MADE//BigBang ff.

|14.rész-Sörcsempész|

Mi a franc ez a fény?

Kinyitom a szemem, nagyokat pislogok. Elvakít a nap. Feltámaszkodok, és körülnézek. Ez a hotelágy, ahol elaludtam. Igaz is, hazaértem, majd bedőltem az ágyba ruhástul, ahogy voltam. Kimászok, majd a fürdő felé megyek. A bőröndöm érintetlenül hever a szőnyegen, nem pakoltam még ki, tegnap alig volt időm.

Kinyitom az üvegajtót, mely a mosdóba vezet. Milyen luxus, egy hatalmas kád, legalább hárman elférnének benne, üvegablakok, mindenhol márvány és aranyra fényezett berendezés. Csak hogy lehessen kukkolni. A tükörbe nézek, és nagyokat pislogok. Mintha belefialt volna valaki a hajamba, össze ragadva lóg a vállamra, 1-2 tincs az egekbe meredezik. A vér.

- Shiiiiit, hogy nem mostam meg.- nyöszörgök, majd a kád felé veszem az irányt.
Beteszem a fejem, és elkezdem rá folyatni a hideg vizet. Kimondottan jól esik, felfrissít. Azaz nem is, mert a következő pillanatban a tarkómhoz ér, és felordítok. Csíp mint az állat, a fene egye meg. Gyorsan el is zárom, a hajamból már megfelelően kijött a vér. Felfogom a csuklómon található hajgumival, és elhagyom a fürdőt.

Kellene egy óra, mert számomra olyan 7 körül lehet az idő. 3-4 órát aludtam maximum. A pulcsim zsebébe nyúlok abban a reményben, hogy ott lesz. Szerencsém van, meg is találom. Bambán nyomom be a főgombot, de azonnal fel is ébredek: 13:07. Elkéstem.
~
Meg se szárítottam a hajam, befontam, hátha úgy kevésbé észrevehető, hogy vizes. Az első dolgokat kaptam ki a bőröndömből, fogat se mostam, sminkelni nem szoktam, legalább amiatt nem kellett aggódnom. Olyan gyorsan futottam, hogy fellöktem pár embert. Mire az arénához értem, már hallottam a zenét. Talán a Bang Bang Bang, vagy valami ilyesmi.

Túl sok idő lett volna kitalálni egy okot arra, miért késtem, és minden lépéssel közelebb kerültem. A szinteket összekötő folyosórendszeren valahogy eljutottam a színpad aljához, ahol (nem úgy mint tegnap) senki sem állt. Félénken kinéztem az oszlop mögül, és megannyi embert láttam, rajtuk számokkal. Egy pillanatra észrevettem Rae-jint, az ő papírján egy "GD" név volt. A MADE movieban már láttam ezt a fajta próbát, tehát nem ért meglepetésként. Be sem vagyok melegítve, és ahogy látom, senki sincs a helyemen.

- Kim Hyo-neul?

Akadozva fordultam hátra.

- I-igen?- eröltettem egy angyali mosolyt.

- Késett. 5 órát.

Egy idegen nő volt velem szemben, nem tűnt bunkónak, inkább csak szigorúnak.

- Sajnálom, én elaludtam, és bevertem a fejem, meg...

- Semmi baj, de azzal számolnia kell, hogy a Bae Baen kívül mindenből kivették.- nézett a papírjaiba.

Hogyhogy? Mivan?

- Tessék, ezt hogy érti?- pislogtam ártatlanul.

- Aki késik, nem fogja tudni a beállítást. A Bae Bae-t egyetlen egyszer sem próbáltuk még el, abban maradtál benne. A többin túljutottunk.

Szóval életem első koncertjén kb 3 percre leszek jelen. Semmi baj, megesik az ilyen, nem? NEM? Nem.

- Á, értem.- ciccegtem.

- Itt van a száma, csatolja fel.- nyomott a kezembe a semmiből (itt varázsol wow) egy lapot biztosító tűkkel. 4-es. Szerencsés szám. Feltettem a hasamra, és követtem a színpadhoz. Bizonytalanul léptem fel a többi táncos mellé, de egyenlőre csak oldalról figyeltem meg őket. Leültem a földre, és felhúztam a térdeimet. A lelátó üres, leszámítva a szokásos 5 csövesnek öltözött tagot. TOP a P betûs sapkájában és zöld kabátjában volt, és telefonozott. Legalábbis nem a színpadra figyelt, az biztos. Mellette Taeyang is mást csinàlt, egyedül Daesungot és Seungrit érdekelte a dolog. GD hátrahajtott fejjel aludt. Innen lentrôl úgy tûnt. Hátamat egy hangfal oldalának nyomtam, amiből dübörgött a zene.