COLORS. ➵ Harry Styles [BEFEJEZETT]

19. Fejezet

Felicity Morgan

Tudtam. Tudtam, hogy túl hamar bíztam meg benne, és túl hamar engedtem be őt a szívembe. De mit tehettem volna, ha olyan könnyen ment neki? Ez az egész csak egy játék volt a számára, és hiába hittem, hogy nem így van, mégis egy voltam a sok közül, kinek sikerült elnyernie a bizalmát, és kihasználta az odaadását.
Na de pont Amberrel? A barátnőmmel?
Most már minden értelmet nyer, hogy Amber miért kérdezősködött annyit, és Harry miért viselkedett olyan sejtelmesen és keresett, majd talált mindenféle kifogást arra, miért nem tudja velem tölteni a hétvégét. Mert én csak ürügy voltam, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz. Átverve, és mélységesen megalázva érzem magam, arról nem beszélve mennyire gyűlölöm most magam, amiért vak voltam, és ilyen könnyen belesétáltam a csapdájukba.
A mellkasom ég, és lüktet, a csalódás keltette fájdalom teljesen átveszi az uralmat felettem. A levegőm is fogy, ahogyan igyekszem elnyomni magamban. Nem sírok. Még nem vagyok rá képes, egyelőre csak a sokk tart a markában, a fülem zúg, és csak a szívem heves dobágasa az egyetlen, amit jelenleg meghallok. Lesietve a lépcsőn ezúttal beleütközöm a két srác egyikébe, de amiért jelenleg szanaszét áll a fejem képtelen vagyok tőle bocsánatot kérni. Minden erőmet összeszedve vergődőm magam át ismét a tömegen, majd fellélegezve szaladok az ajtóhoz, melyet kinyitva, amilyen gyorsan csak lehet elhagyom a házat. Nem is tudom hova, csak megyek amerre jónak látom. Minél messzebbre ettől a háztól.
- Felicity. - kiabálja utánam egy hang, de túl feldúlt vagyok ahhoz, hogy azonosítani tudjam. Hátrafordulhatnék, de akkor csak feltartana abban, hogy elmeneküljek. - Hova mész Felicity? - fogalmam sincs ki lehet az illető, és hogy honnan tudja a nevem. Ez mind arra késztet, hogy szaporábban tegyem meg a lépteket. - Korom sötét van, az orrodig se látsz el. - próbálkozik még mindig, a hangját egyre közelebbről hallani, és mikor az illető megragad a felkaromnál fogva, tudatosul bennem, hogy nincs menekvés, valaki így fog látni ma. Egy őszintén aggódó barna szempárral találom szembe magam, mellyel még nem igazán találkoztam. - Mi történt? Hol van Harry? - szögezi nekem a kérdést, és a név hallatára a szívem - bár amennyire még lehetséges - teljesen összeszorul. Azt hiszem soha többé nem akarom hallani, egy ideig nem.

- A házban megtalálod, most pedig arra kérlek szépen, hogy hagyj békén. - rántom ki magam a szorításából. Érzem, hogy ennyi volt, nem bírom tovább. A könnyeim megállíthatatlanul folynak le az arcomon, a levegővétel továbbra is nehéznek bizonyul. Miért fáj ennyire?
- Ilyen állapotban nem engedem, hogy egyedül indulj haza. - követ még mindig, és hangján hallom, hogy azon van, hogy behozza a lemaradását. - Harry megöl, ha valami bajod esik. - mondja, és kiejtett szavain csak nevetni van kedvem.
- Mintha annyira érdekelné mi van velem, ugye? - sziszegem, mire fejét enyhén oldalra hajtja, és értetlenül néz rám. - Hagyj magamra kérlek ... - szeretném felidézni a fejemben az előttem álló nevét, de egyszerűen nem megy.

- Liam vagyok. - segít ki, mire én csak köszönetképpen bólintok. - Nézd, tudom, hogy sok hülyeséget elkövetett már az életben, de aki fontos számára, annak sose ártana. Legalább is nem szándékosan. Mi történt? Kérlek, hadd segítsek! - hangja őszintén cseng, mely lenyugtat egy kicsit. Akarok-e én bízni akár egyetlen barátjában is ezek után? Nem tudom. Liam jóindulatúnak és barátságosnak tűnik.

- A legjobb barátnőmmel csókolózott éppen, amikor rátaláltam. - vallom be neki, mire szemeit becsukja, ajkait egy vonallá préselve fújtat egyet. - Annyira vicces, hogy igazából a barátnőmet kerestem, fogalmam sem volt, hogy ő is itt lesz, egészen addig míg Zayn meg nem említette. - mesélem neki. Így belegondolva, jó kis szülinap ez. Életem legjobb ajándéka.
- Várjunk csak. - ráncolja a szemöldökét, és közelebb lép egy kicsit. - Zayn mondta el neked, hogy Harry is itt van? - kérdezi, kezeit kitartva maga előtt, mintha azt várná őszinte válasszal tiszteljem meg.
- Igen, ahogy betettem a lábamat az ajtón. - bólogatok. - Azt bizonygatta, mennyire élvezni fogom. Hát tévedett.