MADE//BigBang ff.

24. rész- Szerelem

Délelőtt le kellett tudnunk egy próbát, ehhez pedig se kedvem se energiám nem volt.

⁃ Hyoneul-ah, este későn értél haza.- jegyezte meg Mai Murakawa, az egyik táncos. Japán léte miatt tegnap elvileg körbevezette a többi lányt a városban, leszámítva engem.

⁃ Igen Unnie.

Nem volt semmi további hozzáfűznivalóm, magamban konstantáltam, hogy sugdolóztak még pár percig, aztán mentek a dolgukra. Megigazítottam a pulóverem, és elképzeltem, este milyen ruha lesz rajtam. Hiányzott a színpad, az izgalom, a zaj. Az egyik koordinátőr hangja zökkentett ki. Kétség sem fért hozzá; az utolsó simítások folytak.
A próba ugyan olyan volt mint bármely másik, és legnagyobb szomorúságomra TOP nem vett részt rajta. Minden szépen ment, az én részemet hamar le is tudtam, és a továbbiakban a színfalak mögött telefonoztam. Mert miért ne? A fejemben volt, hogy hívjam fel anyámat, de csak egy üzenetet küldtem neki, a lelátóról.

KHN: [képet küldött]

Anya: Hol vagy?

KHN: Próbán.

Anya: Sok sikert.

KHN: Köszi. Majd mesélek egyszer.

Anya: Még mindig dönthetsz úgy, hogy ideutazol.

KHN: Ha úgy érzem, menni fogok. De most jó itt nekem.

Anya: Remélem okosan döntesz. Hagylak pihenni.

Legalább nem szólt bele az életembe, csak burkoltan tudatta, hogy húzzak már vissza. A lényegtelen és abszolút monoton órák után végre elkezdődhetett a készülődés. A lelátókat lassan töltötték meg a rajongók, én pedig a színfalak mögött várakoztam. Sima MADE pólót adtak ránk és alap sminket. De feleslegesen írok ezekről, hisz legbelül csak 1 embert kerestem. Nem akartam megvárni a koncertet, hogy beszéhessek vele.

⁃ Hyoneul-ah, segítenél egy kicsit?- szólt nekem az egyik táncos. Odaléptem, és szemügyre vettem a kezében tartott listát.

⁃ Mai nem tud átöltözni két szám között.

⁃ Igen, azt látom.- bólintottam.

⁃ Mivel csak 6-an vagyunk, nincs más akit beküldhetnénk a helyére.

⁃ Kivéve én, ugye?

⁃ Csak a Bae Bae-ben és a Zutter-ben veszel részt, nem lesz nehéz. Menni fog.

⁃ Melyik számról lenne szó?

⁃ Bang bang bang.

⁃ Az nagyjából megy.- sóhajtottam egy nagyot, visszaidézve a próbateremben töltött perceket.

⁃ Nem akartunk szólni a szervezőknek, így egyszerűbb.- mondta az egyik mellette álló lány.

⁃ Mindig a maknaet szivatják.- ráztam a fejem.

⁃ Elviszünk enni.

⁃ Sushit kérek, nem is keveset.

⁃ Rendben. Mégegyszer köszi.

Így vállaltam be egy olyan számot, amiben semmit sem tudtam a koreográfián kívül. Akkor még ötletem sem volt mi lapulhat a szervezetlenség mögött, de nem sokkal később kiderült.
Ebből az egészből az lett, hogy miután elkezdődött a koncert, a kavalkád közepette próbáltam lenyugodni. Nem lesz gond, elvégre otthon is megtanultad, meg aztán úgyse maradnak annyira az eredeti koreográfiánál. Ebből az egész meditációs dologtól az történt, hogy teljesen elfelejtettem az egész Bang bang bang-et.