Egy néma sikítas a négy fal közti szobában
A csend belengi már a fehér teret
Hideg s kegyetlen volt a gyilkos
A szoba szereplője a földön fekszik
A nedves csíkok a fehér arcát ölelik körbe
Egy öszetört váza a padlón egy csepp vér a szőnyegen
A fekete haj szinte elterül a fehér takarón
Kerekded arc belesimul a puha tárgyba
Az élet már elszállt a kék szemekből
Kár e szende gyöngyért
Egy hibát vétett s így végezte
Az élet kegyetlen
VOCÊ ESTÁ LENDO
Továbbadom neked-/End/-
Poesia/Hirtelen felindulásból újra feltöltöttem/ -nem igazán néztem rá a helyesírási hibákra, ezért elnézést is kérek. -Megosztom veled verseim folytatása- (már nem elérhető a profilomon) "Olyan könnyű volt mást mutatni, oly könnyű volt úgy élni, de most...
