Királyom ( Befejezett)

16. fejezet

Rémálmom van. Gyilkosság gyilkosság hátán s mind az én
kezemhez és kardomhoz fűződik.
Vérben ázom. Undorító.
S megjelenik királyom sziluetje.
Egyik szeméből vér folyik másikból könnyek hullanak. Arca bánatot fejez ki, s egész lénye fekete űr.
Valaki ébresztget. Lassan kinyítom szemimet s rögtön eláraszt a felkelő nap fénye.
Kezdett melegem lenni. Leszedtem a takarónak szánt köpenyt majd felültem. Királyom ... Hát mondjuk úgy Ádámruhában volt.
- Uram ön mit..?
- Gyere fürödjünk meg a patakban. Lemossuk a tegnap fáradalmait, s mocskait.
Hangja nagyon megnyugtató volt.  De azért belepirúltam a látványtól ami elémtárúlt.
Az álom mindtha szerte foszlott volna az elmémben olyan messzinek tűnt.
Királyom lassan elkezdett levetkőztetni amit ,nem bántam. 
Ahogy néha , néha véletlenűl kezei a börőmhöz értek belebizseregtem ,s kirázott a hideg.
Leért az alsó felemhez. Tétován megállt s rám nézett.
Én csak paradicsomra hasónlító fejjel bólintottam majd alúl is fedetlen voltam. S így megmutattam magam királyom szemének.
Saját testem sebekkek , karcolásokkal s a tegnapi kossz maradt rajtam.
Egy meleg kéz ragadott fel állóhelyzetbe.
Belevezetett a hideg patak medrébe.
Nagyon hideg volt. Szinte vacogtam.
A víz mély volt patakhoz képest de a vize tiszta. S ennek örűltem. A sebeim tisztábbnak látszottak. S én magam is az voltam.
Egy szintén hideg testet éreztem mögöttem.
Kezeivel átölelt s arcát vállamhoz nyomta.
S lent. No lent is éreztem dolgokat. Megint paradicsomot játszott az arcszínem.
Hátrafordúltam s ajkaimon éreztem az övéit. Nyelvével feltérképezte a szám belsejét , s nyelvem minden eggyes négyzetcentiméterét.
Beleszédűltem olyan jó érzés volt.
S nemcsak nála hanem nálam is már jelentkezdtek ott lent a dolgok.
Lejjebb símított majd hozzáért "örökségemhez".
- Uram mit..? Ott ne!
- Örülök , hogy ilyet is kiváltok belőled. Nem csak a szíved gyors dobnanásait.
-  Önnek sem jobb lent.
- ezt kiváltod belőlem évek óta.
- tudom. -mosolyodtam el-  uram talán mennünk kéne.
Felnevetett azon a csengőkhöz hasonló hangján.
- Igazad van . Menjünk.
Kiúsztunk a partra és kifeküdtünk a fűre, hogy megszáradjunk.
Kissé fújt a szél amitől vacogtam.
De már nem érdekelt. Visszatértek ezek a rossz érzések. Átjárt a kissé bizsergő félelem érzése. Súlyos erővel tőrt rám.
Gyilkolni nem az én műfajom erre rájöttem. Más embert megölni. Elvenni az életét. Elvenni valami olyat amit más adott neki.
De nem volt más választásom. Vagy én és a Király vagy ő. És én választottam. És úgy érzem jól.
Lassan száradtam. De ehhez is elérkeztünk.
Királyom addig elment és különös bogyókkal, gyökerekkel , tért vissza.
- Együnk valamit. Talán megéhezünk.
- Igaza van. Hol találta ezeket a növényeket?
- Itt éltem. - Mosolyodott el majd leűlt mellém. Elosztotta a növényeket, s terméseket és majszolgatni keztük őket.
Lassan egyre melegebb lett gyenge széllel ami máramár rövid hajamat meglibbentette.
- Uram mennünk kéne...
- De hova?
- Haza. Hova máshová?
- Haza egyenlőre nem mehetünk.
Nem másért tőrtek ránk. Tudták hol vagyok. Ez merénylet volt.
- De .. miért?
- Háború lessz Iori. Megtámadnak bennünket , s felűl akarják bírálni az én döntéseimet.
- Milyen döntéseit?
- Hardhya megtámadta csapataival , s más népekkel Holtihszt. S ebből én nem kértem. Nem akarok mások háborújában részt venni. Nem küldöm halálba a népem. De látom ez elkerűlhetetlen.
Előhúztam a kardom.  Felmutattam neki , hogy jól lássa. Majd kisebb mosollyal a számon ezt mondtam:
-" Véddj a karddal,
Véddj engem, Védd a népem,
Védd a szeretteidet, védd magad". Ezek az ön szavai hozzám.
- Iori... Nem akarom , hogy ölj.
- Késő. Már öltem. Vér tapad kezeimhez. S erre esküdtem. Elkerűlhetetlen.
Kihúztam magam. Tekintetem erős lett. S magabiztos.
Meg kell védenem mindenkit. Hadseregünk erős s ez álltal a vezetésemmel legyőzhetetlenek vagyunk.
Felöltöztem rendesen. Elindúltunk az erdő sűrűjében még veletlenűl sem mentünk ösvények közelébe.
Madarak énekeltek, rovarok zümmögtek, s levelek , bokrok , fák suhogását , s talpunk alatt a faágak s más dolgok ropogását hallgattuk.
Fenyő illata szállt a levegőben ami furcsa volt. Nem volt más közel- s távol csak lombhullatók.
- Uram érzi?
- Igen. De nem tudom merre lehet ez.
Ismertem az erdőt. De soha nem éreztem az illatot.
- Kövessük! Csak vezet valahová.
- Iori. Te szabad akaratodból lettél a védelmezőm?
- Nem.
Meglepődés látszott az arcán.
- Nagybátyám volt aki beajánlott. S Misakit is. Nem volt más választásunk.
- Megbántad?
- Nem. Az elején nem akartam persze. De máramár boldog vagyok így.
- Értem.
Észre sem vettük , de valami különös dolog tárúlt a szemünk elé.
Egy hatalmas út melyben a fáj kapu módjára felénk tornyosúltak. Törzsüket borostyán hálózta be.
- Uram es ismerős önnek?
- Nem. Ilyet erre még nem láttam.
Tűzött a nap de már kezdett jó lenni az árnyékban a " fa kapukon" keresztűl.
- Iori van ott egy ház! - mutatott a "kapuk" vége felé.
Innen is pontosan látható volt. Hatalmas.
Lépteim egyre gyorsabbak lettek. S királyom sem maradt le.
A ház közeledett s egyre jobban kirajzolódtak a dolgok.
Sok ablak , igényes kert és fal, a fák formára vágva. Ilyet sem látni mindenhol.
Vagyis én csak egyszer 4 éve egy találkozón.
Szóval lassan elindúltam de nem hallottam ahogy királyom jönne.
Hátrafordúltam s láttam , hogy köpenyét fejére borítja.
- Uram. mit csinál?
- Nemtudom ki van itt. Ha felismernek végünk.
Előhúztam a kardom majd kézenfogtam királyomat és egy kisebb kőlépcsőn siettem fel vele.
Egy ajtó tárúlt elém, megfogtam rajta a kopogtatót majd hallottam ahogy vízhangzik ahogy kopogok.
Tettem egy lépést hátra majd kinyílt az ajtó.
Egy nő és egy férfi jelent meg.
A nőnek olyan színű haja volt mint nekem csak neki derékig érő volt. A férfi őszes haja ( rövid)  és kisebb bajusszal díszelgett.
A férfinak a szeme barna a nőnek kék szeme volt.
Egyszerű ruhában voltak. A nő egy barna ruhában volt. A férfi rövid fehér pólóban és rövid nadrágban.  Fiatalok voltak. Vagyis nem annyira. Olyan.30-40-es éveikben járhattak.
Királyomra tekintek mire ő, leveszi fejéről a köpenyt.
- Mária, Luis!
- Kaname?
- tessék? -vágtam értetlen fejet-
- Mária ,  Luis hát ti nem eltűntetek?
- Már nem volt ránk szükséged Kaname. - Jelentette ki a nő.
- De. Rátok mindíg.
- uram? Mit jelentsen ez?
- Óh, Iori. Ők itt  Mária, és Luis akik szüleim helyett szüleim voltak.
- Mária, Luis ő Iori aki a védelmezőm.
- Gyertek be!
Elmentek az ajtóból majd beléptünk a ház kapuján. Belűl sem volt kicsi.
A falakon különböző festmények voltak kisgyerekekről.  Vagy tájképek.
- Kaname gyere velem mesélj.
- Igen. De Mária. Iorinak sebesűlései vannak. Kérlek. Ellátnád?
- Persze.
Vállamat lágyan megérintette s elvezetett egy emeletre.
Kardomat még nem raktam el. Csak a kezemben fogtam.
Egy szobába vezetett be majd egy ágyra le ültetett.
Elfordúlt valami kiseb dobozkáért amit mellém rakott.
- Uram , levennéd a felső ruházatodat?
Hangja nagyon szépen csengett.
Maga a nő is szép volt.
Levettem a derék övemet, majd a felső ruháimat.
Addig előszedte a dobozból amit kellett. Számomta ismeretlen volt benne minden
Valami fehér puha dologra rakott valami átlátszó folyadékot.
- Uram lehet csípni fog. Elnézést.
- az első semebre rányomta a kis anyagot és kicsit megugrottam a fájdalmas érzéstől.
Felszisszentem még egyszer kétszer de mikor megszoktam az érzest már nem fájt annyira.
- Szóval ön vigyáz Kanaméra?
- Igen. De kérem hagyja el a formaságokat. Fiatalabb vagyok.
- Renden.  - Mosolyodott el-
-  Kaname jó király lett?
- Igen. Nem sokat ismerek de ő nála nem láttam jobbat.
- Megfordúlnál kérlek?
A hátamat kezdte el letisztítani.
Kissé csípett néhol néhol.
Megemelte a karomat majd kicsit felsikkantott.
Jobban felemeltem a kezem majd
megnéztem ilyedten mi a baj.
Nem volt ott semmi.
- Hölgyem mi a baj?
- Az anyajegyed!
Jobban megnéztem. Volt ott egy kereszthez hasonló anyajegy. Láttam már de nem tartottam sokra.
- Hölgyem mi baj van?!?!
Szeme könnyel telt meg.
Keze az arcomat simitotta.
- Mekkora lettél. - csuklott el a hangja-
- Tessék? - Telljesen nem értettem semmit.
- Iori..
K
Kibújt telljes ruházata felső részéből majd egyik kezével takarta magát másikat felemelte és egy anyanegy volt az oldalán. Olyan mint az enyém.
Az enyémre utána az övére s ide oda pillantottam. Feltözött majd ujra a arcomhoz akarta emelni a kezét, de elütöttem.
- Kisfiam.. - kezdett el sírni-
Felálltam majd rászegeztem a kardomat.
- Menjen ki! Menjen a szobából!
Ilyedten rám nézett majd sírva de kemény tekintettel felált. Háttal nekem és kardommal segítve elhagyta a szobát amit rögtön becsaptam és rázártam az ajtót.
Nem tettem egy lépést sem. Térdeim összecsuklottak és én is zokogásban törtem ki.
Dörömbölt az ajtón ,hogy engedjem be.
A zajra a hallottak szerint az Úr és Kaname uram is megjelentek.
Tompán hallottam a Nő siros hangján a szavait.
- Luis.. ő az.. Iori! A Fiunk!
Csend.
A sírásom abbamaradt.  Hallgatóztam. A szívem hevesen verrt s nem értettem  mi folyik itt.
- Iori. Engem engedj be kérlek! - hallottam királyom hangát-
Nagynehezen felálltam s kardomat használva eltaszítottam a párt s királyom bemehetetf mellém de rögtön bezártam magam mögött az ajtót.
Rögtön karjaiba zárt. Vas hangja zuhant a földre.
Elmém zavaros. 
Királyom megfogott majd karjaiba vett egy lendülettel.
Letett az ágyra majf mellém bújt. Hozzábújtam majd sírni kezdtem abban a meleg ölelésben.