s már csak az igazak álmát aludta csendesen.
Belemártottam az egyik kisebb kendőt a vízbe majd jól kicsavartam belőle a vizet. Mivel le kellet vetkőztetnem felűl könnyedén letörölhettem.
Szappannal kentem be felsőtestét. A böre hófehér és nagyon sima és puha volt.
Megfogtam a vizes ruhát és végigtöröltem ezt a csodálatos felsőtestet.
Meleg és élettel teli.
Ilyenkor nem tudom melyik énem dominál. A szerető vagy a védelmező. Ez a két énem gyakran találkozik s összeütközik.
Feléhajoltam majd ajkait széthúzva megcsókoltam. Az első csók amit én kezdeményezek. De jó érzés csókot lopni tőle. Ha már a szívem ellopta akkor én a csókjait.
Lejjebb menten s csókolgattam a nyakát s leértem a kulcsontjához. Tudtam, hogy ott a gyengepontja.
Meg megszívtam amellyel teste megborzongott. Nem ébredt fel. Még arra sem mikor egy kisebb lila folt éktelenkedett  kulccsonjánál.
Ujabb csókót kértem tőle , s ezek után felöltöztettem majd betakartam.
Király lérére  most olyan ártatlannak tűnik. Ellenálhatatlan.
Gyertyákat gyújtottam. A kisebb füstje illata szállt a levegőben. Ebben a fényben minden olyan barnának, sárgának tűnt. Az ablak felé tekintettem ahol a sötétség és a fény harcot vívott egymás ellet. A falakon látszott ahogy a gyertyák tűze táncot lejt a kisebb fuvallatokban vagy ahohy fel alá járkálok a magammal hozott "szélben". Minden olyan nyugodt.
De az nem hagy nyugodni , hogyan foglyuk eltitkolni a király fél vakságát.
Megtanúlhat mindent. De azért nehezebb lessz ez.
Ránéztem. Odamentem a szuszogó testéhez majd leültem mellé.
Kezembe temettem arcomat. Könnyek szántották az arcom.
Félek.
Kicsit remegek s alig birom a hangom elrejteni a viszhangzó szóbában.
Miér ezt az emberrel  kell rosszat tenni? Olyan jó , bölcs, és leírhatatlanúl szeretem.
Sírtam még vagy 1-2 órát , a fejem is fájt már, s nagyon elfáradtam. Észre sem vettem, hogy alig pihentem a mai napon.
Kissé elgyengűltem s lassan elaludtam királyom ölébe hajolva.

____________________________

Pislogtam néhányat. Lassan elmúlt ez a homály. Egy meleg valamit éreztem a fejemen.
Lassan kezdtem mocorogni s az a meleg valami elkezdte a fejem simogatni. A királyom keze volt az.
Becsuktam a szemeim s átöleltem a derekát (félig meddig mert még feküdt. )
Olyan nyugodt. Mindtha a saját szobájában kelnénk fel. De most a helyzet más.
Lassan felültem.
Fejem lehorgasztottam. Alig bírok a szemébe nézni.
- Uram a sze..
- Igen. Nem látok a bal szememre.
Egyik kezével állam alá nyúlt s ezzel elérte , hogy a szemébe nézzek.
Meglepődtem.
Mosolygott. Azzal a természetesen mint eddig. Szinte csillogott körülötte a levegő a reggeli fényben.
Közel hajolt hozzám majd ajkainkat összeérintette.
S mikor elengedett nem távolította el az arcát. S így a szemeit vizsgálhattam. A bal szeme szűrkésebb lett. Gyönyörű de nem látni benne az életet. Bal orcájához érintettem a kezem s kicsit megugrott.
Elhúztam a kezem melyet gyorsan megfogott.
Elnevette magát.
- még szoknom kell bocsáss meg. -Mondta majd kezemet az arcához emelte oda ahol legutobb én is- Köszönöm Iori. Nélküled hol lennék?
Átölelt. Az a meleg test az ényémhez préselődöt.
Arcomat mellkasához préseltem s éreztem azt a különleges illatát ami megmagyarázhatatlanúl  rabúlejt.

Eltoltam magamtól.
- Iori. Olyan csendes vagy. Nem ezt szoktam meg tőled. Valami baj van?
- Baj?? Uram megvakult fél szemére!!!
És ha elöbb észreveszem akkor talán most.. most is olyan lenne mint régen.
Az én hibámból lett ilyen. Én tehetek róla!
Borzasztó vagyok! Hogy merészelek eggyáltalán itt lenni önnel vagy akár..
- Elég legyen! Ez paracs! Soha többé eszedbe se jusson ezek a szavak.
Te az enyém vagy!
Takaróját félrerakta majd felült az ágyon. Lassan felált. Tett egy lépést majd majdnem megbotlott. Hosszú haja kissé borzolt volt  tegnapi fésülés óta. Botorkálva elment egy szekrényhez.
Egyik fiókját kihúzta majd kivett belőle valamit. Nem láttam.
Az ágyon ülve néztem ahogy visszajön.
Leült mellém és a szemembe nézett.
Megfogta a jobb kezem. Valami hideg fémet éreztem s egy pillanat múlva láttam meg ahogy egy gyűrűt helyez fel az ujjamra. Aranymintás néhol kisebb ezüstös ékkövekkel.
Ezek után a kezembe adot egy másik gyűrűt.
Tudtam mit szeretne.
Remegő kézzel felhúztam a gyűrűt az ujjára.
Nagy mosolyt láttam rajta.
- Iori. Sosem hagysz el. Ezek a gyűrűk biztosítják.
- Nem csak a gyűrűk. A szívem is.