My sister's boyfriend [L.S.]

50.rész

Miután Harry mindent kipakolt a kosàrból kezdetét vette az evés.Volt itt minden,ami csak eltudsz képzelni,és nem túlzok.
Szendvicsek,édességek,gyümölcsök.
Kell ezeknél több?Amin nagyon meglepődtem,hogy volt epre,(pedig annak most nincs is szezonja),én meg imádom az epret,szóval erősen szemezgettem vele,amit Hazz is észrevett,így kuncogva mártott egyet csokoládéba és etetett meg vele.Milyen romantikus màr.Időközben a làba közé ültem,hogy könnyebben tudjon etetősdit játszani,mert eddig vele szemben csücsültem,így nyújtózkodnia kellett,hogy elérjen,de így sokkal kényelmesebb mindkettőnknek.

-Tudom,hogy a múltkor azt mondtad,hogy amit tudnom kell,azt tudom rólad,de szinte nem tudok rólad semmit.-néztem rá.

-Harry Edward Styles vagyok,21 èves.Ebben a kisebb faluban lakom,de mivel megszàllták a rovarok a házam,ezèrt a barátomhoz kellett költözzek.Természetesen munkahellyel is rendelkezem,itt a közeli pèksegben dolgozom.Szeretnél még tudni màst is?-beszélt szórakozottan.

-Tudod,hogy utàllak?-nevettem fel.

-Tényleg nem tudom,hogy mit akarsz tudni.Ha szeretnéd elmondom,hogy a kedvenc színem a kèk,de ez titok.-kuncogott.

-Mit tudom én,Hazz.Minden érdekel,csak mondj magadról valamit.-kérleltem tovább.

-Rendben.Nem akartam elmondani,de az anyám pornó színész,az apám pedig strici,ezért is költöztem el tőlük.-mondta komolyan.

-Tényleg?-lepődtem meg és sokkolódtam le egyszerre.

-Nem,de nagyon cuki,hogy bevetted.-vigyorgott,majd arcon puszilt.

-Szemét vagy.-ráztam a fejem.

-Anya lakberendező,apa pedig fogorvos.Boldog vagy?-sóhajtott.

-Igen,az vagyok.Miért költöztél el?-dőltem mellkasának.

-Kijártam a sulit,de lusta voltam dolgozni,ők ezt megunták és azt mondták ha továbbra sem keresek munkát,akkor kidobnak.Nem kerestem.Néhány hónapig a barátomnál laktam,utána pedig ide jöttem.-kuncogott.

-Tudtam,hogy lusta vagy,de hogy ennyire.-nevettem.

-Most már érettebb vagyok.-húzta ki magát.

-Persze.-kezdtem jobban nevetni.

-Ez nem túl szép tőled.-nézett ràm "megsértődve".

-Jó,befejeztem,bocsi.Sosem vágytál egy tesóra?-tettem fel a következő kérdèsem.

-Nem igazán,jól elvoltam egyedül is.-kapott be egy szőlőszemet.

-Azért akármennyi gondot is okozott már nekem Lottie,az együtt töltött perceket nem adnàm semmiért.A szívemhez nőtt a hülye feje.

-Jó testvérek is vagytok.-vigyorodott el.

-Volt gyerekkori álmod?-folytattam a vallatàst.

-Dalszerző szerettem volna lenni.Régen szinte mindig írtam.-mosolyodott el.

-Megmutatsz majd egyet?-lelkesedtem fel.

-Meg.-bólintott.

-Neked volt?-kérdezett vissza.

-Óvóbácsi.Már régen is imàdtam a gyerekeket,de csak később jöttem rà,hogy aranyosak meg minden,de nem tudnèk elbànni velük.-kacagtam fel.

-Óvóbácsi?-mosolyodott el.

-Mi a baj vele?-néztem rá.

-Nem,nincs baj vele.Egyszerűen ámulatba ejt,hogy még a gyerekeket is szereted.-húzott magához közelebb.

-Azèrt nem vagyok én olyan jó,mint amilyennek beállítasz.-nevettem.

-Pontosan tudom,hogy tudsz az ellenkezője is lenni.Ritkán,de tudsz.-vigyorgott.

-Úgy érzem,hogy azt az ènem jobban szereted.-vettem a kezembe egy mogyoróvajas szendvicset.

-Ugyan úgy szeretem azt is,mint a nyugodt,édes,aranyos,elbűvölő éned.-harapott a kenyeremből.

-Skizofrén leszek lassan,annyi ènem van.-kuncogtam.

-Skizofrènen is szeretni foglak.-puszilt meg.

~~~~~~~~~~~

Most pakoltuk össze az ételeket és a plédet,mert már befejeztük az evést.Még kiülünk egy padra nézni a tavat,majd elindulunk haza.Ezen kívül baromi jól elbeszélgettünk,csak annyit ettem,hogy majd szètpukkadok,járni is alig tudok,így a padig is nehezen jutottam el.

-Remélem azért valamennyire élvezhető volt ez a piknik.-karolt át.

-Nagyon jól éreztem magam,Köszönöm.-bújtam hozzá.

Ekkor arra lettünk figyelmesek,hogy nem messze tőlünk két fiú kiabál egymással,netàn verekednek is.

-Nem hagyhatjuk,hogy verjèk egymást.-néztem Harry-re.

-Nem a mi dolgunk,Lou.Lehet minket is megütnének.Nem akarok kockáztatni.-ràzta a fejét.

-Édes tőled,hogy fèltesz,de akkor sem tolerálom ezt.-álltam fel a padról,majd a két fiú irányába indultam.

-Várj meg!-szólt utánam Hazz.

Így aztán egy önelégült mosollyal a képemen megvártam és kézenfogva mentünk tovàbb.
Sajnos ahogy gondoltuk,az egyik fiú elég keményen verte a másikat,aki a földön fekve,magzatpózban próbálta védeni az ütéseket.

-Enyém a kemény gyerek,te mentsd addig a màsikat.-utasított Harry.

-Együtt csinàljuk,nem külön-külön.-mondtam,majd elindultam a verekedő sràc felé,Harry-vel a nyomomban.

Igazából én sem tudom hogyan gondoltam ezt,szóval mikor làttam,hogy Hazz a srác mögé áll,(aki amúgy rohadtul nem vett minket észre),akkor tudatosult bennem,hogy ő majd húzza,nekem pedig löknöm kell.Így hàt én elé álltam,ekkor nézett fel ràm és hagyta abba a màsik fiú püfölését,ezt az alkalmat kihasznàlva teljes erőmből hàtra löktem,Harry segítségèvel pedig el is esett.

-Ti ki a faszom vagytok!?-nézett dühösen.

-Nem akarunk bajt,kérlek menj el.-beszèltem hozzà,míg Hazz a földön fekvő sràccal foglalkozott.

-Mit avatkoztok bele?!Ez a mi dolgunk!-fújtatta.

-Hívom a rendőröket,ha nem mész el,most!-emeltem meg a hangom.

-Ennek még nincs vége!-nèzett gyilkosan,majd idegesen elsétàlt.

-Jól van?-kérdeztem Harry-t.

-Lehet kórhàzba kéne vinnünk.-sóhajtott.

-Ne!Ne menjünk a kórhàzba!-szólt nehezen.

-Rendben,nem megyünk oda.Mi a neved?-kérdeztem kedvesen.

-Ron.Ron Butler.-suttogta.

Amint meghallottam a nevet,lefagytam.

-Louis,minden oké?-nézett aggódva Harry.

-Louis?Tomlinson?-vezette ràm tekintetèt Ron is.

-Ti ismeritek egymàst?-lepődött meg Harry.

Éppen vàlaszolni akartam,de Ron hirtelen elájult,így gyorsan felkaptuk a földről,beültettük a kocsiba és sietve elindultunk haza.

Sziasztok!Ez az 50.rész,te jó ég!😱😭
Ha valakinek van sejtése Ron-ról,az írja meg nyugodtan😏
Remélem tetszett,ha igen azt jelezd valamilyen formában,Köszönöm.💕
-M❤