Egyszer elmúlnak az álmatlan éjszakák
A sötét fájdalmas kín
A véres kés emléke a bűntudat érzése
Nem tuhatod hogy te voltál
Nem tudhatod hogy itt voltál
Nem emlékszel a sötétség elvette az eszedet
Mindent bíborvörös szín borít
Csöpög a szőnyegre
Csöpög a fehér bojhos szőnyegre mint annyira szeretsz
Pánik keveredik a félelemmel
Hadonászol a forfatod a fejed
Nem találod a személyt ki a földön hevert
Megtorpansz s meglátod magad a tükörben
Szíved fölött lyuk tátong
Saját magad gyilkosa lettél
CZYTASZ
Továbbadom neked-/End/-
Poezja/Hirtelen felindulásból újra feltöltöttem/ -nem igazán néztem rá a helyesírási hibákra, ezért elnézést is kérek. -Megosztom veled verseim folytatása- (már nem elérhető a profilomon) "Olyan könnyű volt mást mutatni, oly könnyű volt úgy élni, de most...
