A "mi a baj" kérdésre már ösztönösen a "semmi" választ adni
Mert ez a legkönyebb
A látszatot adni, hogy minden oké, minden király
Miközben magadban realizálod a valódi állást
Pontokba osztanád a valóságot a látszat helyett
De nem teszed, mert az már tényleg túl valóságos lenne
Ami már nem tetszene, nem hogy neked, de senkinek
Sokan nem fogadják el a valóságot, közülük néha én sem
És kérlek ne néz így rám, mert tudom néha te sem
Keserű szájízzel elismerem, hibáztam...jó sokat...végülis ki nem?
De szívemre tett kézzel bevallom, próbálok jót tenni
Néha segítek, ha nem vagyok már eléggé kiégve
Lekisegélyt, kaját adok, mert csóró koleszosként sajnos már csak ezt adhatok
És valahogy még most sem értem az embereket,
Kell a magány de kell a tömeg
Kell a szeretet de hozzá jár a gyűlölet
Magas ez gondolatmenet nekem
A már 17 évemmel tudom, nem lettem bölcsebb, sem érettebb
Még gyerekes vagyok és szelburdi
A komoly oldalam pedig elküldtem aludni
Így már nem ismerkedem Mértékkel
Pedig barátok voltunk...egy jó darabig
Szeretek élni, és ez nem változik
Mert minden szar ellenére tudom hogy jön még rosszabb is
Minden csak egy bukkanó, amin át kell huppani
De elég ha az árokban kötsz ki, ott is tudsz aludni
أنت تقرأ
Továbbadom neked-/End/-
شِعر/Hirtelen felindulásból újra feltöltöttem/ -nem igazán néztem rá a helyesírási hibákra, ezért elnézést is kérek. -Megosztom veled verseim folytatása- (már nem elérhető a profilomon) "Olyan könnyű volt mást mutatni, oly könnyű volt úgy élni, de most...
