Ez nem lehet véletlen [J.B]

#25

Péntek este van. Az ágyon fekve nézem a tévét. Nem sok idő elteltével megcsörrent mellettem a telefon.

- Halló...? - mondtam a telefonba.

- Szia Anna. - köszönt Ati.

- Miújság? Hogyhogy felhívtál? - ültem törökülésbe az ágyamon.

- Semmi... De ugye nem zavarok? - érdeklődött.

- Nem dehogy is. - Mondtam kicsit erényesebben.

- És nincs kedved találkozni? - bökte ki a foga fehérjét.

- De van... -mondtam kis hezitálás után. - Csak kicsit sötét van. - pillantottam az órámra.

- Ha gondolod érted megyek. - ajánlotta fel kedvesen.

- Az jó lenne. - mondtam mosolyogva.

- Remek. - örült fel. - Mondjuk fél óra múlva? - kérdezte.

- Tökéletes - mondtam nevetve.

- Akkor fél óra múlva ott vagyok.

♡♡♡

Fekete bőrdzsekiben és egy magasított derekú farmer szerkót vettem fel. Kicsit hűvös volt az idő. Kiváncsi vagyok hova megyünk. Meki drive,  vagy étterem?

♡♡♡

Csengettek. Itt van Ati.

- Szia. - köszöntem neki két arcra puszival.

- Hali. - viszonozta rögtön. Sima utcai ruhát viselt. Fekete nadrág, piros felső, és egy fekete pulóver.

- Na merre megyünk? - ültem be a fekete audijába.

- Titok. - mondta huncutan.

- Nem szeretem a titkokat. - mondtam tettetve hogy durcizom.

- Hát pedig most muszáj lesz,  mert nagyon tetszeni fog. - mosolygott. Ez engem rendkívül megnyugtatott...

Fél órája csak megyünk és megyünk. Előre a messzeségbe.  Annyira sötét van, hogy az úton kívül mást nem látni. Fák veszik körül az utat. Erdős részen vagyunk. Kicsit félelmetes. -néztem ki az ablakon elbambulva. Ez volt az első nyugodtabb csend ami körül vett minket,  mert eddig be nem állt a szánk.

♡♡♡

Ati megköszörülte a torkát, és ez ebben a csendben, nagyon hangosan hatott.

- Igen? - néztem rá összevont szemöldökkel

- Kicsit gáz... -kezdett bele. - ugye nem baj,  ha egy kicsit leállunk? Nagyon kell brunyálnom... -mondta lesütött szemekkel.

- Dehogy is... - mondtam nevetve.

Gyorsan leáltunk az út szélén.

- Pár perc és jövök. Ne leskelődj. - mondta perverzen.

-Isten ments. - jöttem zavarba.  Elég gáz hogy ilyet feltételez rólam, de  remélem csak vicc és valójában nem gondolja így.

Nemrég ment el. Én itt ülök a csendes kocsiban. Kicsit félek,  ezért bekapcsoltam a rádiót halkan.

♡♡♡

Talán nagy dolga akadt hogy ilyen rég ment el? Már öt perce várok...
Folyamatosan figyeltem azt az irányt amerre bement az erdőbe Ati.

♡♡♡

Sok idő után,  az avar csörgését hallottam, és egy alakot kijönni a sötétségből.  Végre ő az...- könnyebbültem meg. Majd amikor már kirajzolódott volna az alakja,  észre vettem hogy egy fekete maszkos alak.

Amikor észre vette hogy megláttam, gyorsabban kezdett közeledni,  majd az ijedtségtől, a halálfélelemtől, és a bennem lévő arenalintól,  amit a feszültség keltett bennem,  az autó másik ajtaját feltéptem és rohanásnak indultam.

Futottam be az erdőbe.  A sötétségtől az orromig se láttam, de hallottam hogy rohamosan jön utánam,  az a fickó. Amikor úgy véltem hogy leráztam,  gyorsan elővettem a telefonom,  és a rendőrséget akartam tárcsázni... De nem volt térerő.

♡♡♡

Hirtelen két erős kéz szorított meg, és egy másodperc tört része alatt, egy kendőt szorított az orromhoz. Hiába próbáltam ellenkezni... Kézzel lábbal kapálóztam, de egyre jobban elhalványult körülöttem a világ...