Ez nem lehet véletlen [J.B]

#11

Felvettem egy másik felsőt,és egy nadrágot. A telefonomon gyorsan ellenőriztem a Facebook-ot, és miközben pörgettem a sok baromságot, egy dolgon megakadt a szemem. Az exem most tette közzé az ötödik kapcsolatát, valami újabb ribanccal. "Szeretlek életem. Örökké" - rengeteg szivecske, és csók emoji. Egy hét múlva jön az új hús.- mosolyogtam magamban káröevendően. 

- Mi ennyire nevetséges? -jött ki Justin ismét csak egy törölközőben, és arcomat vizsgálta, én meg az izmait.

- Semmi. - mondtam, majd újra a telefonra összpontosítottam.

- Mi van ennyire tetszik? - feszített előttem. Valóban bejött, de ezt neki nem mondtam.

- Micsoda? - tettem az ártatlant. Rendes színésznek elmentem abban a pillanatban. Még magamat is megleptem, hogy ennyire tudatlanul tettem fel a kérdést.

- Hát ez itt. - mutatott újra a kockáira.

- Mi? Az a puding? - Hát nem a legjobb oltás, de nem akartam hogy megsértődjön.

- Ez nem puding. - simogatta a hasát.- De ha az lenne, már elfogyott volna. - mondta, majd egy kis szünet után folytatta.- Anna?

- Hm? - kérdeztem a telefont bújva.

- Nem szeretnél véletlenül kimenni? - ment oda a szekrényhez.

- Miért? - kérdeztem a telefont bújva.

- Mert fel akarok öltözni.  - mondta nemes egyszerűséggel.- Vagy inkább maradj...Én nem vagyok szégyenlős tudod...- kezdte letolni magáról a törölközőt. 

- Isten ments!- tettem a kezeim a szemem elé, majd kimentem az előszobába. - Amúgy meg mire van a fürdőszoba?- mondtam kicsit hangosabban.

- Amúgy...- sétált ki az előszobába, most már ruhában. - Kicsit elő kéne adni magunkat, pár riporternek.

- Tessék? - kérdeztem, mert én nem ismerem annyira az ilyen dolgokat.

- Tudod...Kicsit mutogatni, milyen boldog pár vagyunk, csinálni pár fotót, mert azt hiszik be zártalak ide, és nem engedlek ki. - mesélte szájbarágósan a sztorit.

- Hát nekem az utóbbi változat jobban tetszik, de egy kis színészkedésben benne vagyok. - mondtam, majd letettem a telefont, és Justin után sétáltam, ki a bejáraton.

Kicsit elszomorított, hogy csak el kell játszanom ezt a szerepet. Amíg kiértünk az ajtón ezen gondolkoztam, és átkoztam, hogy igent mondtam erre a szerep betöltésére. Kicsit úgy fogom fel mintha munka lenne, vagy egy kötelezettség. Ha egy kicsit bátrabb lennék, a szemébe is mondhatnám, hogy ezt nem akarom csinálni. De valamilyen szintem boldogít a tény hogy annak a "barátnője" vagyok, aki 13 éves korom óta tetszett, és talán mást is érzek iránta mint puszta vonzalom. Mert kit nem csábítana el egy vonzó arc, egy gyönyörű kidolgozott test, a jó-rossz tulajdonságai, a viselkedése, a modora. És mi lesz ezután? Mi lesz velem? Velünk?

- Anna... - szólt rám ingerülten Justin.- Te nem is figyelsz rám. - mondta nagyot sóhajtva.

- Dehogynem. Folytasd csak. - mondtam, majd szemeibe néztem, és ő folytatta amit eddig szeretett volna.

Valóban  nem figyeltem. Jelenleg nem érdekelt, miről hadovált. Most magamat sajnáltattam.  Mi van ha talán azt mondja majd, hogy folytassuk, úgy mint egy rendes  kapcsolatot, vagy hogy kezdjük teljesen a legelején. De miért is gondolkodom a folytatáson? Lehetetlen lenne. Ő egy befutott énekes, én meg...Egy senki vagyok. Mit keresnék mellette. Meg amúgy is hogy találkoznánk? Én Magyarországon lakom, Ő pedig a világ másik végén, és a jövőbeli turnéinak köszönhetően, egyik helyről a másikra utazik. Ha magával vinne, az csak újabb szervezést igényelne.

- Hé. Mi a baj? - kérdezte Justin, majd megállt velem szembe, és megfogta a vállam.

- Nekem semmi, mondom. - tagadtam, miért mondanám el neki mind ezt? Csak kinevetne, vagy fejvesztve menekülne.

- Addig úgy sem hagylak. Na mondd el. - utasított enyhén

Valamit ki kellett találnom, és tényleg foglalkoztatott is a kérdés. Azt meg nem akarom hogy végig nyaggasson hogy  elmondjam mi bajom van.

- Mit fogunk mondani a riportereknek? - kérdeztem kíváncsisággal a hangomban.

- Ezért izgulsz annyira? Nyugi, csak viselkedj természetesen. -mondta, majd visszajött mellém, és megfogta a kezem. Ezt is megértem. Szívem egy hatalmasat dobbant, erre az egyszerű dologra.

Épp közeledett felénk egy nő riporter, egy kamerával. Amikor odaért hozzánk, szinte csak Justint nézte, de őt csorgó nyállal. Justin ezt érzékelte, úgyhogy egy csábos mosolyt küldött felé, amitől a féltékenységi roham tört rám. Elhatároztam hogy kihasználom ezt a másfél hetet, amíg Justin közelében lehetek.

- Hello Justin. Mi újság? - üdvözölte a nő mosolyogva Justint.

- Hello Silvia. Semmi. Végre úgy érzem boldog vagyok. - csevegtek. - Honnan tudja a nevét? Most nem féltékenységből, de érdekelt. Alaposan megnéztem a kb 20-30 év körüli nőt. Kihipózott hosszú derékig érő szőke haja van. Az ruhája nagyon szűknek és kivágottnak tűnik, de még is van benne valami elegáns. A mellére tűzve ott volt a névjegykártyája... Aha értem...

- Látom nagyon el van a gerlepár. - nézte Justint, majd felém küldött egy megvető pillantást. Szívesen beszóltam volna neki
- Hogy jöttetek össze? - Na itt meghűlt bennem a vér. Azért is mert Justin átfogta a derekamat, és azért is, hogy mit fog válaszolni.

- Az interneten, éppen instragamoztam, amikor megnéztem kik lájkolták a képeimet, majd nagyon megtetszett Anna, így ráírtam. - mondta nemes egyszerűséggel. Bárcsak igaz lenne.

- Azta. És ez mióta tart? Mert látom nem most melegedtetek így össze. - nevetett Silvia, és így Justin is.

- Már több mint 1 hónapja. - amint ezt kimondta leállította a mikrofont.

- Az remek. - örvendett.- Na lövök rólatok pár képet, aztán nekem mennem kell. - szomorodott el.

Silvia három, vagy négy képet csinált rólunk. Justin végig a szorosan magához vonva tartott.

Tovább sétáltunk, újra kézen fogva. Odamentünk a hajó széléhez, és a tengert kezdtük kémlelni. Mint egy igazi szerelmespár. Bárcsak.
A gyönyörű tiszta kék eget, elfedték a szürke nagy esőfelhők. Jajj ne. Itt vihar készülődik.

- Úristen. Láttad a nő hogy nézett rád? - kezdett bele, miután látta hogy senki sincs a közelünkben aki hallana.

- Miről beszélsz? Szinte nem is nézett rám, amikor rám tévedt a szeme, akkor is undorodva nézett rám. - mondtam kuncogva. - Ellentétben veled...Te rád csorgatta a nyálát.

- Meg is értem mondjuk. - nevetett. - Kinek ne tetszene ez? - emelte fel a karját, majd megpuszilta.

- Kicsit önimádó vagy. - néztem rá, és majd kitört belőlem a röhögés az előbbi miatt

-  Szerintem nem. - nyújtotta ki a nyelvét. - Sokan aranyosnak tartják ezt. - mondta egy kis szünet után, majd megint megcsinálta ezt a muszkli puszit.

Ez után kellemes csend telepedett közénk, és a kordonra könyökölve néztük a vadul hullámzó tengert. Egy idő után Justin elkezdett feltűnően nézni. Csak nem tudtam eldönteni hogy most kancsal, vagy tényleg a számat nézi a szemem helyet. 

Egy idő után megint  elkapott az a bizonyos érzés, és most már egymás szemébe néztünk. Elvesztem gyönyörű mogyoróbarna szemeiben. Egyszerűen megbabonázott. Justin arca közeledni kezdett felém, majd megcsókolt. Rövid gondolkodás után, pedig visszacsókoltam. Nem tudtam hogy álmodok, vagy egyszerűen meghaltam és a mennyben vagyok...

*******************************
Sziasztok. Hát wow. Jelenleg ez a leghosszabb rész, összesen 1051 szóval.
Köszönöm hogy elolvastad. Ha szeretnél folytatást, akkor nyomj egy vote-ot.
-DeramLights- ❤