Látod az árnyakat a szememben?
A sötét felhőket a kék égen?
Én látom őket
Látom minden egyes pillanatban
Minden elnem mondott szóban
Minden ki nem mutatott érzésben
Te vajon észrevetted az írásomban
Látod vajon a változást?
Mert én igen
Érzem minden másodpercét
A változás szelét, mintha szerepet cserélnél
Ki láthatja még rajtam?
Vajon ki ismeri fel ezt az arcomon?
Te ott, ha rámnézel! Mondt mit látsz?
Önmagad, vagy csak egy különc lányt a sablonok között?
Te vajon látsz engem?
Mert én látlak téged
Látom magam, mintha nem én lennék
S mégis én vagyok
YOU ARE READING
Továbbadom neked-/End/-
Poetry/Hirtelen felindulásból újra feltöltöttem/ -nem igazán néztem rá a helyesírási hibákra, ezért elnézést is kérek. -Megosztom veled verseim folytatása- (már nem elérhető a profilomon) "Olyan könnyű volt mást mutatni, oly könnyű volt úgy élni, de most...
