My sister's boyfriend [L.S.]

56.rész*18+*

Amint a szobámba értünk,Harry a szekrény elé ült és várakozóan nézett rám.

-Nem jössz?-nevetett.

-Olyan vagy most,mint egy kisgyerek,aki megkapta azt a játékot,amit kinézett magának,és most nagyon boldog.-kuncogtam.

-Ha téged lehet "játéknak" nevezni,engem pedig "gyereknek",akkor igen,ez így van.-nevetett.

-Nem is emlékszem,hogy láttalak-e valaha ilyen boldognak.-ültem mellé.

-Minden perc,amit veled töltök boldogság.-mosolygott.

-Milyen romantikus lett valaki.-adtam neki a szájára egy puszit.

-És csak egy puszit kapok érte?-háborodott fel.

-Előttünk az egész nap arra,hogy többet kapj.Most pedig hajtogatás van.-kezdtem neki nevetve a ruháim összehajtásának.

-Remélem erre délután is emlékezni fogsz.-sóhajtott.

-Jó a memóriám.-kacsintottam.

-Képzelem.-kuncogott,mire kicsit vállba ütöttem.

-Azért szeretlek.-csücsörített.

-Szép lenne,ha nem.-nevettem fel,majd összeérintettem ajkainkat.

-Most pedig munka van!

Így aztán 20 percen belül összehajtottuk és bőröndbe tettük a ruháim.

-A te ruháid?-kérdeztem.

-Már a kocsiban.-mosolygott büszkèn.

-És te mikor pakoltál össze,ha megkérdezhetem?-lepődtem meg.

-Reggel.Nagyon koràn keltem.-magyarázta.

-Nem vagy semmi.-kuncogtam.

-Tényleg nagyon boldog vagyok.Elképzelni sem tudod mennyire.-ölelt magához.

-Én pedig attól vagyok boldog,hogy te boldog vagy.-mosolyodtam el.

-Na gyere,vigyük le a cuccod.Minél hamarabb végezni akarok.-fogta meg a bőröndöm,majd elindultunk lefelé.

-Én ezt beteszem a kocsiba,te pedig zárd be a házat.-szólt az ajtóban.

-Rendben.-bólintottam,majd miután kimentünk úgy tettem ahogy kért.

Egy kicsit álldogáltam még az ajtóban,hisz annyi emlék köt ehhez a hàzhoz,hogy nem tudnék úgy elmenni,hogy nem idézek fel egyet sem.Tudom,hogy napiszinten idefogok járni,de már nem fogok itt lakni és a kettő azért nem ugyanaz.

-Indulhatunk?-mosolygott Hazz.

-Igen.-indultam el a kocsi felé.

Harry udvariasan kinyitotta nekem az ajtót,majd miután beültem,megkerülve az autót ő is beszállt.

-Ha hazaérünk mit csinálunk?-kérdezte miközben elindultunk.

-Elmegyünk bevásàrolni.Feltètelezem,hogy üres a hűtőd.-nevettem.

-Oké,és utána?-húzogatta a szemöldökét.

-Leülünk ebédelni.-mondtam szórakozottan.

Nagyon jól tudom,hogy mit akar hallani,de azért sem mondom ki és inkább szívom a vérét egy kicsit.

-Azután?-sóhajtott.

-Filmezhetnénk összebújva a kanapèn.-rántottam vállat.

-Mást is csinálhatnánk a kanapèn.-motyogta.