Királyom ( Befejezett)

7. fejezet

- Ááááááá hülye üzleti út!!!! Már nagyon unatkozooom!!!!
- Hagyd már abba Iori!- korholt le nagybátyám. Már két napja csak unatkozom. Néha néha kilovagolok , vagy nagybátyámmal kardforgatást gyakorlok.
A "legizgalmasabb dolog" amit tehettem az a segítség a nagybátyámnak amint az unalmas dolgait intézi.
Rengetegszer megyek el a király szobája elött, vagy ha be is megyek olyan üresnek érzem. Nem az a világos szoba a jelenléte nélkűl.
Ha tudnám merre mentek követném.
Hosszú gondlkodás során rájöttem, hogy a munkám , és királyom szerelmese lettem.
Ez nem is baj. Várjunk..... Követni...
Ez a gondat megakadt bennem. Mi lenne ha csak egy kicsit "kirándúlnék eggyet". A sziget hatalmas. Európa negyede kb. A környéket még nemnagyon láttam de talán jól tájékozódom.
Felkaptam köpenyem és már rohantam is azt kiabálva nagybátyámnak , hogy elmegyek egy két napra.
Lovam már a nyeregben feszűlt , idegesen várva , hogy hátára üljek.
Meg is kapta amire várt. Lassú vágtába indúltam el , ott ahol a dombok elnyelték királyom lovaskocsiját. A ló dobogása a szívem ritmusával volt eggyenlő. Azt sem tudtam merre menjek csak mentem amerre a szívem vitt.
Egy mező után , legelők következtek, ezután egy erdő. Hatalmas erdő.  Sétára fogtam a lovam , hogy jobban szemügyre vegyem a dolgokat. Furcsáltam ezt az erdőt. Valahogy olyan csendes. Semmi madár ének, semmi rovar,  zümmögés vagy más hang sem hallatszott. Az eggyetlen hang az a lo dobogása és az én levegő vételeim voltak.
Fura hely ez. De szép. Tele van gyógynövényekkel , a fákon átszűrödő fény valami elképesztő. És a tisztások! Csendes minden, de gyögyörű!
                                ...

Órák óta "gyalogolok". Lovam kifáradt. Az erdő mindtha soha nem akarna elfogyni.
Letáborozok egy sziklás hely felé.
Olyan egyedűl érzem magam.
Hiányzik a kék ,nevető  szempár. Az a kéz, az a testmeleg ami a biztonságot jelenti számomra. Itt olyan hideg van. De az Ő ölelése felmelegítene. Köpenyemet takaróként használtam. Kardomat a biztonság kedvéért mellém helyeztem, hogy szükség esetén használjam.
Láncom megcsörrent. Kezem közé szorítottam. Sas.. miért pont a sas...
Hűséges állat... De én , az vagyok?
Itt vagyok. De saját önzöségem és hülyeségem miatt.
Nem bírok aludni. Talán így , hogy besötétedett elindulok.
Körűlnézek. Lovam eltűnt.
- Haho????
Kiabálásom felébresztett néhány madarat amik felreppentek. Vagy denevérek. Nem látom pontosan. Füleltem de semmi. Szőrén szálán eltünt. Bele kellett hát törödnöm
Ló nélkül kell hát elindúlnom.
Sötétebb van mint gondoltam.
Csak mentem amerre a lábam vitt. Kardom kezemhez ragadt úgy szorítottam.
Fogaimat összeszorítottam annyira hideg volt.
- Fhrancbah... Ez nem igahz..
Köpenyem nem melegített fel eléggé.
Olyan mintha órák óta csak gyalogolnék. Talán igaz is.
A levegő csípős volt a hidegtől.
Lassan egy fény pontot pillantottam meg.
Talan kiút az erdőböl. De meszinek tünt. Azt hiszem elvesztettem az eszméletemet.

_________________________________

Meleg van. És jó érzés. Puha ágy. Vajon hol vagyok?
- Ébredj kölyök! - mondta egy mély hang valahonnan mellőlem- hahó, nyisd ki a szemed.
Vajon ha kinyítom mit látok?
Kiderült hamarosan. Egy férfi szemeit láttam. Fekete szemei voltak. Felémhajolt és úgy próbálta fürkészni az arcomat.
- K- ki maga?
- Haru .. a nevem Haru.
- És a tiéd, ifju idegen aki majdnem halálra fagyott, itt a semmi közepén?
- Iori uram.
-Ne uramozz kérlek. Néhány évvel lehetsz fiatalabb nálam. Szólíts Harunak. Fáj valamid?
Megmozgattam a testem. Semmi bajom nem volt.
- Nem. Semmim.
- Hogy kerűlsz te ide?
- Keresek valakit.
- Ide eljönni , hogy megtalálj valakit. Egyes egyedűl - csóválta a fejét a férfi-ennyire fontos neked?
- Igen.
Most néztem végig a Haru nevezetű férfin. Izmos. Szőkés barnás furcsa módón rövid haja van. ( Ott ahol van ez nem megszokott)
Kemény tekintet de közben lágy arc jellemezi, olyan megnyugtató. Kezein látszik, hogy fával dolgozik. Egyenes egy alak de nem félek tőle.
- Mond.. mégis hol vagyok?
- egy erdőben. Hatalmas erdőben. 4 nap mire ki lehet jutni innen. Vagyis gyalog. Az éjszakák fagypont alá is mehetnek, a nappalok ugyanojanok mint  máshol. Vagyis hüvösebb a fák miatt de ugyanaz nagyából.
- Köszönöm, hogy segítettél de nekem mennem kell!
- Maradj. Nem lenne jó újra kimenni a hidegbe ugye? Főleg úgy ,hogy nem ismered az erdőt.
- Rendben. Várjunk, hol a kardom??
Körűlnéztem a kis kunyhóban de nem találtam meg szemeimmel.
- nyugodj meg. Kinnhagytam a falnak támasztva. Ebbe a házba nem jöhet be semmilyen fegyver. Gazdag lehetsz ha ilyen kardod van.
-nem nem vagyok gazdag. Ajándék a kard amit magaménak nevezek.
- És akitől kaptad , őt kereses nemdebár?
- Igen. Tényleg láttál erre egy lovaskocsit?
- Erre a madár se jár. De most Iori aludj. Reggel felkeltelek.
- Nem tudnék most aludni.
Kiment és behozott valami italt. Kellemes illata van. Mondta , hogy igyam meg.
Belekortyoltam. Az ize sem rossz. Menta, citrom.és egy édeskés íz.
Egy huzalra kiittam a poharat.
Elmém valahogy furcsán reagált bármire is. Fejem hátradőlt s annyit tudtam mondani:
Királyom.