Elmúlik, tudom hogy elmúlik egyszer a fájdalom amit a mellkasomban érzek
A sorítás, a szúró égető érzés
Mert már tudom, órdítanom kell
És órdítok
Hangom zeng, tovaszáll a szélben,
vízhangzik,
kietlen minden
Csak állok a mezőszélen,
a már kiatposott köves úton
Egyedül
Egyedül vagyok a villág ellen
Egy olyan utat járva mit már előttem megjártak
Utálom, utálom ezt.
Nem akarok sablon lenni.
A saját utamat akarom járni.
Tajtékzok,már sikítok
Majd csend s végleg lelépek az köves útról
ESTÁS LEYENDO
Továbbadom neked-/End/-
Poesía/Hirtelen felindulásból újra feltöltöttem/ -nem igazán néztem rá a helyesírási hibákra, ezért elnézést is kérek. -Megosztom veled verseim folytatása- (már nem elérhető a profilomon) "Olyan könnyű volt mást mutatni, oly könnyű volt úgy élni, de most...
