My sister's boyfriend [L.S.]

57.rész

Egy rövid fürdés után utunk egyből a boltba vetetett.

-Harry,írtál bevesárló listát?-kérdeztem mikor elvettük a kosarat.

-Lehet elfelejtettem,de tudom fejből.-játszotta meg a magabiztost.

-A hűtőd üres.Lehetetlen,hogy ennyi mindent megjegyezz,ami most kell.-nèztem hitetlenkedve.

-Bízz bennem,Bébi.-puszilt homlokon.

-Na kezdjük,mert jövőre sem végzünk.-kezdtem magam után húzni.

Így aztán röpke fél óra után már hazafelé kocsikáztunk,teletömött csomagtartóval.

-Kinyitom a házat és segítek.-parkolt le Harry,majd gyorsan kiszállt a kocsiból és kinyitotta a házat.

Én ezalatt az idő alatt megfogtam két szatyrot és elindultam befelé,de az ajtó előtt Hazz elvette a szatyrokat és bevitte.Ezután még ezt megtettük kétszer,majd fáradtan ültünk le a kanapéra.

-El kellene őket pakolni.-nevettem fel.

-Pihenjük kicsit.-húzott magához.

-Ennyire lestrapált egy bevásárlás?-bújtam hozzá.

-Nem vagyok bevásárlós típus.-kuncogott.

-Hát,mostantól hozzá kell szoknod.-mosolyodtam el.

-Nehéz lesz.-sóhajtott.

-Majd motivállak.-bólintottam.

-Például?-nézett érdeklődően.

-Azt majd még kitalálom.Most egy ideig úgy sem kell boltba mennünk.-nevettem.

-Az biztos.Ilyen sok kaja soha nem volt itthon.

-Pakoljunk el.Utána még lustálkodhatunk.-álltam fel.

-Gyere!-próbáltam felhúzni a kanapéról.

-Annyi minden mást csinálhatnánk helyette.-nyavajgott.

-Nem tudtam,hogy egy gyerekhez költöztem hozzá.-tettem keresztbe a karjaim.

-Pedig így van.Most pedig apuci pakolj el szépen,míg én lustulok a kanapén.-vigyorodott el.

-Két másodperced van,hogy a konyhába gyere,vagy szobafogságot kapsz,fiam.-indultam el nevetve a konyhába.

-Annyit nem ér meg.-ölelt át hátulról.

-Most akkor legyél jó kisfiú,és segíts pakolni.-fordultam vele szembe,majd egy gyors puszi után neki àlltam az ételek elpakolásának.

-Fel kellene fogadni valakit,aki elvégzi ezt helyettünk.-rázta a fejét Hazz.

-Nem fogunk azért fizetni valakinek,amit mi is megtudunk csinálni.-forgattam szemet.

-Meggondolom,hogy maradhatsz-e.-mondta szórakozottan.

-Te akartad,hogy együtt éljünk,ez ezzel jár.Vagy megszoksz vagy megszöksz.-kuncogtam.

-Ne csodálkozz,ha nem találsz itthon.-nevetett.

-Legalább lesz egy jó házam.-kacsintottam.

-Borzalmasan szemét vagy.-húzott magához.

-Te kezdted.-emlékeztettem.

-Te pedig folytattad.-vigyorgott.

-El kell tenni még a tejet és a sajtot.De ha szereted romlottan is,akkor maradhatnak a szatyorban.-kacagtam fel.

-Amúgy főzhetnél is valamit.Éhes vagyok.-engedett el.

-Írunk a fiúknak,hogy jöjjenek át,rendelünk pizzát és beszélgetünk.Mit szólsz hozzá?-mosolyogtam.