Királyom ( Befejezett)

8.fejezet

Ez nem a halál. Tudom. Valahol mélyen. De elmém elhomályosúlt. Fehér köd borít s eltakar. Elmémben zürzavar keletkezik. Fel akarok ébredni. De nem megy. Az az ital lebénított . Francba. Nekem mennem kell. Mennem kell. Haza , haza akarok menni. Nemtudom , hogyan de kinyilt a szemem. Sötét volt. Azthiszem csak 1-2 órára voltam kiütve. Nehezem mozogtam. De fel voltam melegedve.
Remegtem egész testemben. De ahogy mondtam nem azért mert fázom.
Vajon hol lehet ez az un. Haru?
Ha megtalálom jól kínyírom..  Azt hittem jó ember ismerő vagyok. De most kiderűlt, hogy nem.
Francba. Alig tudok felkelni. Nem csaphatok nagy zajt.
Leteszem a hideg padlóra lábaimat. Testsújomat ráhelyezem , s ennek az lett az eredménye , hogy lábaim elgyengűltek és elestem.
Baj van. Félek. Remélem nem hallott meg.
Ajtónyikorgás hallatszott.
- Iori.. neked elvileg aludnod kéne reggelig. -Dörmögte állmosan-
Mit csinálsz te a földön?
Közelebb lépett hozzám , s meg akart érinteni.
- NEHOGY HOZZÁM ÉRJ!!  - Kiabáltam le- Ha- ha hozzám érsz meghalsz!
Megszeppenést láttam a testartásán.
Ugyanis csak halványan láttam teste körvonalát.
- Heh erős egy ember vagy ,ha kibírod azt az italomat ami más embert reggelig kiüt. Mond kiért harcolsz ennyire?
- A Királyért. A Királyomért. És.. és magamért, a népért, az itt élő minden élőlényért.  Mit akarsz?
- Te a királyt szolgálod? Azt az öreget aki csak pusztítást hozott népére
50 évvel ezelött?
Lassan felálltam. Végre éreztem a lábaimat , s ennek örűltem. Keményen szemébe néztem.
- Az a király halott. Az új királyt Kaname úrnak hívják. S ő , ő nála nincs jobb király s nem is volt, vagy nem is lessz.
- Halott.... - nagy levegőt vett majd kifújta- értem. Szóval már nem kell itt bujkálnom?
- Öhm.. nem aszzem.. nem már nem kell.
Nem tudtam miről van szó. Nem is faggattam. Kinéztem az ablakon. A nap narancsos sugarai átszűrődtek a hézagos ház falain , vagy a kis ablakokon, igy bevilágította a szobáncskát amiben álltunk.
- Menj. Neked dolgod van. Ha rám hallgatsz menj egyenesen. S találsz egy szomorú fűzfát. Ott jobbra kanyarodsz. Visszajutsz 2-3 óra alatt ahonnan jöttél.
- Egy kérdésem lenne. Miért kábítottál el?
- Oh, hááát gyógyfüves vagyok. Tesztelem , hogy melyik növény milyen hatást okoz. Ebből élek és mint látod jól megy.
Kissé meglepődtem. Nem rossz ember ő. Csak a munkája szerelmese.
Igaz én is így vagyok. De hát csak nem ennyire fura? Visszatekintve na jó... Kicsit...
- Akkor megyek. Köszönöm, hogy segítettél.
- Sok sikert bátor, Ifju védelmező.
Nyílt az ajtó és hangosan becsapódott mögöttem. Kardom tényleg a falnak volt támasztva. Felcsatoltam övemre és úgy tettem ahogy a férfi mondta. De egy perce hátrapillantottam. Utoljára végígnéztem a kis kunyhón , aztán gyors léptekkel mentem nyílegyenesen.

Sok érdekességet nem mondthatnék utam kapcsán. Lábam trappolásán nem lehetet hallani semmi mást. Futni keztem. 1 órán keresztűl csak futottam míg a mezők végére értem ,s megpillántottam a kastélyt. Ismét futásnak eredtem. Bevágtam az ajtókat , s rohantam királyom szobájába. Szinte betörtem az ajtót. A szoba üres volt ugyan de nem érdekelt. Itthon vagyok.
Elfeküdtem az ágyon. Királyom édes illata árasztotta el orromat.
Átöleltem az egyik kispárnát.
Boldog de egyben szomorú voltam.

~bocsi ez a rész siralmasan rövidett de egyszerűen nem jött az ichlet . A kövi részt hosszabra tervetem. Ha idáig valaki elolvasta annak nagyooon Köszönöm <3 💞😘😘~