Ez nem lehet véletlen [J.B]

#2

Lassan benyitok anyuék szobájába. Látszik hogy vártak, ugyanis mindketten ültek és az ajtó felé bámultak, amíg én be nem léptem.

- Hali. - mosolyogtam rájuk.

- Na akkor mondom is. - kezdte rá anyu sietősen. - Két óra múlva az ebédlőben vacsora. Eközben azt csinálsz amit szeretnél, nézz szét a fedélzeten. Úgy tudom van valahol egy tiniknek szóló hely...és...- nézett rám anyu kacéran-... Megismerhetnél egy jóképű fiút is. - erre kapott tőlem egy  szemforgatást - Mi elmegyünk a masszázs részre, ha akarsz akkor velünk tarthatsz.- ezen kicsit elgondolkodtam, ugyanis mit csinálhatnék itt két órán át? Anyu szemeibe néztem és úgy láttam hogy csak illemből kérdezte meg. Inkább kettesben hagyom őket Zolival.

- Menjetek csak... - mondtam mosolyogva.

- Biztos? - nézett rám anyu. Kicsit úgy érzem mintha szerepet cseréltünk volna, és én adnék neki engedélyt.

- Mondom menjetek. Megleszek itt. Hidd el úgy el fog telni az a két óra...

- Okés. Ezt neked adom. - nyomott a kezembe egy program füzetet- Érezd jól magad!

- Oké köszi. Adtam egy puszit anyu arcára, majd mentem is ki, mert ők is indulni készültek.

♡♡♡

A szobámba tartottam, de megint megláttam a göndör srácot, aki most a folyosón sétált felém. Amikor odaért hozzám csak akkor szólt.

- Szia, mi is a neved? - kicsit fura hogy elkezdett csevegni.

- Anna, és a tiéd?- mire kimondtam már napbarnított kezével a névkártyájára mutatott. Komolyan olyan szép bőrszíne van, lefogadom hogy a bahamákról jött. Odahunyorítottam a kártyára. Louis volt ráírva.

- Akkor Anna...Segíthetek valamiben?

- Nem köszi. Most éppen valami program után kajtatok.

- Este nyolctól egy bulit szerveznek a hajón lévők, mindenkinek. Ha gondolod gyere el.

- Köszi hogy szóltál. Átgondolom. -mondtam majd benyitottam a szobámba.

Rohadtul meleg van. Mi lenne ha kihasználnám az alkalmat és kimennék a napra?
Gyorsan felvettem egy pántos pólót, egy rövidnadrágot, és a napszemüvegemet. A fülhallgatót gyorsan magamra aggattam, mint valami ékszert, és indultam is.

♡♡♡

Amikor kiértem a fedélzetre a szemem elé tárult a gyönyörű óceán. Olyan szép kék. Alig bírtam levenni róla a szemem. Majd elkezdtem sétálni a fedélzet közepe felé. Rengeteg ital, fagyis, ételstand a széleken. Gyorsan szereztem magamnak egy csokis jégkrémet és tovább nézelődtem. Bentebb érve napozó ágyak, és a hatalmas medence amit a szórólapban lehetett látni. Rengeteg ember pancsolt a vízben. Rengeteg korombeli fiú és lány beszélgetett a vízben. Én szívesen leálnék velük, csak nem az én társaságom. A lányok azok a tipikus egy kiló smink, természetes szépség, tömény egoizmussal az élen. A fiúk kigyúrtak, és amikor rádvillantantanak egy mosolyt, olyan mint ha azt üzennék: "én csak be akarom neked akasztani"
Így ha esetleg találok egy egyedül lézengő normális lányt, leállok vele beszélni, de úgy érzem erre kevés esély van.

Mivel eredetileg azt terveztem hogy napozni jövök, hát így is tettem. Lefeküdtem, az egyik fülembe betettem a fülest, és max hangerőn a hullámokat figyeltem.
Sokan jól megnéztek, de nem is érdekel. Kicsit relaxálni akarok, nem pedig a sok idiótát hallgatni. Mire észbekaptam már eltelt több mint egy óra.
Gyorsan felültem leállítottam a zenét, és indultam visszafele. Út közben összetalálkoztam anyuékkal, mindkettőjük arca nagyon szép volt. Meglátszik rajtuk a sok arcpakolás. Gondolom teljesen felfrissültek a masszázstól is.

- Hé anyu, Zoli!- kiabáltam rájuk.

- Jaajj, Anna...Miért nem jöttél velünk. Nagyon jó volt. - mondta Zoli, mire odaértem.

- Rendben. Holnapra én is megyek akkor. - mondtam mosolyogva.

- Na akkor menjünk enni. - szakított félbe minket anyu.

- Oh...Akkor mindjárt jövök. Ott találkozunk. - mondtam és sétáltam a szobám fele.
Gyorsan elővettem a kulcsomat, és kinyitottam az ajtót. A telefonomat feltettem tölteni és máris indultam vissza...