친위대 - Testőr /Yoo Youngjae ff. ✅

네번째

Hello embik, nyugodtan kövezzetek meg, hogy ennyit késtem vele:( DE most már itt vagyok!
Ha tetszett, tudod, mi a dolgod!
😘😉

-----

Youngjae betartotta a szavát és valóban elvitt a lőtérre. Egy nagy elkerített részhez értünk, ahol fel voltak sorakoztatva a különböző céltáblák. Nagyon messze voltak kitéve.

- Használtál már valaha fegyvert?
- Úgy nézek én ki? - néztem a kezében lévő pisztolyra.
- Jó. Akkor kezdjünk valami könnyebbel.

Egy polchoz lépett, majd elvette az egyik fegyvert.
- Először ezzel próbáljuk meg. Ez egy Magnum Defender. Kezdőknek.
- Miben különbözik a többitől? Ugyanúgy néz ki, mint a tied - böktem az oldalán lévő fegyverre.
- Annyi a különbség, hogy a tied nem rúg annyira vissza. És az enyém egy Ruger P94-es.

Bárcsak érteném, hogy mit hadovál itt össze-vissza!

Youngjae elmagyarázta, hogy hogy kell megtölteni és hogy hogyan kell használni. Majd azt is, hogy hogyan álljak be.

- Képzeld azt, hogy előtted van egy négyzet. A bal lábad a bal felső, a jobb lábad a jobb alsó sarokba tedd. - Be is álltam az én elképzelt kis négyzetkém sarkaira, de nem volt elég megfelelő a két lábam távolsága, és ennek hangot is adott. - Nagyobb terpesz! - mondta semleges hangon, majd egyik lábával széttolta a két végtagomat egymástól.
- Ne mászkálj a lábam között! - rivalltam rá pironkodva.
- Akkor meg állj be úgy, ahogy kértem. Kicsit dőlj előre. - megfogta a vállaim és "beállított". Úgy éreztem magam, mint valami baba, aminek hajlítgatni lehet a végtagjait.
- Célra tarts! Lő!

Eleinte nagyon remegett a kezem, ezért sok lőszert pazaroltam el és lőttem a már nem használatos gumiabroncsokba. Mert igen, a lőtér gumiabroncsokkal volt körberakva, hogy oda fúródjanak az elvétett golyók. Ez így ment egy darabig, végül egész jól belejöttem a pisztoly használatába. Bár még mindig nem tudtam annyira megkülönböztetni a fegyvereket egymástól, de az jelen pillanatban nem számított. Tudom használni és kész.

Ahogy hazamentünk, Youngjae nekilátott valamit főzni. Kimbap-ot készített, ami igencsak finomra sikeredett! Nem hittem volna, hogy pont Ő tud főzni, de most már ezt is tudom róla, így kevesebb a veszélye annak, hogy felgyújtom az apartman konyháját. Mert ha én nekilátok főzni, abból nem lesz köszönet.

Két hónappal később

Hihetetlen, milyen gyorsan eltelt ez a két hónap. Majdnem három. Ezalatt semmi értelmeset nem csináltam. De legalább Jae-nek köszönhetően megtanultam rendesen használni a fegyvert és még egy pár konyhai trükköt is. Sajnos nem sok érzelmet tudtam belőle kicsalni, csak nagyon ritkán mosolygott, hiába próbálkoztam. Amikor sikerült, az vagy akkor történt, amikor filmet nézett, vagy pedig akkor, amikor bénáztam valamit. Hmm.. úgy érzem gyakrabban kéne bénáznom..

Youngjae ennek ellenére unalmas társaság. Semmit nem beszél magáról, mindent nekem kell kihúzni belőle. Sosem fog rendesen megnyílni. Ezért azon leszek, hogy minél jobban az idegeire menjek. Egyszer fel is törtem a telefonját és megnéztem a galériáját. Nem csinál sok képet, de fent van a közösségi oldalon, ahol azért van egy pár. Meg a barátaival is. Volt ott rajta valamilyen Daehyun meg Jongup, a többire nem emlékszem. Amikor Jae meglátta, hogy mit csinálok, eléggé lecseszett.. De mint mondtam, fel akarom idegesíteni.

Május közepén járunk, mindjárt nyár lesz. Már így is szokatlanul nagy a hőség, ezért úgy döntöttem, úszom egyet. Még szerencse, hogy az apartmanhoz volt medence is, legalább a nyáron nem fogok unatkozni. Nyugi Hwasa, csak októberig kell kibírnod, utána lesz az új elnökválasztás és vége ennek az egész herce-hurcának.
Csak szépen, nyugodtan róttam a köröket, amikor megláttam valakinek a lábát szemmagasságban velem. Felnéztem és a tulajdonos Youngjae volt. Kérdőn néztem rá.
- Most hívtak. Az apád beszélni akar veled. Mindjárt videóhívásban van. - Ó, Youngjae, hogy tudod ilyen semlegesen kiejteni a szavakat?!
- Ajj, ne már! Nem ér rá később?
- Nem, mert azt mondta, hogy nagyon fontos. - Azzal felém nyújtott egy törölközőt. Csak felsóhajtottam, majd kimásztam a medencéből és magamra tekertem a száraz anyagot.

- Miért nézel? - fordultam felé, így pont elkaptam a pillantását, ahogy a lábaim figyelte.
- Nem nézlek. Menj! - Utasított.

Úgy is tettem, bementem a nappaliba és leültem a kanapéra. A törölköző nagy volt, így nem lett vizes az ülőalkalmatosság.

- Utólagos engedelmeddel bekapcsoltam a géped, mert mondták, hogy azon fog keresni. - közölte.
Nem sokkal később már hívott is.
- Szia apa! - mosolyogtam rá halványan.
- Szia Hwasa, hogy vagy?
- Én megvagyok, és te? - a térdemre könyököltem és úgy figyeltem a monitort.
- Én annyira nem. Egy nagyon fontos dolgot kell megbeszélnünk. Emlékszel még Eunhyuk úrra?
Eunhyuk úr országgyűlési képviselő és apám legjobb barátja. A balesetemről és az "életben maradásomról" csak ő tudott (most már) Youngjae-n kívül.
- Igen emlékszem rá. Miért?
- Találkozót kért. - felsóhajtott. - Azt mondta, szeretné, ha megjelennél a bálon, amit szervez. Ennek annyira nem örülök, hisz sok más politikus is ott lesz, akiknek fogalmuk sincs rólad. És még ki tudja, kik. Örülne ha részt vennél, én meg örülnék, ha maga is részt venne és vigyázna a lányomra! - Ezt a mondatot Youngjae-nek szegezte, aki felkapta a fejét. Nagyon meglepődött, de bólintott. Direkt nem ült le mellém, csak a falnak támaszkodva állt, mert gondolom nem akarta, hogy apám azt higgye, hogy az egyik embere "vonzódik" a lányához. Hmm.. hát Jae, azt hiszem, minket ez a veszély nem fenyeget.
- Mikor is lesz pontosan? - érdeklődtem.
- Szombaton, azaz két nap múlva. El ne késsetek. Héttől kezdődik. Ott legyetek!
- Rendben! - bólintottam unottan.
- Viszont nekem most mennem kell, még lesz egy megbeszélésem. Szia lányom, viszontlátásra, öhm..
- Youngjae. Yoo Youngjae, uram.
- Youngjae. Viszontlátásra.
- Viszontlátásra.

Azzal kijelentkezett. Nem akarok menni ezzel a búval baszott néma emberrel sehova! Bár nem csak ő tehet róla, hisz bálba sincs kedvem menni! De most az egyszer kibírom...