MADE//BigBang ff.

|20.rész-Változás|

A gőzölgő ramenemet szorongatva ültem le egy székre. Magam elé toltam, és fél kézzel megnyitottam a mobilomat. 22:57 volt, és hamarosan kezdődött a visszaszámlálás a MADE album kijöveteléig V-Liveon.

Hirtelen távolinak tűnt november 28.-a, pedig alig 2 hét telt el. De ezalatt az idő alatt több mindent csináltam mint eddig bármikor.

"Repüljünk" csak vissza oda, amikor TOP-pal este sétáltam a városban. Semmi különös nem történt, leszámítva azt, hogy egész végig szorosan mellettem haladt, miközben mindenféle hülyeségről beszélt (idézem: létezik-e olyan szék ami 5 lábú, mert 3 meg 4-es van és vajon akkor lehet 5 is?). Eléggé feszült volt, azt láttam rajta. Aztán hipp-hopp el is telt az este, megnéztünk egy újabb napfelkeltét egy padról, én pedig nekidőltem, de csak egészen picit. Azok az idők voltak amiket soha nem kívántam, hogy véget érjenek.

A menedzserje felvett minket egy téren, és visszavitt a hotelba, de én félúton bealudtam. Megjegyzem ez egyáltalán nem volt meglepő, mivel 3 napja VALAKI miatt éjszakáztam. Csak arra emlékszem, hogy valamikor este felé két ülésen fekve ébredtem, teljesen egyedül. Utána meg kellett várnom valamelyik menedzsert (Daesungé ért oda hozzám a leghamarabb), hogy kivigyen innen, mert hogy a kocsi belülről volt zárva.

Kiderült, hogy aludtam vagy 10 órát, és egy teljes Fan Meetinget, amin szerencsére nem volt szerepem. Haza gyalogoltam, ismételten aludtam, aztán pedig kezdődtek a borzalmak. Ugyanis rendesen megfáztam. TOP-nak igaza volt, esedékes lenne egy kabát... Fejfájás, orrdugulás és köhögésen át a lázig mindenem megvolt, úgyhogy az utolsó 1,5 napot a hotelszobámban töltöttem. Legnagyobb meglepetésemre egyik este megjelent San-shi gyógyszerrel, hogy csillapítsa a haldoklásomat. Utána már jobban is lettem, és mire visszaértünk Koreába, csak apró nátha maradt csupán. Szóval úgy is mondhatjuk, hogy egészen jól megúsztam ezt a dolgot.

TOP a betegségem közben egyszer írt rám, akkor is csak valami értelmetlenséget (A gimbap jó hmm te is kérsz?~~), amire nem válaszoltam. De legalább a részeg pillanatai közben is gondolt rám. Jobb mint a semmi.

Ha-jaet nem láttam az egész Japán kaland során, otthon viszont összefutottam vele. Elmondta, hogy szerződés gondjai vannak az YG-val. Ezt nem fejtette ki nekem de a lényeget elkaptam.

December 2,3 és 4.-én Nagoyába repültünk, megcsinálni ugyanazt, mint novemberben. GD teljesen felépült, aminek nem csak én de az egész YG nagyon örült. A Nagoyában lévő időmről csak annyit tudok elmondani, hogy TOP-pal ismételten nagyon sokat voltam, de főleg a hotelben, például körbementünk az aulában és versenyeztünk, ki tud messzebbre csúszni a felmosott padlón. A játék közben kétszer estem hasra és egyszer hátra, TOP sosem kapott el, az egyik alkalommal pedig még rám is borult.

Azt hinné az ember hogy nagyon filmesen esett, test a testen, fejek 2 centire, csókközel. De ez úgy bullshit ahogy van. TOP konkrétan átrepült rajtam, én fékeztem meg hogy ne pofával a márványra érkezzen. Az kellett volna, hogy az azóta számomra egyre helyesebb arca megsérüljön.

Ezeket leszámítva minden este jól szórakoztunk, ha meg éppen fáradtak voltunk, akkor "zárt körű bulikat" tartottunk a többi BB taggal, ami annyit tesz, hogy csendben elfoglaltuk a helyünket a hotelszobájukban, és mindenki a maga telefonjába bújva kockult. Annyi volt bennünk a közös, hogy egy levegőt szívtunk.

Rengeteget nevettem rajta, Daesungon de főleg Seungrin, akinek a vicceihez hozzászoktam az együtt töltött idők alatt. GD-nek nagyon nagy oltásai voltak, Taeyang pedig gyakran beszélt angolul, főleg erősen értelmetlen swag kifejezéseket mondogatva. A BIGBANG-nek volt egy hangulata, amiben bár nem vettem sokat részt, de amíg ott voltam a lehető legtöbbet megtapasztaltam. Nem váltam a csapatuk tagjává, de nem is bántam. Ők 5-en voltak tökéletesek. Mint az 5 lábú szék, ami kiderült a 2. Nagoyai napon, hogy mégis létezik. TOP egészen boldog volt a hírtől, azt mondta, vennie kell egyet.