Észak - és Dél Korea újból harcba száll egymással. Hogy miért? Délnek van valamije, ami Északnak nincs. Egy különleges robbanószer, amiből egy csepp is veszélyes, főleg ha rossz kezekbe kerül. A 008-as. A háború idején vetették be még az ötvenes éve...
Jesszusom, mi a francot műveltem?! Én... lefeküdtem az elnök lányával, holott megígértem, hogy egy ujjal sem nyúlok hozzá. Na basszus. Egy szót nem szól hozzám, pedig az ő hibája az egész.. na jó, nem, mégse, le kellett volna állnom. Miért nem szólal már meg? - Hwasa! Hwasa! Csend. - Hwasa! Ébren vagy? Semmi válasz. Elaludt. Hát ez fantasztikus! Akkor majd holnap megbeszéljük. Ez nem lesz így jó.
Hwasa szemszöge
Amikor reggel felébredtem és kinyitottam a szemem, nem feküdt mellettem senki. Körülnéztem a helyiségben és megtaláltam Youngjae-t az ágy szélén ülve. Egy szál alsónadrágban ült, ami eszembe juttatta, hogy a tegnap éjszaka itt történtek dolgok... és ezt sürgősen tisztáznom kell vele. - Jó reggelt. - mondtam halkan. - Neked is. - válaszolt semleges hangon. Éljen, visszatért a régi Jae! Felültem az ágyban és hátulról átöleltem. Erre megfogta a kezeim és óvatosan levette magáról. - Most mi a bajod? - Még kérdezed? - Az éjszaka, ugye? - Igen. Vegyük inkább úgy, mintha meg sem történt volna. - elkezdett öltözködni, felvett egy sötét színű pólót és egy rövidnadrágot. - Ezt.. most komolyan mondtad? - A lehető legkomolyabban. - De... - Nem te vagy az első ilyen "kalandom", simán meg tudom tenni érzelmek nélkül is. Ökölbe szorította a kezét. Hazudik. Szeretném azt hinni, hogy csak hazudik és igazából nem ezt gondolja. - Nyugodtan maradj, addig kimegyek. - azzal úgy is tett.
Hát ez szép. Nem tudom, mit is mondhatnék. Nagyon ideges lettem emiatt. Legszívesebben szétütöttem volna valamit.
Kimásztam az ágyából, és magamra kapva a fehérneműim átmentem a szobámba, majd a fürdőbe. Pár percig csak álltam a kellemes hőmérsékletű víz alatt, majd amikor már kellően kitisztult a fejem, kiszálltam a zuhany alól és felöltöztem. Meg kéne szökni - gondoltam magamban. - Ez az ember már az agyamra megy.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Nem tétováztam tovább, a saját szobám felé vettem az irányt. Az ajtón nem léphetek ki, mert Youngjae ott látná, mire készülök.. Ablak! Ez az! Kimászom az ablakomon, úgysincs magasan. A földszintről csak nem eshet bajom. Már épp az ablakpárkányon álltam, amikor elnéztem annak méretét és sikeresen térdre zuhantam, az ablak pedig hangos csattanással jelezte, hogy találkozott a párjával. Így próbáljon meg csendben elszökni az ember.. Nem vagyok egy gyors futó, de annyira lassú sem, úgyhogy nekiiramodtam, bár a vérző térdem erősen akadályozott ebben. Jae-nek már biztosan feltűnt, hogy nem vagyok az apartmanban, úgyhogy valószínűleg épp utánam siet. Szerencsémre a városban gyereknap volt, ilyenkor hatalmas tömegek mászkálnak az utcán. Sikerült az egyikben elvegyülni, már lassítottam a lépteimen és körülnéztem, amikor véletlenül beleütköztem egy kemény mellkasba. Felnéztem a tulajdonosára, akinek a bal szemöldöke össze volt varrva és mindkét felkarját tetoválások díszítették. Gondolom, korábban bokszoló lehetett.. vagy kidobó emberke.. vagy.. - Héj, nem tudsz vigyázni? - nézett le rám szúrósan, de azonnal megenyhült a tekintete. Nem tudom, mi játszódhatott le a fejében, de lehet, nem is akarom tudni. Megragadta a karom, de ekkor egy másik kéz is hozzámért és még időben visszahúzott. - Óh, hát végre megvagy! Már aggódtam, hogy hova lettél! - nem kell mondanom, hogy ki az. Youngjae. - Én ott voltam a sushi standnál, te hogy kerültél ide? Bocsásson meg, uram, mi most megyünk. - azzal elhúzott onnan. Most örültem neki, hogy megtalált, bár pár perccel ezelőtt még épp minél messzebb akartam tőle kerülni.. Nem értem magam..
