MADE//BigBang ff.

|22.rész-Sötétség|

December 22.-éig minden normálisan ment.  Az YG felengedett a tempóból, és a közeledő karácsonyra tekintettel léve nem volt szigorú a munkaidővel, emiatt délutánonként hamarabb elmehettünk. Én nem nagyon tudtam mit csinálni, ilyenkor San-shiékkal voltam a városban, amolyan "ötödik kerék" féleségben, de amíg csendben iszogattam velük Seoul utcáin a teát (ők forralt bort, de én kiskorú létemre kimaradtam a buliból), nem küldtek el.

Senkinek sem beszéltem a TOP-pal való napjaimról, talán önzően megtartottam ezeket magamnak, bár később kiderült, hogy óriási hiba volt. Erre Jiyong vetett fényt december vége felé, akkor viszont csak 22.-e volt, egy kellemes téli csütörtök este. Én pedig nyugalmasan sétáltam haza. Pontosabban fáztam. Még pontosabban, majd megfagytam. Majdnem minusz fokok uralkodtak egész Seoulban, és lassan úgy éreztem, nem elég az a pulcsi kabát combó, egyenesen egy szőnyeget kell magamra tekernem.

Sok dolgom lett az ünnepek közeledtével. Először is a szülinapom 6 napra volt, bár ez nem hozott lázba. Emelett anyám szerette volna, ha hazamegyek hozzá pár napra Amerikába. Tekintettel léve arra, hogy sosem voltam még ott, meg körülbelül 1 hónapja érdeklődött irántam, szinte azonnal nemet mondtam. Azt mondta számított rá, és nem erőltette a továbbiakban sem. Szóval maradtunk ott, hogy én itt maradok, és majd küld valami ajándékot postán. Apám nem írt, nem hívott, de az igazat bevallva, én is hasonlóan passzív maradtam vele szemben. Nem utáltam, egyszerűen mintha egy gonosz belső én elakarta volna vágni a kapcsolataimat mindenkivel. Jól megvoltam egyedül, és csak egy emberre volt szükségem; TOP-ra.

Még Soo-hee val sem beszéltem 2 hete, olyan szinten elfelejtettük egymást, hogy amikor egyszer írt, Suzynak szólítottam, az igazi nevén. Ezek után kaptam pár kérdőjelet meg amnéziára gyanakvó vádakat, majd ahogy azt kell, letiltott SNS-en.

Megjegyzem, állandóan a sulival nyaggatott. "Vissza kéne jönnöd" "Mivan ha annyi az YG-s szerződésednek, mi lesz belőled?" Nincs rosszabb egy túlságosan aggódó barátnál. De belül tudtam, hogy igaza van, tényleg kezdenem kellene valamit életem ezen részével is. Nem élhetek nihilizmusban, és igen, még ha most úgy is tűnik, TOP egyszer nem lesz, én meg jól egyedül maradok.

Nem volt túl sok problémám, de még azokat sem tudtam megoldani.

~

Miután hazaérkeztem főztem magamnak valamit, aztán lehuppantam az azóta ágykeretet magáénak tudható ágyamra. Úgy döntöttem megnézek egy I Can See Your Voice részt, mikor ahogy az szokott lenni, üzenetet kaptam. Volt egy érzésem, hogy amikor felvillan a képernyő, és válaszolok rá, abba kell hagynom szeretett műsorom bámulását.

CSH: Hyoneul-ah~~

CSH: Unatkozok. Éhes vagyok.

CSH: Muo haeyo? ^=^

Jézusom, azért zavart meg mert valakinek egyszerűen tudnia kellett, hogy nincs mit csinálnia. Néha tényleg nem értettem. Titkon örültem az üzenetének, de inkább a műsort akartam nézni. Amúgy is ott volt mindenki más. Szerintem Yang Hyun-suk örülne egy aranyos üzenetnek. Hopp, boldogságában kiad egy Winner albumot, amiatt mások is virulni fognak.

KHN: Oppa menj el aludni^^

CSH: Hyoneul-ah te is unatkozol?

KHN: Filmet nézek.

CSH: Nézzük együtt.