My sister's boyfriend [L.S.]

51.rész

Az út első felében Harry és köztem beállt a kínos csend,de mivel engem ez nagyon zavart,muszàj voltam beszélni vele.

-Mondj valamit,kérlek.-néztem rá.

-Ő az?Az exed?-kérdezte semleges hangon.

Erre csak egy aprót bólintottam.

-De már nem szeretem.Évek óta nem talàlkoztunk,és nekem màr itt vagy te.

-Ha úgy vesszük,akkor ő volt az első komoly szerelmed.Ő vette el a szüzessèged.-morogta.

-Ne csináld ezt.Ne érezd a vetélytársadnak,mert nem az.Hànyszor kell még elmondanom,hogy màr nem jelent nekem semmit?-próbàltam kedves maradni.

-Fordított esetben hogy éreznéd magad?-vàgta oda.

-Bíznék benned.-suttogtam.

-Bízom benned,Louis!Nem erről van szó!-ütött a kormányra.

-Akkor miről?-kezdtem én is ideges lenni.

-Féltékeny vagyok!Hiàba nem találkoztatok évek óta,de ő volt neked az első szinte mindenben és most itt van!-emelte meg a hangját.

-Nincs mire féltékenynek lenned,Hazz.Hát nem érted?Ő az anyját választotta helyettem,én tovàbb léptem.Màr csak egy emlèk.-próbáltam uralni a helyzetet.

Természetesen nem válaszolt,minek is azt,inkább a kormányt szorította,de olyan szinten,hogy elfehéredtek az ujjai.

-Persze,ne vàlaszolj,az könnyebb.-forgattam szemet.

Első veszekedés,kipipálva.
Szerencsére ez utàn alig öt percen belül haza értünk.Anya és Lottie is otthon voltak,akik mikor megláttak minket,kisebb sokkot kaptak,hisz Harry hozta be Ron-t,így velük együtt vittük fel Ron-t az emeletre.

-A szobádba akarod fektetni?-àllt meg az ajtóm előtt Harry.

-Igen,máshová nem tudjuk.-sóhajtottam.

-Felejtsd el.-nevetett fel,majd a saját szobàjába vitte és gyengéden letette az ágyra.

-Mi folyik itt?-kèrdezte Lottie.

-Ami fontosabb,hogy ki ez a sràc?-folytatta anyu.

-Piknikeztünk a tónál és mikor végeztünk két fiú összeverekedett,mi meg segítettünk szétszedni őket,csak közben Ron elàjult.-meséltem kedvtelenül.

-Ron?-húzta fel a szemöldökét Lotts.

-Ron Butler.-motyogtam.

-Ő az-az exed?-nevetett a húgom.

-Igen.-sóhajtottam.

-Azért volt ilyen ismerős a neve.-bólogatott anyu.

-Nem csíptem a srácot régen sem.Olyan fura volt.-rázta a fejét Lottie.

-Nekem sem volt soha szimpatikus.-ràntott vállat anyu.

-Mèg jó,hogy nem ti jàrtatok vele.-nevettem fel,ami kár volt,mert Harry fújtatva viharzott el mellettem.

-Baszki.-temettem arcomba a kezem.

-Féltékeny?-karolt át Lotts.

-Nagyon.Mondtam neki,hogy nincs mire,mert nekem már nem jelent semmit,erre összevesztünk a kocsiban.

-Beszèljek vele?-kérdezte aranyosan.

-Nem kell,de édes vagy.-mosolyogtam rà.

-Amúgy ájuláskor mit kell csinálni?-fordult Lottie anya felé.