Tudom hogy ez se fog összejönni,
eddig mindent, mindig elbasztam és ez is biztos elfogom
Ennek az új történetnek nem lesz happy end a vége.
Előre tudom a végkimeneteleket.
Reménykedem, elképzelem, álmodok és várok,
majd nagyot koppanok a szürke aszfalton, taknyomban, nyálamban és a véremben.
Mert én már csak ehhez értek, koppanok és kopogok.
Kopogok azon a kutva ajtón mert meg reménykedem hogy mögötte áll valaki.
Reménykedem hogy nem csak egy pár órás beszélgetés voltam neki.
Reménykedem hogy nem fogok elveszíteni a barátaimat sorban.
Pedig már elvesztetem, vagy ők vesztettek el engem?
Ki tudja?!
Reménykedem, még mindig kibaszottul reménykedem hogy apám nem lesz nagyobb fasz, hogy nem akasztja ki anyámat már huszadjára egy napban.
Még reménykedem, de nem értem minek
"A remeny hal meg utoljára"
A nagy faszt
Ő hal meg elsőnek aztán viszajön mint a pasi aki kidobott mert nem volt jó a szex, de most kellesz mert nincs kit megdöngessen.
Hiú reményket állít aztán otthagy, te meg hülye vagy mert aláattad a lovat.
És még mindig retkesül reménykedem,
Reménykedem hogy a holnap nem lesz szar, hogy nem fogok újra, fél évután a pengéhez nyúlni.
Reménykedem, hogy ezt nem fogom elcseszni.
Mert már csak ez marad nekem...
Mert ez maradt nekem?!
Dehogy csak ez maradt nekem!
De tudod,megsúgom, reménykedem hogy nem visz el tüdőrák vagy a máj károsodás, mert mostanában a remény miatt szennyezem a testem.
Mondtam már?
Utálok reménykedni.
YOU ARE READING
Továbbadom neked-/End/-
Poetry/Hirtelen felindulásból újra feltöltöttem/ -nem igazán néztem rá a helyesírási hibákra, ezért elnézést is kérek. -Megosztom veled verseim folytatása- (már nem elérhető a profilomon) "Olyan könnyű volt mást mutatni, oly könnyű volt úgy élni, de most...
