Ez nem lehet véletlen [J.B]

#22

Reggel már indultunk is el Domival kártyát venni. Illetve elmentünk bevásárolni. Vettünk új ruhákat, sminkeket , cipőket. Rengeteg szatyorral a kezünkben indultunk haza. Marissaval menten el először sminkeket venni. Ő Justin egyik haverja volt. Régi szép idők.

Miután ettünk, gondoltuk hogy facebookomon is szétnézünk. Volt egy üzenet, egy Róbert nevű felhasználótól.

Szia Anna. Tudom hogy most nehéz időszakon mész keresztül, de ha nem veszett el az üzenetem a többi között akkor mindenképpen hívj fel. Managger vagyok, és az első lépésekben tudok neked segíteni, ha gondolod. Egy forintodba nem fog kerülni. Csak jót akarok neked. By:Rpy

- Azta ez az ember egy huligán lehet, nézd! - mutatta Domi a profilját. Tele volt varratva és egy két piercing is volt a szemöldökében és az orrában.

- Egy próbát megér nem? - mondtam vállat vonva, és máris ütöttem be a telefonszámot. - Ha pedig kamu volt, akkor így jártunk. -közben a fülemre tettem a telefont.

- Halló? - jött a másik vonalról egy mély férfias hang.
- Szia Rpy-vel beszélek? - kérdeztem. Nagyon mély hangja van a pasinak. Szinkron színésznek simán elmenne.

- Igen. Igen... Miben segthetek? -kérdezte.

- Én Anna vagyok... Rámírtál facebookon... Emlékszel még? - válaszoltam kicsit féltem az igazat megvallva, csak nem tudtam mitől.

- Igen! Szia Anna. - köszönt. - Tehát majd ha lenne időd és tudnánk találkozni, akkor egy kicsit beavatnálak ebbe az egészbe. Biztos vagyok abban hogy kaptál már egy csomó felkérést, mert új vagy a neten. Mindenféleképpen... - mondta nagy levegővel. - Semmiképp se fogadj el semmit se, amíg személyesen el nem magyaráztam a dolgokat.

- Okés Rpy... Akkor miért nem jössz el, megmutatom a papírokat, amiket küldtek, és kicsit beleavatsz ebbe az egészbe... - kezdtem vele csevegni... - Egész jó fejnek tűnik, és úgy érzem hogy bízhatok benne. Megadtam neki a címemet.

- Okés tíz perc és ott vagyok. - mondta Rpy majd letette a telefont. - Dominak nem tetszett az ötlet, de én reménykedem hogy ideér.

♡♡♡

Kerek tíz perc múlva már csengetett is.

- Szia Rpy vagyok. - fogott velem kezet bekutatkozás képp.  Kedves gesztus,  hiába beszéltünk már előtte. A televarrt külső mögött egy úriember rejlik?

- Én pedig Anna...Kérsz egy kávét? - kérdeztem, közben Dominak is bemutatkozott.

- Nem köszi. Csak elmagyarázom mi hogy van, és én mennék is. - Kb két méter magas Rpy, fekete rövid haja van, kis szakállal, és rengeteg tetkója van, illetve a PC-k ahogy a Face-en volt.

A papírokat amiket mutattam neki ebből azt mondta hogy a modellügynökség az, ami igazi. A többi tv-s meghívás csak becsapás. Megbeszéltük hogy nélküle nem írok alá semmi papírt, és elmentettük egymás telefonszámát.

Domi is a végére már nem nézte szúrós szemmel Rpy-t hanem inkább örült hogy végre haladunk valamerre.
- Rpy... És hogyan tovább? - kérdeztem tőle kicsit kétségbe esve.

- Hát ha gondolod felhívom neked ezeket a modelleseket, és akkor megpróbálom elintézni.

- Jól van... Köszönöm... Tényleg... - mondtam hálásan.

- Én köszönöm...- mondta. - Viszont most mennem kell, mert várnak otthon a fiaim. - nézett a telefonba. Valszeg üzenete érkezett.

- Kicsodák? - kérdeztük meglepődve egyszerre Domival.

- Kelos és Kovin -mondta lazán mintha értettük volna.

- Mármint a kutyáid? - kérdeztem vissza.

- Hát ha pia kell nekik, akkor nagy seggnyalók tudnak lenni, de ők a rock duóm.

- Jól van... - nevetve bólogattam mintha érteném, de ez kész röhely...

- Jól van Törpe... - viszont mostmár indulnom kell.

- Nem is vagyok törpe... - jegyeztem meg... - Lehet hogy attól mert te ott két méter magasan a hegyi levegőt szívod, de ez nem jogosít fel arra hogy törpének hívj a 170 centimmel! - okítottam ki nevetve.

- Nem baj mostmár Törpe maradsz. - Aztán ha legközelebb találkozunk akkor majd meséld el a sztoridat hogy hogyan kerültél össze Bieberrel.

- Jól van Rpy... - nyitottam az ajtót, az alatt pedig felhúzta a cipőjét.

- Szia Törpe. - adott egy pacsit, majd egy ölelést és beült a kocsijába...