COLORS. ➵ Harry Styles [BEFEJEZETT]

15. Fejezet

Az ablakomon besütő nap meleg sugara kelt fel álmomból. Szapora pislogások közepette, és egy mély sóhajt követve fordítom oldalra a fejem. Szemeim tágra nyílnak a realizációtól, miszerint nem húztam be a függönyöket a tegnap este. Szám azonban akaratlanul is mosolyra húzódik, mikor eszembe jutnak a tegnap este szerzett emlékeim. El sem akarom hinni, hogy megtörtént. Felfedtük egymást, alkalmunk volt kimutatni az érzéseinket, és ezzel megismertük a másikat egy egészen más oldalról is. Őszintén, ha valaki megkérdezné milyen is volt, nemes egyszerűséggel úgy felelnék, hogy mint a festés. A testünk volt a vászon, érintéseinkkel pedig mintha festettünk volna arra a vászonra, kifejezve érzéseinket a másik felé.

A mellkasomat melegség önti el, ahogy ezek mind megfogalmazódnak a fejemben. Most már talán egy fokkal jobban ismerem őt, mint akárki más.
A mellettem még mindig nyugodtan alvó Harryre pillantok, ki karját átdobva arcán takarja el szemeit. Egy hirtelen ötlettől vezérelve mászok ki az ágyból, kiráz a hideg amikor meztelen testemről lehullik a takaró. Óvatos, de ugyanakkor sietős léptekkel sétálok az asztalomhoz, ahol a tegnap hagyott füzetemért és ceruzámért nyúlok, de mikor leülnék eszembe jut, hogy még mindig nem fedi semmi sem a testem. Körbepillantok a szobában, a pólómat keresve, de miután keresésem kudarcba fullad, egy határozott mozdulattal nyúlok Harry ingjéért, mely rögtön a bútor mellett hever. Gyorsan bújok bele, és mikor orromat megcsapja az a szokásos Harry illat, még szorosabban fogom magamhoz az anyagot.

Ismét rá pillantok. Ajkai duzzadtak, és enyhén elnyílnak egymástól. Minden egyes levegővételével mellkasa megemelkedik, megfeszítve bőre alatt táncoló izmait. Tekintetemet arcától kezdve lassan vezetem végig felsőtestén, és az azt borító sötét mintákon. A két fecske - melyek szembe fordulva egymással vannak elhelyezkedve, a pillangó - mely olyan részletes munka, a csípőjén lévő levelek, és még sok apró rajz, melyek a karját fedik be. Biztosan mindegyiknek van egy külön, és sajátos jelentése, mellyel csak Harry van tisztában.

Apró, és finom mozdulatokkal kezdem el felvázolni testének alakját, különös figyelmet fordítva a bőrén kidomborodó izmokra, melyek a napnak köszönhetően tökéletes tónust kapnak. Lassan rajzolom hozzá a karját, majd állkapocscsontjának éles vonalát. Ebből a szögből ajkaira, és orrára karja enyhén árnyékot vet, így nem érzem különösebb szükségét azok megrajzolását. Harry mocorogni kezd, ezért gyorsan megvázolom a környezetet, azért ügyelve a tónusokra. Nem tudom, hogy reagálna, ha meglátná mit csinálok.
- Mióta vagy fent? - szólal meg egy rekedtes hang, melyet épp elégszer hallottam már, hogy azonosítani tudjam. Na meg senki sincs itt rajtunk kívül, szóval nem nehéz kitalálni kihez tartozik. Szemeit dörzsölve ül fel az ágyon, majd kezeivel támaszkodva mered a semmibe egy darabig. Egy ideig még én is figyelem őt, aztán visszafordulok a rajzomhoz. – Mit csinálsz? – kérdezi, melyre felpillantok rá, és az ölemben lévő mappát lejjebb engedem.

- Lerajzollak. – felelek neki egyszerűen, melyre szemöldökeit felvonja, ugyanakkor mintha egy apró mosoly lakozna a szája sarkában. Egy morgást követően dől vissza az ágyra, majd egyik karjával szemeit eltakarva nyújtózkodik egyet, aztán a paplant jobban letolva felsőtestéről a plafont kezdi el pásztázni.
Alsó ajkamat beharapva veszem rá magam, hogy tekintetemet elvonva róla ismét a vázlatommal kezdjek el foglalkozni.

- Jól vagy? – kérdezi hirtelen, azonnal magára vonva összezavarodott tekintetemet. Kérdése egyszerre esik jól, és rosszul. Az első magától érthetően azért, mert talán csak törődését kifejezve felém tette fel, az utóbbi meg azért, mert lehet valami olyat olvas le az arcomról, amit félreérthet. - Tudom, hogy neked ez volt az első, csak azért. - mondja, megválaszolva kimondatlan kérdésemet. Elpirulva hajtom le a fejem, és nem tudom erre most mit mondjak.