Észak - és Dél Korea újból harcba száll egymással. Hogy miért? Délnek van valamije, ami Északnak nincs. Egy különleges robbanószer, amiből egy csepp is veszélyes, főleg ha rossz kezekbe kerül. A 008-as. A háború idején vetették be még az ötvenes éve...
Másnap egy közeli étterembe mentünk el kajálni, mert mindketten lusták voltunk főzőcskézni. Az étterem teraszára ültünk ki, ahol csak egy látszólag jól mulató társaság étkezett. Youngjae és én is kikértük az italunkat és utána meghozták a finom ételeket. Én fűszeres csirkét kértem, mert nagyon imádom a fűszerek ízét. Csak szépen, csendben eszegettünk. Épp egy falat húst vettem fel evőpálcikámmal, amikor Jae két korty között -amit üdítőjéből fogyasztott szívószállal- hirtelen megszólalt:
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
- Azok az emberek téged néznek. - közölte halkan. - Hadd nézzenek, már mások is sokszor megbámultak, bajom nem lehet belőle.. - Nem úgy értettem. Azok a férfiak követtek minket, aztán előttünk siettek be az étterembe. - Még mindig nem értem, ezzel mi lehet a baj... - Úgy látom,nehéz a felfogásod. Követtek téged. Nem idevalósiak, mert más tájszólással beszélnek. Ráadásul egyre többször néznek rád. Itt baj lesz. - Ne gyere nekem ezzel a nagymenő dumáddal légyszíves. Nem fog semmi történni. Szépen megesszük a csirkét és.. - Na ide figyelj. - kicsit előrébb hajolt, egyenesen rám nézett. Picit megijedtem a tekintetétől, ami azt kívánta, hogy most fogjam be és hallgassak rá. Alig észrevehetően pillantgatott a vállam fölött a másik asztalnál lévő férfiakra. - Az a három csávó azért jött, hogy elvigyen. Úgyhogy ha most nem hallgatsz rám, akkor itt lesz az utolsó napod élve, ugyanis ki fognak nyírni téged is meg engem is. De nekem nincs kedvem most meghalni, bocs. Úgyhogy kapj be még pár falatot, aztán pedig húzzunk el innen. Megrémisztett ez a nyugodtsága. Hiába halkan beszélt, érezhető volt benne a tekintélyt parancsolás. Szerettem volna megenni a kajám, de nem sikerült, mert ezzel elvette az étvágyam. Csak eltoltam magamtól a tányért, fizettünk abból a pénzből, amit apám elutalt, hogy abból költsünk erre a pár hónapos együttélésre, aztán pedig elhúztuk a csíkot. Vagyis még csak a teraszt hagytuk el, az éttermet nem. Mert az egyik megakadályozott ebben, ugyanis előhúzta a fegyverét és felénk kezdett el lövöldözni. Hála az égnek pontatlanul célzott, ezért sikeresen kirohantunk az épületből. Nagyon megijedtem, ha Youngjae nem kap észbe és nem ragadja meg a karom, biztos, hogy ott haltam volna meg! Hallottam a háttérből, hogy elkezdenek az emberek kiáltozni félelmükben. - Ne hagyjátok megszökni! A lány élve kell! - kiabálta az egyik a három közül. Sajnos csak messze tudtunk parkolni az étteremtől, ezért minél hamarabb keresnünk kellett egy menedéket, ahová egy kis ideig elbújhattunk. Hát, ez az egyik itt dolgozó járműve volt. Annyira nem fog neki örülni, hogy pár északi ember szétlövi az autóját. De ha jobban végiggondoljuk, a hazáért felajánlhatja. - Húzd le a fejed! - mondta nekem Jae, mire én úgy is tettem. Nem is mertem megmozdulni. Ő viszont helyettem is bátor volt, ugyanis felállt és lövöldözni kezdett az ellenséges férfiakra. szerencsére nem voltak többen, csak az a három férfi volt. Be kell látnom, hogy Youngjae túlságosan is jó abban, amit csinál. Sikeresen kiiktatta a három északit. Egy pisztollyal. Egy tárral, amiben tizenegy lövedék van, de nem használta fel mindet. Azt hiszem, lenne még mit tanulnom tőle!
Ezután az eseménydús ebéd után körülnézett, majd felsegített a földről és az autójáig el sem engedett, csak amikor beszálltam. Kicsit remegtem, még életemben nem volt ilyen akcióban részem. Féltem. Most már hálát adok az égnek, hogy kaptam egy testőrt. Egy Youngjae-t.
