Ma nemejtek könnyeket, s mégis érzem arcom grimaszba torzul a várja őket
Azokat a sós csíkokat mik végigszántanák kerek arcomat
Halkan zokogok fel s érzem valami eltört bennem
Eltört
Eltört
Reccs
Hallom a roppanás hangját a fejemben
Elfogytak a könnyeim, nem sírok többet
Csak várom a megnyugvást de feladam s cselekszem
Cselekszem s olyat teszekamit egy éve nem
"Egy éve nem"
Ezt ismételgetem magamban de mégis
Az adrenalin megtölt, felpörget
Őrülten mosolygok rá véres kezeimra, az ezközre a kezemben
Bizsereg, ég, húzódik, fáj
De én mosolygok
Oly régen éreztem
Oly régen
Már lassan el is felejtettem milyen érzés is volt
Halkan nevetek f a sötétben
A hango a fejem tiltakozva kiálltanak
ÁJJ LE!
Kezeimmel szorítom össze a fejem, s tovább nevetek, halkan a sötétben egy tébolyult látszatát keltve
Csak én vagyok, én és nem ők
Ők akik szintén én vagyok
Ők akikkel nap mint nap takarózom
Mikor is voltam igazán kint?
Kint a fényen? Mert már nem emlékszem
Csak a sötétre az éjszakára
Hogy is felejthetném el?
Hisz belőle táplálkozom...
KAMU SEDANG MEMBACA
Továbbadom neked-/End/-
Puisi/Hirtelen felindulásból újra feltöltöttem/ -nem igazán néztem rá a helyesírási hibákra, ezért elnézést is kérek. -Megosztom veled verseim folytatása- (már nem elérhető a profilomon) "Olyan könnyű volt mást mutatni, oly könnyű volt úgy élni, de most...
