My sister's boyfriend [L.S.]

24.rész

Szóval miután Robert leragasztotta a kezeim és a szám,nem tudtam mit csinálni,ő viszont végig pofázott,amire sajnos nem tudtam figyelni,mert valami szabadulási tervet próbáltam kieszelni kisebb sikerrel.

-Min gondolkodsz szépfiú,amiért nem figyelsz ràm?-simította kezeit combomra.

Erre csak hümmögni tudtam,mert rohadtul leragasztotta a szám és elhúztam a lábam,ezzel jelezve,hogy engedje el.

-Fogalmam sincs mit mondtál,de biztos.-nevetett.

-És amúgy nem kell félned,csak hozzám megyünk.-"nyugtatott" meg,majd megpaskolta a combom és elvette a kezét.

Ezután már csendben maradt,hála az égnek,de csak addig,míg meg nem érkeztünk.Nem mondom,hogy közel lakik,mert kocsival majdnem húsz perc volt,de az a legrosszabb,hogy nem ismerem a környéket,így fogalmam sincs,hogy hol vagyunk.

-Most leveszem a szádról a ragasztót,de ha meg mersz szólalni,olyan büntetést kapsz,hogy megemlegeted.Értve?-suttogta.

Bólintással válaszoltam,habár még nem tudom,hogy mit is kéne csinálnom pontosan.Hallgassak rá,vagy szökjek el?

-Tudod,ha jó vagy,akkor nem lesz semmi baj.-mondta,majd egy határozott mozdulattal lehúzta a ragasztót a számról.

Visszakellett fognom magam,hogy ne adjak ki semmilyen hangot,mert eléggé fájt és égett.

-Most pedig szépen kiszállunk,a kezeidet valahogy elrejted,és nem állsz szóba senkivel.-jelentette ki és kiszállt a kocsiból.

Nekem is kinyitotta az ajtót és én is követtem példáját.

-Baszki,benn maradt a telefonom.-morogta,majd a másik oldalra ment,hogy kivegye az ülésről.

Én ezalatt az idő alatt futásnak eredtem és 'Segítség'-et kiabálva futottam abba az irányba,amerről jöttünk.Ezzel csak az az egy baj volt,hogy nem voltak emberek az utcán,akik pedig a házakban voltak,azok valószínű,hogy nem hallottak.

-Louis!-kiabált utánam Robert.

Hirtelen ötlettől fogva becsengettem egy házhoz,de sajnos egy elég lassú öreg néni házát fogtam ki.Mire kinyitotta az ajtaját,addigra Robert már vészesen közeledett felém.

-Kérem,segítsen!-könyörögtem a sírás szèlén állva.

-Jól van?-tekerte le a ragasztót a kezemről.

-Bemehetnénk?-suttogtam.

-Jöjjön.-akart bevinni,de Robert ezt megakadályozta.

-Louis,már megint elszöktél a kórházból?Megmondták,hogy ilyen sérülésekkel,nem jöhetsz még haza.-kezdett el hazudni Rob.

-Ön a hozzátartozója?-kérdezte a néni.

-Igen,a bátyja vagyok.Szegény balesetet szenvedett és megsérült a koponyája.Nem emlèkszik rám sem.-mesélte drámaian.

-Hazudik!-szóltam,de persze,hogy ezt is kimagyarázta,a néni pedig el is hitte neki.

-Ohh,remélem minél hamarabb rendbe jössz.-mosolygott rám,majd átadta az eddig általa fogott kezem Robert-nek.

-Köszöni.-mosolygott vissza Rob,majd elindultunk a háza felé.

Egy darabig csendben vitt,én pedig mozdulni sem mertem.Féltem.

-Hogy merted ezt csinálni,mikor figyelmeztettelek!?-sziszegte.

Nem válaszoltam csak a földet bámulva lépkedtem mellette.

-Válaszolj,ha kérdezlek!-rángatott meg.

-Miért vagy ilyen?-suttogtam.

-Én mindig is ilyen voltam,Louis.Nincs kedves énem,nincs kedves Robert.Mindent megjátszottam,csak azért,hogy belém szeress,ami igazából sikerült is.Ez vagyok én.-magyarázta.

-Én nem szeretlek téged.-húztam ki a kezem fogàsa közül.

-Tényleg?Nekem nem úgy tűnt.-nevetett.

-Tetszettél,de sosem szerettelek,sőt most már utállak.-tiltakoztam tovább.

-Jó,ezt a hàzamban is megtudjuk beszélni.-akarta újra megfogni a kezem,de elhúztam tőle.

-Ne èrj hozzám.-néztem rá idegesen,màr egy könnycseppnek utat engedve.

-Márpedig valahogy be kell,hogy vigyelek.-sóhajtott.

-Harry!-kiáltottam fel boldogan,mire a háta mögé nézett,ahol természetesen nem állt semmilyen Harry.

Ezt az alkalmat kihasználva két lába köze rúgtam és még fel is pofoztam,így a földön kötött ki.
Figyelemelterelés,szeretlek!

-Remélem a kulcsot a kocsiban hagytad.-mondtam gúnyosan,majd a kocsihoz futottam.

-Ennek még nincs vège!-fenyegetett meg.

Simán beszálltam és el is indultam,de fogalmam sem volt,hogy hol vagyok,csak azt tudtam,hogy távol Robert-től.Egy olyan helyen álltam meg,ahol már régi házak voltak,szerintem nem is laktak bennük,így nem tudtam kitől segítséget kérni.Újra urrá lett rajtam a sokk és már majdnem sírva hívtam fel az első embert,aki eszembejutott,Harry-t.

-Louis?Hol vagy?Már itthon kéne lenned!-vette fel.

-Robert elrabolt,d-de elszöktem és fo-fogalmam sincs,hogy hol va-vagyok.-kezdtem el a bőgést.

-Nyugodj meg,nézz körül és mondj egy utca címet,Bébi.-szólt nyugott hangon.

Lediktáltam neki egy címet ès nagy nehezen,hogy kábé merre hozott el a seggfej.A beszélgetés alatt természetesen kiszálltam a kocsijából,de nem mertem mozdulni,így inkább visszaültem,mert azt biztonságosabbnak találtam.
Hazz,siess!

Sziasztok!Laposka lett,tudom.😅
Ha esetleg tetszett akkor,egy kommenttel vagy csillaggal jeleeezd,Köszönöm.💕
-M❤