Lehajtom fejem, várom az álmot
Várom az álmot mi tudom, sosem jön el
Forgok jobbra, balra, elsőre és hátra
Nem használ a visszaszámlálás
Nyitom a szemem, már nyúlok a polc felé
De kezem félútom megreked
Elernyedve zuhan le a paplan felületére
Nem lehetek újra gyenge
Egy szertől függő lenni tudom milyen
Nem tudsz leszokni egykönnyen
Most mégis inkább bámulok a sötétbe
Mint hogy egy újabb káros szenvedélyem megszülessen
YOU ARE READING
Továbbadom neked-/End/-
Poetry/Hirtelen felindulásból újra feltöltöttem/ -nem igazán néztem rá a helyesírási hibákra, ezért elnézést is kérek. -Megosztom veled verseim folytatása- (már nem elérhető a profilomon) "Olyan könnyű volt mást mutatni, oly könnyű volt úgy élni, de most...
