COLORS. ➵ Harry Styles [BEFEJEZETT]

4. Fejezet

Harry Styles

Egy mély sóhaj hagyja el a számat, ahogy az óra másodperc mutatója körbeérve egy perccel közelebb halad az időpontig. Szemeimet lehunyva dőlök hanyatt az ágyon, kezeimet összekulcsolva a hasamon adok engedélyt magamnak, hogy pihenjek még egy kicsit. A halántékomnál lévő ér szüntelenül lüktet a fejemben keletkező éles fájdalom miatt, az izmaim a megannyi gyógyszer következményeként sajognak, és nehezemre esik erőt kifejteni általuk.

Legszívesebben mint mindegyik másikat, a mai délutánt is alvással tölteném, hogy kipihenhessem a másnaposságomat, mely teljesen megkeseríti az életemet. Az örökös fejfájás meggátolja, hogy épp ésszel gondolkodjak, az alkohol maradék íze meg mintha soha nem akarna lekopni a nyelvemről, ezáltal megvonva tőlem az étvágyamat. Hiába vagyok mindezzel tisztában, mégse vagyok képes határt szabni neki. Abban a pillanatban, hogy a keserű íz a nyelvemről a torkomra csordul mintha azt éreztetné velem, ez a helyes. Olyan sokat inni, hogy elfelejtsem mindazt, ami józan állapotomban nem hagy békén, és üldöz, mint egy fenevad.

Gondolataimból, és félálmomból egy autó fékjének tompa csikorgása ránt ki, melytől azonnal felülök az ágyban, talán túl hirtelen is, amiért a fejem nyilallni kezd, a gyomrom pedig liftezni, amiért a fájdalom felerősödik.

Az ablakhoz lépve lenézek az első udvarra, mely előtt valóban áll egy jármű, ami teljesen ismeretlen a számomra. A szívem egy pillanatra erősebbet dobban, a hideg végigfut a gerincemen idegességem okán. Nem várom meg, míg az illető kiszáll, helyette azonnal lesietek a szobámból a földszinten található előszobába, ahol kabátom felvétele után a kulcsokért nyúlok, majd a bejárati ajtót kitárva nyomom meg a gombot, mire a kapu kinyílik, felfedve előttem a lány kilétét, ki ijedt tekintetével felém tart.

- Pontos vagy. - mondom neki, mikor már elég közel áll hozzám, hogy hallja. - Ez tetszik. - jegyzem meg egyszerűen. A lány tekintete meglepettségét tükrözi számomra vissza, mely egészen furcsán eléri, hogy gyomromban csomó keletkezzen. Megköszörülve a torkomat lépek el az útjából, így bizonytalan léptekkel ugyan, és kerülve a szemkontaktust lépdel el mellettem, majd be a házba. Az ajtó zárjának kattanására a lány ismét felém fordul, majd el tőlem, hogy először cipőjét, majd kabátját levegye. Mielőtt még felakaszthatná veszem el tőle az utóbbit, majd a karomra terítve az elindulok a szoba felé, vele együtt szorosan a nyomomban.

Felérve a helyiségbe felkapcsolom a villanyt, melyre homlokomnál ismét megjelenik az éles, és kellemetlen érzés, mellyel egyidőben a hányinger is felerősödik bennem.

- Tehetnél fényképeket a falra. - jegyzi meg hirtelen a lány, melyre magára vonva a figyelmemet elfelejteti velem a fájdalom erősségét. Tekintetét követve az üres falra pillantok, majd vissza az asztalomra, melynek tetején teljes káosz helyezkedik el. Megjegyzésére nem reagálok, mert nem tudok mit mondani. - Kicsit otthonosabbá tenné a szobát. - teszi hozzá, melyre akaratlanul is mélyen beszívom a levegőt. A semmiből jövő beszédessége idegesíteni kezd, és érzem, hogy a türelmem lassan fogyni kezd.

- Nincs senki olyan fontos a számomra, akit kitehetnék. - mondom neki határozottan, és őszintén, mellyel remélem sikerül elérnem, hogy ejtse a témát. Ez nem olyasmi dolog, amit egy idegennek fogok elmondani.

- Mindenkinek van valaki, akit szeret. - mondja mégis, halkan, de nem elég sikerrel, mert meghallom. Ismét felnézek rá, majd ajkaimat benedvesítve megcsóválom a fejem.

- Akkor azt hiszem, én kivétel vagyok. - jegyzem meg, és az asztalra terített kabátját a szék támlájára teszem. A lány lehajtja a fejét, majd az ablakhoz lép, és kinéz rajta. Amíg ő az utcát tanulmányozza, én addig őt figyelem csendben. A némaság bár jólesik, mégis kezd kínossá válni. - Baj, ha kapcsolok zenét? - kérdezem elnézve róla, mely hatására ő rám néz, és megcsóválva a fejét arrébb lép a lejátszótól. Míg én felteszem a lemezt, ő addig mögöttem elsétálva az asztalhoz lép, hogy az addig kezében tartott dolgait letegye. Mikor a csendet megtöri a zene, az ajtóhoz sétálok, hogy becsukjam azt.