친위대 - Testőr /Yoo Youngjae ff. ✅

열한 번째

Teltek-múltak a napok. Youngjae kezdi már elfogadni a tényt, hogy Daehyun nincs többé. A gyűrűt, amit Dae rám hagyott, azóta is viselem mintegy medálként a nyakláncomon.
Egyik nap két férfi hangjára ébredtem, akik épp veszekedtek. Az egyik hangot már jól ismertem, de a másikat még nem tudtam beazonosítani. Résnyire kinyitottam az ajtóm és kíváncsian figyeltem a történéseket. Nagy meglepetésemre Himchan volt az. A két srác a konyha két végében állt egymással szemben.

- De a te hibád! Ha nem késlekedtél volna, talán még meg tudtad volna menteni!
- Értsd meg, hogy nem tudtam gyorsabb lenni!
- Dehogynem tudtál! De neked sokkal fontosabb önmagad sajnáltatása, mint a barátaid! Az egyik legjobb barátomat veszítettem el, érted?! - mondta Chan magán kívül. Fura, üveges tekintettel nézett Youngjae felé.
- Szerinted én nem? Szerinted én nem veszítettem el? Ő már a testvérem volt! Szerinted direkt akartam, hogy meghaljon?
- Nem tudom, de azt igen, hogy az önsajnáltatásod miatt került ebbe a helyzetbe!
- Csak engem védett, nem fogod fel?
- Nem bírom felfogni és képzeld, azt sem, hogy ekkora önző vagy! - könnyek szöktek a szemébe.
- Ne ordibálj, mert Hwasa alszik! És honnan szedsz ilyen baromságokat?
- Fogd be! - mondta Himchan, majd előhúzta a fegyverét.

Lefehéredtem, közbe kellett lépnem.

- Himchan...hát te? Mit csinálsz? - álltam meg a szobám előtt.
- Hwasa, maradj ki ebből. - utasított és lehúzta a kakast a pisztolyon. Megrémültem és közéjük álltam, hogy kizökkentsem Chant ebből az egészből.
- Himchan.. ne csinálj hülyeséget! - mélyen a szemébe néztem megpróbálva azt, hogy talán így lenyugtatom. A velem szemben álló srác könnycsatornái jobban megindultak, a keze megremegett, már nem tartotta olyan magabiztosan a fegyvert.
- Kérlek.. tedd le a pisztolyt.. - a fél kezével már a könnyeit törölgette.
- Nem bírom tovább! - mondta kétségbeesetten és leült a földre.
- Ezt add ide. - halkan beszéltem hozzá és kivettem a kezéből a pisztolyt. A legfurcsább az, hogy már nem ellenkezett. Felhúzta a lábait és átkarolta őket, majd ráhajtotta a fejét és zokogott.
- Mi a faszom volt ez? - mondta Jae. Még mindig a nem rég ért sokk alatt állt.
- Youngjae.. most ne. - néztem rá, majd újból Himchanhoz fordultam.
- Miért csináltad ezt? Hm? - igyekeztem olyan hangnemben beszélni hozzá, hogy valahogy lenyugtassam. A vállára tettem a kezem.
- Én.. nem tudom.. én csak.. - végre nem bújt el, hanem felnézett rám és törölgette a könnyeit.
- Mi van itt a karodon? - magamhoz húztam és jobban szemügyre vettem. - Himchan, te be vagy lőve? - szomorúan néztem rá.
- Mi? - nézett bambán hol rám, hol a pisztolyra.
- Honnan szerezted a szert? - az arcát a tenyerembe fogtam. - Himchan kérlek..
- Egy.. díler ismerősömtől.
- És ez miért jó?
- Mert segít lenyugodni.. Te nem tudod, mióta használom ezt.. - eltolta a kezeim.
- Nem érdekel, mióta drogozol! Hagyd abba! Komolyan képes lettél volna megölni Youngjae-t úgy, hogy nem is vagy rendesen magadnál? Ő is ugyanúgy a legjobb barátod, nem? Azért, mert egyet elveszítettél, elveszítenél egy másikat is? - Himchan csendben hallgatta a mondandómat. - Végiggondoltad ezt rendesen?
- Nem..
- Akkor..? Szerinted mi lett volna, ha őt is lelövöd? Tisztában vagy a következményekkel?
- Nem! - erre elkezdett zokogni.
Megesett rajta a szívem. Túl sok volt neki ez a nyomás. Ő az egyik leginstabilabb lelkiállapotú tag a bandában.
- Elviszünk a bázisra, jó? Nyugodj meg. - Himchan válaszként csak bólintott.
Beültünk Youngjae autójába. Ő a volánnál ült, Chan és én pedig a hátsó ülésen. Utóbb említett csak bambán tekingetett ki az ablakon a kisujján lévő körmét rágva. Jae hátra-hátrapillantott hol rám, hol barátjára. Amikor megérkeztünk, Himchan gyorsan kiszállt a kocsiból, de mielőtt még belépett volna az ajtón, így szólt:
- Ne haragudjatok, hogy kellemetlenséget okoztam nektek.. - ezt a mondatot inkább Youngjae-nek szögezte, mint nekem. Jae valami "nem baj" félét motyogott válaszként. Én viszont szorosan megöleltem.
Azt hittem, hogy az egész banda tagjai közül a testőröm fogja a legkevésbé megemészteni a történteket. De tévedtem. Most jelen pillanatban mindenki instabil lelkiállapotban van.

#####

Estefelé úgy gondoltam, kiülök egy kicsit levegőzni, elgondolkodni a ma történt eseményeken. De a tervem meghiúsult, ugyanis Youngjae már kint ült pizsamában és köntösben az egyik napozóágyon egy pohár bort tartva a kezében. Valamin nagyon elmélkedhetett, ugyanis az mutatóujjával a pohár peremén körözött.

- Óh, hát te is itt vagy? - szakítottam félbe a gondolatmenetét, majd leültem a mellette lévő napozóágyra.
- Mi? Ja igen. - válaszolt kissé elbambulva.
- Min agyaltál ennyire? - törökülésben ültem és felé fordultam, hogy minden figyelmem neki tudjam szentelni.
- Semmin..
- Szóval min?
- Csak Himchanon. - felsóhajtott - Meglepett ez az egész. - még mindig nem nézett rám, majd kortyolt egyet a vörösborból.
- Engem is, megmondom őszintén. Te tudtad, hogy drogozik?
- Be kell vallanom valamit. Mindegyikünk használta és nem csak egyfajtát. Csak Himchannak megmaradt, mi pedig alábbhagytunk vele. Amúgy kérsz bort? - félmosolyra húzta a száját.
- Nem, köszi. Soha többet nem iszok alkoholt, főleg nem veled!
- Jól van, akkor több marad nekem! - a félmosoly még mindig nem fagyott le az arcáról. Végre valami érzelem, ami Daehyun halála óta megjelent az arcán. Hiába volt már kint sötét, hisz augusztus vége felé kilenc körül már sötét van,- és éjfél felé járhatott az idő- de mégis tökéletesen látni lehetett, milyen kedvessé is tette őt ez a halovány mosoly, amit már nagyon régóta próbálok kihúzni belőle.
Lefeküdtem a napozóágyra, majd a gondolataimba merülve bambultam magam elé, míg el nem nyomott az álom.

Reggel a napvilágra ébredtem fel. Hiába volt tetővel fedve a terasz, mégis vakító volt a hirtelen világosság a szememnek. Kint aludtam az udvaron. Mikor már jobban magamhoz tértem, észrevettem, hogy egy idegen takaró volt rajtam, jobban mondva egy köntös. Youngjae betakart a köntösével éjszaka. Az orromhoz emeltem a kockás ruhadarabot, majd mélyen beszívtam a Jae-illatot. Nagyon kellemes, férfias tusfürdő és öblítő illatú volt. Pár perc múlva rávettem magam, hogy kikászálódjak az "ágyamból" és bevánszorogjak a házba. Felvettem magamra a köntöst, majd bementem megkeresni a tulajdonosát. Youngjae épp a konyhában tevékenykedett a pizsamának szolgáló pólójában és rövidnadrágjában, ergo nem olyan régen kelhetett ő is.

- Jó reggelt!
- Jó reggelt, Hwasa!
- Köszi a köntöst. -
- Óh igazán nincs mit! Fáztál az éjszaka.
- És te nem?
- Már említettem, hogy nem vagyok fázós - mondta halványan mosolyogva. Eszembe juttatta azt a bizonyos éjszakát, ami örökre a mi kis titkunk marad.
- Igaz.. mit csinálsz? - kérdeztem, mivel épp valamit kavart egy tálban.
- Reggelit, majd meglátod, addig ülj le.

Úgy is tettem, majd nem sokkal később elém rakott egy nagy tál Jimjibangot és leült velem szemben.

*********
Ne haragudjatok a sok késésért:( de még egy szomorú dolgot kell közölnöm: már csak az epilógus fog következni. Remélem nem volt olyan értelmetlen ez a rész sem és ha tetszett, tudod mi a dolgod😉❤

Fanna^^