Ez nem lehet véletlen [J.B]

#5

Anna szemszöge:

Egy ágyban ébredtem. Hol a francba vagyok? Gyorsan kiugrottam az ágyból, és megpillantottam a kanapén szuszogó Biebert. Milyen csendes. Még barátok is lehetnénk ha nem lenne percenkénti hangulatváltozása, meg persze ne lenne nagyképű egoista, és gőgös.
A telefonomat kerestem ami a földön hevert? Hogy került oda? Na jó. Most nem ez a legfontosabb. Kimentem a szobából és besétáltam a konyhába. A legmodernebb púltokkal, hűtőszekrénnyel, asztallal, kis bárral, és még sorolhatnám. A hűtőn volt egy kis mágneses jegyzetfüzet tollal. Ráírtam a következőt: " Köszi hogy a vécédbe hányhattam. Egy élmény volt. A. "

♡♡♡

Éppen távozni készültem. Lassan kinyitottam az ajtót, és egy lánytömeggel találtam szembe magam, akik a telefonjukkal próbálnak megvakítani, és Justin nevét kiabálják. Próbáltam rájuk csukni az ajtót de lehetetlen volt. Hirtelen egy erős kéz rántott hátra a csípőmnél fogva. Justin gyorsan rácsapta az ajtót a sikoltozó lányokra.

- Ez a te hibád. - kiabált rám Justin

- Miért lenne az én hibám? - én is ordítoztam vele.

- Te hoztad ide őket. Biztos meglátott valaki amikor "pont" az én szobámba jöttél be. - ordibálta torokból.

- Hidd el a fizetnének érte akkor se jöttem volna be magamtól hozzád. - néztem rá szúrós szemmel.

- Bárcsak más vécéjében okádtad volna el magad! - üvöltött és elment a fürdőszobába.

- Szintén. - kiabáltam teli torokból, majd kimentem a teraszra.

Most hogy ideszáműztem magam, a telefonomban kerestem a boldogságom. Igazából 15 perc múlva meg is untam. Inkább feláltam és a párkányra könyökölve néztem a vizet, közben előkaptam a fülesemet, és egy spanyol számot indítottam el rajta. A következő zene Jutsin Bieber-től a Despacito volt. Teljesen két külön világ az amikor énekel, és az amikor beszél. Rengeteg gondolat van a fejemben. Először is az, hogy hogyan fogok innen kijutni. Nincs ruhám, csak az ami most van rajtam. Másodszor pedig éhes vagyok.
A harmadik gondolatomig már nem jutottam el, mert Justin jött ki a teraszra.

- Meddig akarsz még itt kint lenni? - jött oda mellém, és ő is a vizet kezdte kémlelni.

- Ameddig meg nem unom. - válaszoltam röviden. Nem néztem rá. Haragudtam azért, mert engem hibáztat.

- Figyelj. - fújta ki a levegőt - Meg kellene beszélnünk valamit. - fejem felé fordítottam, és láttam hogy aggódik valamiért.

- Figyelj ha azzal van gond hogy itt vagyok, akkor távozom. Tényleg köszönöm, hogy itt lehettem nálad. - mondtam és elhúztam az üveg ajtót.

- Nem. - mondta gyorsan és kezemnél fogva visszarántott. - Anna, Pont hogy maradnod kell. És azt akarom elmondani hogy miért. - túrt idegesen a hajába.

- Honnan tudod a nevem?- hátráltam egy lépést.

- A telefon csodákra képes. - kacsintott egyet.

- Te belenéztél a tel....- háborodtam fel... nem engedte hogy befejezzem a mondatomat, így karba tett kézzel figyeltem.

- Szóval. - sóhajtott egy nagyot, majd előkapta telefonját, valamit nyomkodott rajta, majd kezembe adta.

"A mai napon lencsevégre kaptuk, amint Justin Bieber lakosztájából egy hétköznapi kinézetű lány távozni készül, ám akkor visszarántotta a lányt. Lehet nem szabad akaratából van ott szegény lány? Lehet Justin minden este másik lánnyal gyűri a lepedőt? Vagy tökéletes szemtanúi lehetünk egy eltitkolt tiniszerelemnek?... "

Nem is olvastam tovább, bőven elég is volt. Visszanyújtottam neki a telefont, majd vártam erre mit lép Justin.

- Szóval...Anna- nézett rám könyörgő tekintettel. - Lennél a barátnőm erre a hétre? - jött közelebb hozzám. 30 cm se volt köztünk.

- Ömm...- köpni nyelni nem tudtam. Kicsit zavarban is voltam. Minden lány álma egy ilyen fiú. De ilyen áron? Muszáj lesz érte megtennem, mert nagy szarban van. Miattam. Mert valaki meglátott amikor bejötten. Azt hiszik hogy emberrabló. Az a rohadt média. Bárcsak saját akaratából kérdezte volna tőlem ezt.

- Benne vagyok, de nem csókolhatsz meg! - néztem rá szúrós szemmel.

- Úgy lesz. Ameddig nem akarod nem lesz csók. - mondta, és eleresztett egy félmosolyt...