COLORS. ➵ Harry Styles [BEFEJEZETT]

13. Fejezet

A nap sugara süt be a kávézó hatalmas üvegablakán, mely boldogsággal tölt el. Amióta csak az eszemet tudom, az időjárás mindig is befolyásolta a hangulatomat, így most örömömre szolgál ez a szép idő.

Előttem a vázlatfüzetem hever, és csak azon agyalok, amit a tanárnő mondott nekünk. Az többi pároknak mind egyszerű feladatot adott fel, volt, aki azt kapta, hogy egy már megalkotott képet alkossanak újra, csak fordítva. Ez még jó ötlet is lett volna, és könnyen boldogultam volna vele. De helyette már harmadik napja azon agyalok, hogyan is mutathatnám be az igazi Harryt, ahogyan csak én ismerem. Teljesen elvagyok veszve, és ötletem sincsen. Még soha nem voltam ennyire bizalmatlan a rajzolást illetően. Egy papírpohárba töltött forró tea a rendelésem, míg a velem szemben ülő Amber egy jegeskávét iszogat. Éppen Oliverrel beszélget telefonon, zavarában ujjai között tartott hajtincsét csavargatja. Engem is meglep, hogy alig egy hónap alatt így megváltozott a véleménye a fiúról. Őszintén boldog vagyok azért, amiért képes volt túllépni a gátlásain, és beengedni őt a szívébe. Egy hangos sóhaj után helyezi el maga mellett a telefont, majd a pohárban elhelyezett szívószállal kavargatni kezdi a tejes italt.
- Te Felicity. - szólít meg, magára vonva figyelmemet. - Hétvégén lesz egy buli és gondoltam velem jöhetnél. Lenne kedved?
- Szó sem lehet róla. - csóválom meg fejemet elutasítóan, majd a kezemben lévő ceruzát frusztráltam billegetni kezdem mutató és hüvelykujjam között. - Még sosem voltam házibuliban, semmi tapasztalatom. És amúgy sem az én világom.

- Éppen ezért itt az idő, hogy legyen. - dől hátra, karjait összefonja mellkasa előtt.
- Dolgom van a hétvégén. - mondom végül, de csak azt érem el vele, hogy megforgatja a szemeit. Nem hazugság, mert valóban tervezek valamit. Harryvel szeretném tölteni, és szeretném, ha összedugnánk a fejünket az ötleteket illetően.
- Badarság. - legyint. - Úgy is tudom, hogy ezt csinálod a nap legalább tizennyolc órájában, ha nem több. - mutat a füzetemre. - És ebben semmi móka nincsen.

- Attól, hogy te nem tartod mókásnak, az még nem azt jelenti, hogy másnak nem az. - emelem a poharat a számhoz, majd óvatosan belekortyolok, tekintve a hőmérsékletére. Ismét megforgatja a szemét, majd megragadja a telefonját.
- Szeretek rajzolni, ezért is jelentkeztem művészeti suliba. De nem rajzolok állandóan! - közli, majd poharát megragadva áll fel a helyéről. - Ideje lenne visszamennünk. - bólintok, majd én is ugyanígy teszek, a füzetet az oldalamhoz fogom, és úgy eredek utána. A pultnál kifizetjük a rendelést, majd egy utolsó köszönet és egy viszlát után elhagyjuk a kávézót, és megindulunk a suli épülete felé.

- És mi újság Harryvel? - kérdezi a semmiből, meglepve a kérdéssel. - Elég sok pletyka kering rólatok.

- Pletyka? - megállok egy pillanatra, és szemöldökömet ráncolva meredek rá. - Mi féle pletykákról beszélsz Amber?

- Hát elég sok időt töltötök együtt, Harryt egyre kevesebbszer látni Zayn bulijain és hát veled meg egyre többet lehet látni. Ennyi. - von vállat. - Csak következtetések, de nem vagyunk hülyék Felicity. - csóválja meg a fejét. - A vak is látja, hogy megőrülsz érte, és ő is érted. – mondja, aztán elgondolkozik, majd felnevet. – Emlékszel amikor letagadtad, hogy tetszik? – kérdez, ezzel felemlegetve a pár hónappal ezelőtt lezajlott beszélgetésünket. Tudtam, hogy felfogja egyszer hozni. Kérdésére nem felelek, inkább visszakanyarítom a beszélgetést az elejére.

- Kétlem, hogy nekem bármi közöm lenne ahhoz, hogy Harry kihagyja a bulikat. - mondom őszintén, de ismét csak egy szemforgatással reagál. Rájövök, hogy a beszélgetés nem vezet sehová, így inkább csöndben maradok az út hátralévő részében. A sulihoz érve kidobom a papírpoharat, majd meg sem várva Ambert sietek be az épületbe, hogy előkészüljek a következő órára. Éppen készülnék elhagyni a szekrényemet, amikor egy kíváncsi, jól ismert kék szempárral találom szembe magam.
- Louis. - kapom kezem a mellkasomhoz, hisz eléggé megijesztett.
- Mit akarsz? - szögezem neki a kérdést, bár nincs sok kedvem hozzá, tekintve, hogy cserben hagyta Harryt, és kellemetlen helyzetbe hozta.
- Válaszokat. - mondja egyszerűen, mintha joga lenne ahhoz, hogy követeljen tőlem.

- Semmi kedvem ehhez most, ne haragudj. - csóválom meg fejem, és éppen készülöm őt kikerülni amikor kezével nekitámaszkodik a szekrénynek, ezzel meggátolva távozásom.
- Harry nem jött haza az éjjel. - vág a közepébe. - Hol volt?
- Ne haragudj, de szerintem semmi közöd sincsen hozzá. - szűröm ki fogaim közt, és érzem, hogy egyre jobban fogy a türelmem.
- De igen is van! - válaszolja, kezével durván megragadja felkaromat.
- Nem, valóban nincs. - szólal meg egy mély hang mögüle. Hatalmas kő esik le a szívemről amikor Harry zöld, ám szikrákat szóró tekintetével találkozik az enyém. - Mi lenne, ha legalább a barátnőmet kihagynád az ostobaságaidból? - kérdezi nyugodt hangon, valószínűleg nem akarja, hogy mindenki felfigyeljen ránk. A szívem nagyot dobban, és alig akarom elhinni, hogy ezt kimondta.

- Oh, szóval a barátnőd? - enged el Louis, meglökve egy kicsit, mire én egyensúlyomat elvesztve csapódok a szekrénynek. Harry hirtelen szeli át a köztünk lévő távolságot, majd csuklómat megragadva von maga mögé. - Sok boldogságot! - mondja, majd magunkra hagy.

- Jól vagy? - kérdezi Harry, szembe fordítva magával. Szemei aggodalmat tükröznek, mégis valamennyivel kedvesebben néznek vissza rám. Valami megváltozott benne, mintha teljesen megnyílna most előttem. - Ugye nem bántott?
- Nem, minden rendben. - csóválom a fejem. - Most viszont mennem kell órára, majd később beszélünk. - mondom, és fordítok neki hátat.
- Felicity? - szólít a nevemen, mire rögtön visszafordulok. Egy gyors, mégis finom mozdulattal von magához, hogy egy apró csókban részesítsen. Szemeim elkerekednek, és gyorsan pillantok körbe. - Órák után szeretnélek elvinni valahova.
- Hova? - kérdezem kíváncsian, mosolyomat visszafojtva, mire elmosolyodik és közelebb hajol.

- Csak bízz bennem. - suttogja, ajkai súrolják a fülemet. A hideg végigfut a gerincemen, az arcom lángolni kezd. Lábaim megremegnek, ezért Harry pólójába kapaszkodom nehogy elessek. Ő alsó ajkát beharapva néz le rám, majd homlokom megcsókolása után távozik, ott hagyva engem a gondolatokkal és az érzésekkel melyeket még soha nem éreztem azelőtt.

Sziasztok!

Egy kicsivel rövidebb rész, ne haragudjatok ezért. Valamint azért se amiért Louisnak ilyen gonosz személyiséget adtam. :(
De mi pontosan tudjuk hogy Louis a valóságban az egyik legjobb ember a világon, tele szeretettel.

Köszönöm szépen ha elolvastad!
All the love. x