My sister's boyfriend [L.S.]

55.rész

Hétfő.Vége a hétvégének,korán kell kelni,munkába kell jönni és nagy a forgalom is.A legrosszabb nap.

-Harry,nem tudom meddig bírom még.-nyavajogtam.

-Már csak a fele van hátra a munkaidőnek.De ha ez nem boldogít,akkor képzeld el,hogy a házamban felavatjuk az ágyat.-kuncogott.

-Jézus,ne mondj ilyeneket munka közben!-temettem az arcom kezeim közé.

-Bocsi,Bébi.-mondta már nevetve.

-Ez nem vicces.-szenvedtem tovább.

-Nem,nem az.-kezdett vad fejrázásba.

-Most akkor főzz nekem kávèt,hogy kiengesztelj.-utasítottam.

-Reggel is ittál.Nem lesz ez sok?-húzta el a száját.

-Nem lesz tőle semmi bajom.-mosolyodtam el.

-Nem tudom,hogy miért nem tudsz teázni helyette.-ment sóhajtva a kávéfőzőhöz.

-A teában is van koffein.-kacsintottam.

-De a kávéban több.-forgatott szemet.

-Hazz,ez csak kávé.Nem árthat nekem.A kávé a barátom.-próbáltam viccelődni.

-Olyan barátot adok neked mindjárt.-nevetett.

-Addig örülj,míg nem iszok energiaitalt.-mondtam szórakozottan.

-Akkor inkább maradj a kávénál.-kuncogott.

Szóval kb. 5 percen belül meg is kaptam a kávémat,amit kellemesen eliszogattam,Harry pedig közben végig arról beszélt,hogy ő majd segít nekem leszokni és majd együtt teázunk reggelente.Sok sikert Hazz.Kávé nélkül nincs reggel.Aranyszabàly.
A kávé utàn szerintem pörgősebb lettem,és kaptam egy kis életkedvet is,úgy hogy elég gyorsan eltelt az idő.Meg persze Harry-t cseszegettem,lehet ezért is éreztem gyorsabbnak az idő múlàsát.

-Szerintem mehetünk.-néztem végig a tiszta pékségen.

-Végre.Alig várom,hogy lefeküdjek.-vette le a kötényét.

-Ne éld bele nagyon magad.Gyalog jöttünk,rémlik?-kuncogtam.

-Te és a gyaloglásod fog a sírba vinni.-indult el kifelé.

-Várj meg!-szóltam utána.

-Szedd a mini lábaid!-nevetett.

Miután kis tökölés után bezárta a pékséget a kezemért nyúlt,majd elindultunk.

-Hogyan mondod el Jay-nek,hogy hozzám költözöl?-kérdezte egy mosollyal az ajkán.

Igen,anyu mèg nem tudja.Tegnap nem volt alkalmam szólni neki,ma reggel pedig nem mondtam,mert előttünk volt az egész délután.

-Hát gondoltam segíthetnél.-néztem rá aranyosan.

-Felnőtt férfi vagy.Oldd meg egyedül.-rántott szórakozottan vállat.

-Most már nem is szeretlek akkor.-nyújtottam rá nyelvet.

-Mit kell tennem,hogy újra szeress?-kuncogott.

-Vigyél a hátadon.-vigyorodtam el.

-Na gyere.-állt meg és hajolt lejjebb,hogy könnyebben rá tudjak ugrani.

-Felkészülök.-álltam a háta mögé.

-Szólj,hogy mikor ugrasz.-utasított.

-Most!-ugrottam hirtelen a hátára,ő pedig ügyesen elkapott.