MADE//BigBang ff.

23.rész- Kapcsolat

Nem tudtam aludni. Akármerre is forgolódtam az ágyban, egyszerűen járt az agyam. Mellesleg az sem segített, hogy a TOP illatú ágynemű minden gondolatomat rá terelte. Jó ideje csend volt, utoljára pár órája hallottam mozgást. Ez a nap hamarosan úgy is reggelbe fordul, nincs értelme aludnom. Valahol titkon reméltem, hogy még ébren van.

Óvatosan kimásztam az ágyból, majd lábujjhegyen a folyosóra siettem. Szerencsére az égőkörtékből álló szarvas este is világított, azonnal megmutatva merre van a lépcső. Eszembe jutott a következő nagy kérdés, amire idáig még csak nem is gondoltam: Hol alszik TOP?

- Megőrültem, ez biztos.- mondtam magamnak a fejemet fogva. Elfogott az érzés, hogy valaki bármikor belémszúrhat hátulról egy kést (???), ezért inkább leindultam a lépcsőn a paranoiámmal együtt.

Az alsó szinten csak a festékek körülötti világítás mutatta az utat, de még mindig nem tudtam, melyik TOP szobája. Bevillant a kulcs csörgés amit korábban hallottam. Mivan, ha itt hagyott teljesen egyedül, és most valami Norabangban énekelget díszlányok társaságában? Nem. Össze kell szednem magam. Tulajdonképpen vissza is mehetek az eredeti ágyamba, valahogy elalszom, és kész, meg se történt.

Észrevettem, hogy a nappaliból gyér fény szivárog ki. Közelebb indultam, és amint benéztem, megpillantottam TOP-ot. A fekete kanapén ült, és az előtte lévő tévén valami film ment. Nem éreztem egyedül magam, de féltem megszólítani. Szerencsére háttal volt nekem, így nem vehetett észre. Magányosnak láttam, és fáradtnak, a feje a jobb válla felé dőlt egy kicsit, le mertem volna fogadni, hogy biztosan alszik.

Keresni akartam egy takarót, amit rátehetek esetleg, úgyhogy visszasétáltam az előszobába. Nem kellett túl sokat keresgélnem, a hideg miatt az egyik asztalon volt egy. Az, amit ő tett rám akkor, amikor elaludtam a pakolás után. Olyan távolinak éreztem az YG-s napjaimat, mintha egy éve lett volna.  A kezembe vettem, és elindultam visszafelé. Halkan megkerültem a kanapét, és igyekeztem ráhejezni, ami cseppet sem ment, tekintve a méretarányokat.
Hirtelen felnyitotta a szemét, ami őszintén megijesztett. Rámnézett, afféle "kiafenevagy" tekintettel.

- Elnézést kérek, azt hittem alszol, hozni akartam egy takarót.- hadartam elvörösödve.

- Próbáltam.

- Én se tudtam. El van átkozva ez a ház?

- Lehet.- mosolygott.

- Félek egyedül. A végén még elvisz valami szellem.

- Engem?- kérdezte. Pedig tudta, hogy magamról beszélek.

- Oppa, Te már az vagy. Milyen filmet nézel?

- La La Land.- válaszolta, mire halványan elmosolyodtam. Aranyos volt az akcentusa.

- Még nem láttam.

Nézett rám pár másodpercig, erősen fontolgatva, hogy kérdezzen-e valamit.

- Leülsz?

Nem kellett mégegyszer mondania. Óvatosan helyet foglaltam a kanapén, kellő távolságra tőle, miközben meglepődtem, milyen kényelmes volt ahogy besüppedt alattam.

- Elindítsam az elejéről?- nézett felém.

- Nem, innen is jó lesz. Eredeti nyelven van?

Bólintott.

- Tudsz angolul?

- Nem.

- Fordítsak?- ajánlottam fel.

- Inkább aludj.- mosolyodott el, én pedig nem erőltettem. Pedig kíváncsi lettem volna, hogy értheti meg a filmben zajló párbeszédeket.

Engem sosem kötöttek le a tipikus Hollywood-i alkotások, és most sem volt másként. A lelkem mélyén komédiákra vágytam, de ez egy romantikus film volt. Azonosulni sem tudtam. Egy idő után TOP-ot kezdtem el figyelni. Az arcán visszatükröződött a film fénye. Felém fordult, mire elkaptam a tekintetem.