친위대 - Testőr /Yoo Youngjae ff. ✅

두번째

Mielőtt elmentem volna, kivettem az irodából a pisztolyom és feltettem az övemre. Hozzá még plusz tárat is, ha ne adj isten használni kellene.

Arra eszméltem, hogy már fél egy van. Fél óra múlva, ha nem akarok dugóba kerülni, el kell indulnom érte, mert így is fél óra az út odáig, hát még csúcsforgalomban!

Kaptam a kellékestől egy apró fülhallgatót, amivel mindent fel lehet venni és onnan kapom majd az instrukciókat. Persze nem kell, hogy egész végig rajtam legyen, csak ha akció van.

Mivel már ott volt az idő, hogy elinduljak, lementem a parkolóba, beültem a fehér autómba, majd elindultam a reptérre a lányért. Szerencsére sikerült a dugót megelőzni, így időben ott voltam. Nem kellett sokat várnom, a Busanból érkező repülőgép tíz perccel később leszállt. A rajta levő utasok tolongani kezdtek kifelé, majd megpillantottam egy, a személyleírásnak megfelelő lányt ráérősen sétálni. Az a lány a képen mosolygó Lee Seunghwa volt. Mivel márciusban jártunk, az időjárásnak megfelelően egy fekete hosszú kabát volt rajta, sötétkék farmerral és bézs színű sállal. Arcát egy fehér maszkkal takarta el, de sokan hordtak ugyanígy maszkot, így ő sem volt feltűnő. Senki meg nem mondta volna róla, hogy ő amúgy az elnök lánya. Simán elmentem volna mellette az utcán úgy, hogy nem is emlékeznék rá. A tekintetével keresett valamit. Vagy inkább valakit. Azaz engem. Gondoltam közbelépek, hogy ne keresgéljen tovább. Megálltam előtte, de tartottam a tisztes távolságot.

- Jó napot! Maga Lee Seunghwa? - persze tudtam, hogy ki ő, de meg kell bizonyosodnom efelől.
- Igen én vagyok. - bólintott egyet és még mindig az arcom fürkészte. Talán bele akar vésni az emlékezetébe. - Maga lenne az az ember, akit apám megbízott?
- Igen, én. Yoo Youngjae - illedelmesen meghajoltam előtte, ahogy azt szokás.

Hwasa szemszöge

Amikor leszálltam a repülőről, azt a személyt kerestem, aki vigyáz rám, amíg apám azt nem mondja, hogy nincs rá szükségem. Utálom, hogy folyamatosan bujkálnom kell, mert tudok valamit, amit senki más nem. Szeretnék egyszer végre teljes életet élni. De nem lehet. Egyedül a dajkám volt az, akire mindig számíthattam, anyám helyett anyám volt. Anya.. bárcsak tudnám, ki is lehetett ő.

Állítólag valami férfi fog rám vigyázni. Chh úgy hangzik, mintha egy csecsemő lennék. Na nem baj, remélem, nem valami bunkó paraszt, vagy egy hájas öreg disznó, aki csak meg akarna erőszakolni. Csak húztam magam után a piros bőröndöt, amikor a gondolatmenetemből egy érces férfi hang zökkentett ki.

- Jó napot! Maga Lee Seunghwa? - mondtam már, hogy utálom a nevem?
- Igen, én vagyok. De szólítson csak Hwasanak. Maga lenne az az ember, akit apám megbízott?
- Igen én. Yoo Youngjae. - majd meghajolt előttem. Nem olyan nagy különlegesség ez az ember. Egész kedves, legalábbis most még úgy tűnik. Talpig feketébe öltözött, fekete haja gondosan beállítva, a bal fülében egy fekete gomb fülbevaló és a jobb mutatóujján egy ezüst-kék színű gyűrű volt. Egyedüli szín, ami megtalálható rajta, az a fehér bőre és rózsaszín ajkai. Egész helyes volt még ennek ellenére is, bár egy mosoly feldobta volna az arcát.
- Youngjae.. - ismételtem meg a nevét. Tuti, hogy el fogom felejteni.
- Ezt majd én viszem. - azzal kivette a kezemből a bőröndöm, majd nem beszélgettünk tovább. Amíg az autóhoz nem értünk, azon gondolkodtam, hogy hány éves lehet. 24? 25? Vagy talán több? Mindegy is. Elértük a fehér színű járművet, majd kinyitotta nekem az ajtót és be is zárta azt. Milyen kedves.. Elindította a motort, majd kihajtott a repülőtér parkolójából. Csendben folytattuk utunkat, ami nagyon ellenemre volt, hisz nincs sok alkalmam idegenekkel beszélgetni. Elővettem a telefonom és azon kezdtem el olvasni. Youngjae egyik pillanatban megtörte a már kínos csendet.
- Seunghwa! Tudja merre kell mennünk? Csak mert én nem.
- Persze. De csak akkor mondom el, ha nem hív többet Seunghwanak.
- Ezt nem ígérhetem, de megpróbálhatjuk - a szeme elárulta, hogy mosolyog. Hát jó, akkor játsszunk így!
- Miért, talán már olyan öreg lenne, hogy borzalmas a névmemóriája?
- Nem. 23 éves vagyok - közölte. Legalább már ennyit tudok róla.
- Akkor legyen szíves vésse az agyába. Ja és ha nem bánja, akkor tegeződjünk.
- Rendben. Akkor elmondanád végre a címet?
- Persze. Namgajwa-dong, Sinchon. Húsz percre innen.
- Köszönöm, Seunghwa. - azzal a figyelmét az útnak szentelte. Kezd idegesíteni a srác.
- Mondhatok valamit?
- Hallgatlak - mondta komoran.
- Azt hittem, hogy egy testőr nem így néz ki. Honnan is tudhatnám, hogy te tényleg az vagy, nem pedig egy északi? Honnan tudhatnám, hogy nem akarsz-e elrabolni? Hisz a testőröknek mindig van olyan fülhallgató izéjük és öltönyben járnak. Van fegyverük és napszemüveget is viselnek..
- Az igazság az, hogy nem vagyok hivatásos testőr, hanem csak megbíztak. És ne keverd össze a filmbeli "éjszakai party helyen őrködős" biztonsági őrökkel. A fegyverem itt van - fél kezével arrébb húzta a kabátját, hogy lássam az övére helyezett pisztolyt. - Legtöbbször inget hordok, így ez ma sincs másképp. Napszemüveg meg minek, amikor borult az ég? - hát jó. Ezt a csatát Youngjae nyerte, de a háborút én fogom. - Kimerítő választ adtam?
- Igen. Köszönöm, Youngjae.

Ezek után nem volt kedvem beszélgetni. De az az igazság, hogy Unatkoztam, a húsz perc úgy tűnt, mintha egy örökkévalóság volna. Pár perc múlva így szóltam a sofőrömhöz:

- Unatkozom. Beszélgessünk!

-------------------------------

Jajj bocsánat emberek, hogy eddig nem hoztam részt, csak idáig Schularbeitokat írtunk és nagyon kellett rájuk készülni. Ma írtuk az utolsót, így már fel tudtam tölteni a következő részt:)))) Ha tetszett, nyomj egy vote-ot <3

Fanna