Ugyan azokat a hibákat követem el, újra s újra. Hiába próbálkozom, hiába küzdök, ugyan oda jutok, oda ahol most vagyok újra. Nem akartam megtenni, nem, pedig ott volt a késztetés, mindig is ott volt. Jól éreztem magam, végre nevettem teljes szívemből s mégis egy pillanat, egy csettintésre való idő alatt szertefoszlott minden. Oda csöppentem bele a közepébe ahol a hajóm süllyed de küzd a partra jutásért. De most? A part messzebbre került pedig már egy karnyújtásnyira volt. Újabb lékek keletkeztek a hajómon s már csak a fedélzet látszik s én, ahogy kétségbeesetten nézek az egyre távolodó part felé. Oly közel volt, s most, mégis oly távol. Hittem benne, hittem, hogy törött rozoga hajóm eléri a partot, hittem benne de úgy látszik nem volt elég...
ESTÁS LEYENDO
Továbbadom neked-/End/-
Poesía/Hirtelen felindulásból újra feltöltöttem/ -nem igazán néztem rá a helyesírási hibákra, ezért elnézést is kérek. -Megosztom veled verseim folytatása- (már nem elérhető a profilomon) "Olyan könnyű volt mást mutatni, oly könnyű volt úgy élni, de most...
