Ez nem lehet véletlen [J.B]

#12

Pihegve váltunk szét, majd Justin szemébe néztem akinek vágyakoztak ajkai, az én ajkaim után. Szívesen megadtam volna neki, nekünk ezt az örömöt, de hirtelen hátrafordulásom, és a szememet kiszúró fotós, elrontotta azt. Ekkor tudatosult bennem, hogy ezt a csókot Justin csak a képért csinált, ami a fotós fényképezőgépén lapult, és hamarosan az interneten köt ki, hatalmasat robbanva. Teljesen átvertnek éreztem magam.

- Figyelj Anna. - fogta meg a vállamat, egy ismerős kéz. Az előbbi érintéstől, 10 perccel ezelőtt még vágytam, de most kisebb undor fogott el.

- Nem Justin. - söpörtem le édes kezeit- Undorító vagy! - mondtam a szemeibe, majd sietős léptekkel indultam volna el, ha kezeimnél fogva valaki nem fog meg.

- Most mi van? - nézett rám, és most már mind két kezével az enyéimet érintette.

- Még meg is kérdezed? - háborodtam fel, majd elvettem kezeimet. - Kérlek, ne próbálj úgy tenni, mintha az "igazi" - mutattam idézőjelet a kezemmel - barátnőd lennék. Csak tettessük a látszatot. Tudom, hogy a csók is csak azért volt, hogy a kép az interneten landoljon, a hírneved érdekében.

- Nekem ilyen meg sem fordult a fejemben. - lépett közelebb. - Puszta véletlen. Nem láttam hogy itt van a fotós -nézett a szemembe ártatlanul.

Nem tudtam tovább a szemeibe nézni. A csalódottság, a szomorúság, boldogság érzése egyszerre kavarodott bennem. A feltörő könnyeimnek nem adhattam utat. Úgy döntöttem hogy lemegyek az alaksorba, ott remélhetőleg nincs senki, és kiadhatom bánatomat.

♡♡♡

Miután megtaláltam a legalsó szintet, így pár bámuló ember után, már egy kihalt tér volt. Rengeteg doboz, és lim-lom, feleslegesnek tűnő kacat. Lebújtam a sarokba, felhúztam a lábaimat, és átkaroltam. Néztem magam elé. Mi lesz ez után? Szerintem kiszállok ebből az egészből. Igazából itt sem voltam teljesen egyedül, ugyanis zenét hallottam végig. Valami zárt diszkó lehet itt. Gondolkodtam, talán oda kellene mennem. Vagy maradjak itt és pityeregjek? A francokat. Gyorsan felálltam,megigazítottam a ruhámat, a hajamat kiengedtem, és magabiztosan sétáltam az egyre hangosodó zene irányába. Nem fogom magamat szarul érezni, bulizni jöttem,  jól érezni magam. Benyitottam egy ajtón, és elém tárult, egy hatalmas bár, zenével, fényekkel, italokkal, mindennel. Rengeteg fiatal volt itt, de ritkán volt egy-két csapat 50-es. Leültem az egyik bárszékre, majd megvártam míg kiszolgál a pultos csajszi.

- Szia. Mit adhatok? - mosolygott rám.

- Szia. Csak egy kóla lesz. - mosolyogtam vissza rá.

- Biztos? Ne tegyek bele neked egy kis whiskyt, vagy valami alkoholosabbat? - kacsintott rám.

- Hát figyelj. Lepj meg. De lehetőleg érezhető legyen a kóla is. - nevettem rá.

- Tessék- Nyújtotta felém az italt, majd megállt velem szembe. - Pasi ügy?

- Mi? - néztem rá értetlenül.

- Ne is tagadd. Látszik rajtad. - húzott oda egy széket majd leült.

- Hát valóban ez itt a probléma. - mondtam, majd meghúztam egy kicsit az italomat. Mit ne mondjak elég jó íze volt. - Kicsit összetettebb a mi kapcsolatunk, és eléggé hosszú sztori, de annyit mondok, hogy egy csók miatt vesztünk össze.

- Miért körítesz ennyire? Nekem nyugodtan elmondhatod. - nézett rám bizalmasan.

- Tudod...Ha ennek az egésznek vége lesz, talán elmesélem neked.

- Rendben. - mosolygott rám, majd előszedett egy tollat.

- Írd ide a számod. - kezembe adta az íróeszközt, én meg előkaptam a legszebb írásomat, és szépen íveltem a betűket.

- Te jössz. - mondtam neki, majd visszaadtam a tollat. Miután leírta a telefonszámát, a karomra, úgy döntöttem kérek még egy ilyen megbolondított kólát, és a drágaságommal együtt elindultam a tömegbe. Kicsit szokatlan volt nekem, a tömeg, a rengeteg láb, has, kéz, ami hozzám ért. A zene ütemére táncolni kezdtem, és néhol megálltam hogy belekortyolhassak a "kólába". Miután kiittam az utolsó kortyot is a pohárból, valami elolvadt, fehér löttyöt találtam felfedezni az alján. Kicsit keserű utóízt adott. Szóval befűszerezte a kólámat. El kell kérnem tőle a receptet. Kicsit szédültem, és forgott velem a világ. Biztos a nagy szokatlan tömeg. Egyre inkább nevettem, és táncoltam, amikor valaki megfogta a derekamat. Felnéztem a fiúra, aki 22év körüli lehetett, fekete hajjal. Kicsit lazábbra vettem magam, így gondoltam hogy miért is ne? Amúgy is helyes fiú. Táncoltunk még egy ideig amikor, kezei megtalálták fenekemet. Simogatni, markolgatni kezdte, így undorodva eltoltam magamtól, majd lekevertem neki egy csattanós pofont, amit a hangos zene elnyomott, de a kezem sajgása tudatta velem,hogy ez fájhatott neki. Kifele kezdtem sétálni a tömegből. Kicsit erősebben fájni kezdett a fejem, és a szédüléseim, sem múltak el. Egy erős kéz csuklón ragadott, és maga után húzott...