COLORS. ➵ Harry Styles [BEFEJEZETT]

1. Fejezet

Ujjaimat egyre türelmetlenebbül fonom a kormány köré, miközben a barátnőmre várok, ki, mint általában mindig, most is szerette az időmet húzni. Az igazat megvallva nem is hívnám a barátnőmnek, sokkal inkább csak egy osztálytársnak, akit minden reggel az iskolába viszek, na meg aki mellettem ül minden órán az első gimnáziumi napunk óta. Az ok, amiért mégis annak hívom az az, hogy ő az egyetlen, aki hozzám szól, és aki még kedvel is. Vagyis remélem, hogy így van, és nem csak azért kedves velem, hogy legyen ki furikázza őt, és aki olykor képes helyette is megcsinálni egy-két beadandót. Így ezeket átgondolva hülyén érzem magam, és talán tényleg úgy van ahogy érzem.

Gondolataim közül a szemem sarkába megjelenő mozgás ránt ki, fejemet azonnal a ház felé fordítom, melynek kapuján Amber kocog ki szaporán, haját elsöpörve arcából ahogy felém fordul. Az anyós ülés felöli ajtó másodpercekkel azután nyílik ki, majd egy szempillantás alatt már bent is van a kocsiban a várva várt személy, ki ezen a reggelen sokkal dühösebbnek és frusztráltnak néz ki, mind bármikor máskor.

- Bocs, hogy késtem. - húzza el a száját, majd a napellenzőt lehajtva az ott található tükörben kezdi el igazítani a sminkjét. Sosem értettem mi jó abban, hogy annyi mennyiséget magára ken, hogy óránként igazítania kelljen, de ha ő így érzi jól magát, akkor nincs beleszólásom. - Lemerült a telefonom, és elfelejtettem feltölteni, aztán meg a töltő keresésével ment el közel negyedóra. - magyarázza felém legyintve, mire én csak bólintok. - Még szerencse, hogy neked van jogsid és eltudsz vinni engem. - közli felkuncogva és közben vállat vonva, majd mindent visszapakol a táskájába. Kijelentésére enyhén megdöbbenek, ugyanis nagyon úgy hangzott mintha tisztában lenne azzal, amin korábban gondolkodtam. Azonban valahol mégis megnyugtat a tudat, hogy valamiben számíthat rám valaki. Megpróbálva elhessegetni a negatív gondolatokat fordítom el a kulcsot a zárban, majd beindítva a kocsit megkezdem a szokásos rövid utat az iskolához. Tíz perc sem telik el, mire az úti célhoz érünk. Szeretem, hogy ennyire közel van, így nem kell olyan nagy távot megtennem. Amber is csak pár utcával lakik messzebb tőlem, így szerencsére tényleg nem okoz gondot a bejárás. Miután sikerül leparkolnom, mindketten kiszállunk, és megindulunk az épület felé.

- Te menj csak be, én még elszívok egy szálat. - torpan meg a szokásos csapat mellett, kikkel rutinból mindig így indítja a napot. Előveszi a szokásos papírdobozt a zsebéből, majd kihúzva belőle egy szálat teszi két ajka közé, majd meggyújtja. Mélyet szív a tekercsből, azt követően pedig fejét enyhén megemelve, alsó ajkát kicsit kitolva fújja ki a sűrű füstöt. Ezt a szokását se díjazom, hisz tönkreteszi a szervezetét vele, és amúgy is rengeteg pénze rámegy. Aztán a kicsapongó életét sem értem. Nem magával az életmódjával van a baj, csupán csak szeretném tudni hogyan bírja elviselni a kialvatlanság miatti állapotot.

Tekintetemet gyorsan végig futtatom rajtuk. Sosem szerettem velük lógni, de a barátnőm miatt elég gyakran rákényszerülök. Hátrébb lépek egyet, hogy a füst ne közvetlenül az arcomba szálljon, majd zavaromban oldalra pillantok. A tekintetem egy pillanatra megállapodik az egyik srácon, ki pár méterre tőlünk tartózkodik. Holmes Chapel egy viszonylag kicsi község, így a gimnáziuma sem a tengernyi diákról híres. Mindegyik idejárót megtudnám nevezni, őt leszámítva. A fiút még egyszer sem láttam itt, így hiába is akarom, nem tudom azonosítani. A fehér szál az ő ujjai között is ott díszeleg, viszont a többiekkel ellentétben nem beszélget senkivel, csak áll és behunyt szemmel fejét a mögötte lévő téglafalnak dönti. Érdekes egy személyiségnek találom, és bár tudom, hogy megbámulni valakit illetlenség, azonban mégsem tudom levenni róla a tekintetem. Egy egyszerű fehér hosszú ujjú póló van rajta, mely vékony anyagának köszönhetőn nem takar sokat az alatta lévő, bőre szinte minden szegletét fedő tetoválásokból. A minták kivehetetlenek, de azt biztosra veszem, hogy sokkal rendelkezik. Állkapcsa éles vonala megfeszül, ahogyan beszívja a cigaretta füstjét. Miután kifújja, megnyalja ajkait, majd szabad kezével hajába túr, megigazítva azt.