My sister's boyfriend [L.S.]

25.rész

A kocsiban ülve vártam Harry-re és azon gondolkodtam,amit Robert mondott.Csak megjátszotta magát.Olyan nehéz feldolgozni,hogy az a kedves ember,akit megismertem,igazából nem is létezik.Aki mindig vidám volt és boldog,most fenyegetőzik és bánt.Én pedig bíztam benne.Fogalmam sincs,hogy ezután hogy lesz a továbbiakban.Erről az egész dologról pedig nem akarok szólni senkinek,èpp elèg,ha Harry tud róla.Ahogy Ni-éket ismerem,nem sülne ki semmi jó,ha megtudnák.

Ekkor viszont megláttam Harry kocsiját és úgy pattantam ki Robert-éből,mint akit ágyúból lőttek ki.Ő is így tett és úgy futottunk egymás karjaiba,mint ahogy a filmekben szoktak.

-Harry.-lélegeztem fel nyakába kapaszkodva.

-Louis.-szorított magához.

-Menjünk innen.-motyogtam.

-Gyere.-fogta meg a kezem,majd beültünk a kocsijába.

-Aludj.-simította meg az arcom, bekötött,majd magát is és elindult.

Nem kellett kétszer mondania,a szemeim maguktól csukódtak le.

-Harry?-motyogtam félálomban.

-Igen,Lou?

-Köszönöm.

-Nincs mit.-fogta meg a kezem,amiket összekulcsoltam ölemben,és percek alatt elaludtam.

~~~~~~~~~~~~~

A szobámban ébredtem fel,Harry pedig mellettem feküdt,de ébren.

-Nem aludtál sokat.-simította ki a hajam a szememből.

-Hol van Lottie?Miért nem vette fel a telefont?-jutott eszembe hirtelen,amièrt végülis beültem Robert mellé és eltudott vinni.

-Az egyik barátnőjénél alszik ma,nincs baja.-válaszolt.

-Miért jöttél el hamarabb?Mi történt?-kérdezősködtem tovább kétségbeesetten,hisz nem tudom mekkora a probléma.

-Lotts és a barátnője véletlen eltörték a kedvenc bögréd,amit apukádtól kaptál és Lottie nem merte elmondani neked,szóval felhívott engem,hogy megnèzzem,hogy meglehet-e még csinálni,de sajnos nem.Rosszul érzi magát miatta és iszonyatos lelkiismeretfurdalása van.-mondta lassan és nyugodtan,hogy biztos felfogjam.

Az a bögre volt az,amit aputól kaptam az utolsó együtt töltött születésnapomra.Olyan sokat jelentett nekem és most már nincs.Lehet ez valakinek csak egy bögre,de nekem a világot jelentette.Szinte az utolsó emlékem volt tőle.

-Ne sírj.-törölte le egy kiszökött könnycseppet Harry.

-Na,gyere ide.-tárta szét a karjait.

Oda bújtam hozzá és mivel egymással szemben feküdtünk,így a mellkasán sírtam ki magam.

-Nincs semmi baj.-simogatta a fejem.

-Nagyon sokat jelentett nekem az a bögre.-szipogtam.

-Tudom.-szorított magához.

-Hiányzik apa.-suttogtam.

-Csak gondolj arra,hogy most is itt van velünk,ebben a szobában.Azt szeretnéd,hogy lássa,ahogy sírsz?Ő biztos nem úgy emlékszik rád,hogy sírsz miatta.Ő úgy emlékszik rád,hogy vidám vagy és boldog.Mindig arra gondolj,hogy ő már egy jobb helyen van és fentről vigyàz rátok.Mint az őrangyalotok.És nem csak ő,hanem én is a boldog Louis-t szeretném látni.Oké?-mondta a szemembe nézve az egészet.

-Oké.-vettem egy nagy levegőt,hogy lenyugtassam magam.

Hatással volt rám ez a kis beszédje,hisz teljes mértékben igaza van,mindenben,amit most mondott.

-Honnan tudsz ennyi mindent rólam és apáról?-kérdeztem kíváncsian.

-Lottie mesélt ma pár dolgot,ami megmaradt bennem.-simogatta a hátam.

-Értem.-sóhajtottam.

-De mi lenne,ha néznénk lent egy jó filmet?Most a legfontosabb dolog az,hogy nevessél egy picit.-mosolygott.

-Milyen filmre gondoltál?-néztem fel rá.

-Fák Jú Tanár Úr?-nézett kiskutya szemekkel.

-Rendben.-sóhajtottam beleegyezően.

-Ez a beszéd!-állt fel,majd kezét nyújtotta,amit el is fogadtam és így mentünk le.

-Ülj a kanapéra,én addig csinálok pattogatott kukoricát.-utasított,majd a konyhába vonult.

Szófogadóan a kanapéra ültem és gondolkodni kezdtem.
A Lottie és barátnője által eltört bögre darabjait elfogom tenni.Ha már teljes egészében a bögre nem lehet velem,akkor elteszem a darabjait emlékbe.Az pedig,hogy Lotts ma nem alszik itthon,egyszerre akaszt ki és nyugtat meg.Hisz tőle kellett volna megtudnom mit csináltak és nem Harry-től,de gondolom nem volt elég bátorsàga elmondani.Viszont jó,hogy nincs itt,mert most szükségem van egy kis nyugira...Harry-vel.Apropó Harry.A mai nap úgy viselkedtünk,mint akik együtt vannak,pedig ez közel sincs így.De olyan jól estek az apró érintései odafent.Mikor simogatta a hátam,vagy a hajammal babrált és a folytonos kézfogásai.Imádom a kezét fogni,mert az enyémhez képest nagy és kényelmesen elfér benne az enyém.De nem lehetünk együtt,mert ő a húgommal jár.Mondjuk ki mondta,hogy összeakarok vele jönni?Lehet tetszik egy kicsit,de ez nem jelent semmit.Csak barátok vagyunk.

-Itt vagyok.-ült mellém egy tál kukoricával az ölében.

Erre csak rámosolyogtam,mert nem tudom mit kellene mondanom.

-Indíthatom?-kérdezte.

-Igen.-bólintottam.

Szóval elindította a filmet és az eddiginél is közelebb húzodott.

-Remélem nem baj.-villantott egy mosolyt,majd átkarolt.

Miért csinálja ezt velem?

Sziasztok!Ha tetszett a rész,akkor jelezd valamilyen formában,Köszönöm.💝💕
-M❤