친위대 - Testőr /Yoo Youngjae ff. ✅

세번째

Nagyon nagyon nagyon sajnálom, hogy nem folytattam egy ideje már ezt a könyvem:( de mentségemre legyen mondva, hogy ÖTÖS LESZEK UNCO-BÓL!! Amúgy.. még csak most kezdenek jönni az izgalmak. Eddig nagyon unalmas és ezt nézzétek el nekem.. Már aki elolvasta idáig. Ha tetszett, el ne felejts a csillagra bökni! Köszii❤

- Unatkozom, beszélgessünk! - ajánlottam fel neki a lehetőséget.
- És ha én nem akarok?
- Muszáj lesz. Össze leszünk zárva pár hónapig, nem szeretek idegenekkel egy helyen lenni. Úgyhoooogy meg kell, hogy ismerjük egymást.
- De ha nekem nincs kedvem beszélni?
- Akkor az otthoni nyugalmat fogom megtörni. Na kérdezz valamit!
A szemét forgatva egyezett bele.
- Mikor jön rád a beszélhetnék? Csak mert.. fel kell rá készülnöm, hogy valamivel csendben tartsalak. - bunkó.
- Nagyon vicces. De nem lehet kiszámítani. Mindig beszélek és sokat. Csak este hagyom abba.
- Király. - mondta fájdalmas arccal.
- Na most én kérdezek. Milyen időközönként fogsz engem felügyelni?
- Ne aggódj, nem leszünk egész nap összezárva kettesben.
- Óh értem. Akkor megint tölthetem egyedül unalmas napjaim.
- Nem, mert nem lehetek annyira sok ideig távol tőled. Ha meg muszáj, magammal kell, hogy vigyelek. Mennyi ideig ülsz a gép előtt?
- Folyamatosan. De nem chateléssel töltöm az időt, mert nincsenek barátaim, hanem olvasok, filmet nézek, könyvet írok vagy esetleg játszok...
- Te szereted a videojátékokat? - pillanatra rám emelte a tekintetét.
- Igen, de nem nagyon tudok velük játszani. Viszont tetszik az animációja. Miért, te?
- Én kiskoromban videojáték tervező akartam lenni. De anya azt mondta, hogy ez hülyeség és felhagytam ezzel az álommal. Így lett belőlem kém. Itt viszont legalább igazi fegyvereket használhatok és élőben lőhetem le az embereket. Nem egy szép szakma, de az elnökért bármit, nemde? - amíg a játékokról beszélt, csillogott a szeme. De ahogy ehhez a témához értünk, azonnal komor tekintettel figyelte az utat. Olyan szomorú lett, hogy megesett rajta a szívem. Talán legbelül mégis vannak érzései..
- Akkor azért csak nem lett annyira rossz a végkimenetel.. úgy értem, azért szereted a munkádat, nem?
- Őszinte leszek, egyre jobban utálom.
- Miattam?
- Nem. Ez egy hosszú történet. Mi pedig megérkeztünk.
Megálltunk egy kis kertes ház előtt. Egész szép kis ház, nem olyan feltűnő, mit mondjuk az elnöki lakáj. És ez tetszett meg nekem benne. Beléptem a házba, majd körülnéztem; nagyon szép belülről is, letisztult és ráadásul világos színekkel volt színezve a fal. Volt itt minden: két hálószoba, egy nappali, kis konyha és a bejárat mellett a fürdőszoba.

 A holmijaink a nappaliba voltak lerakva, úgyhogy volt lehetőségem kiválasztani a szobám. Mind a kettő ugyanakkora volt, de az egyikben több ablak volt, így arra esett a választás.

Mielőtt rendezkedni kezdtem volna, kimentem a ház udvarára is. Biztos jár ide valamilyen kertész, mert a kert egyszerűen gyönyörű, szépen rendbe van tartva. A szomszéd házak is hasonlóak voltak a miénkhez. Ez egy apartman kerület.

Három óra pakolás és takarítás után - amibe Youngjae is besegített - leültem a bézs színű kanapéra és a töltőre raktam a laptopom. Nélküle nem megyek sehová. Épp a wifit próbáltam feltörni. Igen, ennyire nincs életem: jelszavakat török fel. Nem olyan nehéz ez, csak kell hozzá egy kis matektudás és a hack-kódok ismerése. Youngjae is leült mellém a telefonjával a kezében.
- Mi a wifi jelszó?
- Előbb kérdeznék valamit! - úgy helyezkedtem a kanapén, hogy felé forduljak és a fejem a háttámlának tudjam támasztani.
- Kímélj meg!
- Nem, mert engem érdekel és még nem ismerlek eléggé: van barátnőd? - nem, mintha szeretnék tőle akármit is, csak érdekel a téma. Biztos van oka, hogy ennyire fekete, komor alak lett. A kérdésem hallatán viszont az arcán annyi érzelem sem látszódott, mint amit eddig láttam tőle.
- Ez egy bizalmas dolog. Nem rád tartozik.
- De engem nagyon izgat ez a dolog! Légyszi mondd el!
Youngjae felsóhajtott. Maga elé nézett, majd egy pillanattal később újra rám.
- Mi a wifi jelszó? - kérdését már halkabban, de ellentmondást nem tűrő hangon tette fel. Kezdtem felidegesíteni. Úgy érzem, élvezetes pár hónapnak nézünk elébe.
- wizapartm2909. Kisbetűvel.
- Te most csak ugratsz?
- Miből gondolod, amikor még meg sem próbáltad?
Youngjae meglepve nézett a készülékre, amikor elfogadta a beírt kódot. Nem értem, mit hitt? Hogy hülyéskedem?
- Köszönöm...
- Szívesen. Most már válaszolhatsz a kérdésemre.
- Ajjh nem, nincs.
- Miért?
- Fejezd be! Válaszoltam a kérdésedre, nemde?!
- De miért nincs?
- Hagyjuk ezt, jó? Nem akarok erről beszélni. Miért, neked talán van?
- Csak volt. - ha ő nem, majd én megnyílok - Ő volt nálunk a kertész. Akkor voltam 18 éves. Az egyetemi tandíj miatt dolgozott itt és azon a nyáron pont hozzánk került. Emlékszem, sokat találkoztunk titokban. Mindig kimásztam az ablakon, Hyunseung pedig ott várt rám. Egyik éjjel feljött hozzám és ő vette el a szüzességemet is. De aztán apámnak feltűnt, hogy mostanában egyre többet mozdulok ki a szobámból, hogy "sétáljak". Rájött, hogy titokban találkozgatok a sráccal és emiatt én szobafogságot kaptam, Hyunseungot pedig megkerestette és elbeszélgettek.. Azóta senkim sincs, az egyetlen barátom ő volt. Azóta védet apám még jobban. Velem egyidős volt, napbarnított bőrrel és gyönyörű sötétkék szemekkel. Pedig az nagyon ritka Koreában. - talán túlságosan is belemerültem a nosztalgiázásba.
- Korea nem létezik. Csak Észak és Dél. - nem értettem, miért mondja ezt. Vagy talán csak megártott neki ez a sok politika. - és amúgy apád nem azért védet, mert elmászkálnál. Azért is, de a legfontosabb: a fentiek tudnak rólad és pont ez a probléma. És amúgy hihetetlen, hogy mennyi bizalmas információt bírsz kiadni magadból ennyi idő alatt.. Miért mondod el ezeket nekem?
- Mert azt hittem, hogy legalább te.. a barátom vagy. - Tudom, ez gyerekesen hatott, de ha egyszerűen ez az igazság!
- Jó.. De azért máskor ügyelj arra, hogy milyen dolgokat adsz ki magadról!
- Miért, talán visszaélnél vele?
- Nem, mert nem vagyok ilyen. Nekem a munkámhoz hozzátartozik a titoktartás.
- Az meglehet. De most te jössz.
- Mondtam már, hogy attól féltem-mielőtt az ügyet még elvállaltam volna-hogy egy tízéves kislánnyal kell majd játszanom? Na, te sokkal rosszabb vagy. - ezen muszáj volt nevetnem
-  Egyébként nekem is volt valakim, de ő szakított velem. Volt egy ügy, amibe az ő bátyja is beleesett.. Az északiak besúgója volt. Nekem pedig az volt a feladatom, hogy iktassam ki. Ezzel az volt a baj, hogy kérlelt, hogy ne tegyem ezt. De nem tehettem mást, hisz akkor nem a saját érdekemet kellett néznem, hanem az országét. Könyörgöm, ötvenmillió ember életét nem fogom kockáztatni magam miatt! Szégyen vagy nem, megtettem. Azóta pedig nem képes megbocsátani nekem. De legalább ez az ötvenmillió ember gondtalanul élheti tovább ártatlan kis életét.
- Hihetetlen. Már értem, miért nem akartál róla beszélni.
- Hát ezért. De te azért is tudni akartad.
- Ne haragudj..
- Most már mindegy. Inkább azt mondd meg, hogy tudod-e kezelni a pisztolyt.
- Még életemben nem fogtam igazit a kezembe.
- Akkor itt az ideje.
- De minek? Te egyedül nem tudsz engem megvédeni?
- Nem erről van szó. Hanem ha neadjisten szükség lenne rá, tudd kezelni a fegyvert. Öltözz valami kényelmesebb ruhába; megyünk a lőtérre!

Ha lehet ilyet mondani, még jobban meglepődtem. Talán túlságosan is a szívére veszi a munkáját. Hihetetlen, hogy mit tartogat még mélyen legbelül ez a sötét, komor alak. Mert igen..

Neki is van szíve..